Hirdetés

Tartósított bolondságok 3.

Kozma Mária

A szűkszavú lexikális adatok szerint a pillangófélék a rovarok osztályába tartoznak, a sarkvidékek kivételével az egész földön elterjedtek. A pillangó születésének mozzanata, az, hogy a „csúnya” hernyóból „gyönyörű” pillangó lesz, bolondságok forrásvidéke, azaz hamar átvezet a könnyen érthető jelképek és hasonlatok világába.
Móricz Zsigmond Pillangó című regényében ilyen a pillangó: „A lány nézte a gyönyörű kis valamit. Az ember nem is tudná megmondani, mi az, se nem állat, se nem virág, de szép. – Elerisztem… – Ne eriszd el – kiáltott rá Jóska. – Hát. – Vedd le a fejét. A lány összemarkolta tenyerét, s ránevetett: – Akkor nem tud repülni. – Nem is! Ha egyszer megfogsz valamit, az többet ne repüljön ki a kezedből.”
Giacomo Puccini operájának híres Pillangó kisasszonya onnan kapta a nevét, hogy azt mondták, pillangóra hasonlít. Micsodás bolondság ez is, hiányzik az esélyegyenlőség belőle, hiszen nincs olyan pillangó, ami viszont lányra hasonlítana!


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


Aztán minduntalan olvasni lehet a pillangóhatásról vagy pillangóeffektusról. Azt jelenti, hogy a kezdeti feltételek apró változásai kiszámíthatatlanná tehetik az egész rend vagy éppen rendetlenség további működését. Káoszt okozhatnak. A káoszelmélet története szerint elsőként Edward Lorenz amerikai matematikus és meteorológus írt a káoszról tudományos elemzést 1963-ban a New York-i Tudományegyetem számára, kimutatta, hogy az események és jelenségek jól meghatározott rendjébe bármikor becsúszhat előre nem látható, véletlenszerűnek látszó változás. Lorenz az időjárásrendszerek tanulmányozása közben észlelte, hogy az nem az elvárásoknak megfelelően változik. A kezdeti feltételek pár perces változásai a számítógépes modellben hatalmas eltéréseket eredményeztek a jósolható időjárásban. Lorenz kezdetben egy sirály szárnycsapásának metaforáját használta; a pillangóhatás kifejezés az 1979-ben tartott előadásából ered. A beszéd címe egy kérdés: „Előrejelezhetőség: képes-e egy pillangó brazíliai szárnycsapása Texasban tornádót kiváltani?” És a szerző előadásában erre a kérdésre bizonyított igenlő választ adott. Ha a tudományos-fantasztikus irodalom rajongóit kérdezzük, akkor azt a választ kapjuk, hogy a pillangóhatás felfedezője Ray Bradbury, a bizonyítékot pedig az 1952-ben írt Mennydörgő robaj című novellájában találjuk meg. A történet lényege időutazás, vadászkirándulás a régmúltba. Szabály, hogy senkinek nem szabad lelépnie az ösvényről, bármilyen módon érintkeznie a múlt világával, ahonnan egyetlen porszemet sem szabad felvinni az időgépre. A vadásznak akkor kell lőnie, amikor a vezető jelt ad erre, vagyis a dinoszaurusz természetes halálának előre kiszámított pillanatában. A vadász azonban pánikba esik, futni kezd és lelép az ösvényről. Az időgép a földrajzi helyet tekintve rendben visszatér a múltból, csakhogy nem a jelenbe, hanem a jövőbe, oka ennek egy áthozott kis göröngy a cipőtalpon, benne egy elpusztult pillangóval. „Ez a kis semmi borított fel valamilyen egyensúlyt, eldöntött egy sor kis dominót, azok rendre egyre nagyobbakat.” A szerzői alkotási időrend állítólag indokolja azt a feltételezést, hogy Bradbury pillangója az elsőszülött, Lorenz ismerte és tudománnyal hitelesítette. Vajon az írók képzelete pillangóhatással bír: ledönti az első dominót? És a népi bölcsesség tartósított példája az angol népköltészetből: „Egy szög miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett. Máskor verd be jól a patkószöget!”
És van már tudománya a pillangóölelésnek is. Ugyan mindenki használja, igényli, de „tudományos feltárása” Lucina Artigas és Ignacio Jarero lelki segítők nevéhez köthető, akik 1998-ban Mexikóban egy hurrikán áldozatainak nyújtott segítségben kezdték alkalmazni a tudatos ölelés módszerét. Mellőzve a magyarázó leírást, lényeg, hogy bizonyos módon átölelték a boldogtalanokat. Ki ne tudná, hogy az ölelésnél nincs egyszerűbb és hatékonyabb módszer arra, hogy néhány pillanat alatt bárki jobban tudjon hinni abban, hogy nincs egyedül, biztonság veszi körül! Ha nincs aki átöleljen, alkalmazd egyedül, mondják. Ilyen egyszerű: keresztezett karokkal, az ujjakat a felkarra vagy a kulcscsont alá helyezve, finom, ütögető mozdulatokat kell tenni, puhán, ritmikusan, mintha csak egy pillangó szárnyai verdesnének. Végül is ebben az ősi emberi gesztusban az az újdonság, hogy ilyen szép nevet találtak neki.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!