Valamiféle hivatkozási adat nyomában tekeregve jutottam el A magyarság ősi gyógymódjai című szerzői, kiadói nevetlen irományhoz egy online dokumentum­tárhelyen. Itt olvastam a gyógyító ősi magyar izzasztásról és vele az izzasztókunyhóról. Íme: „Az izzasztókunyhó egyik legősibb szereink egyike. A szer régi magyar szó, jelentése: rend, valamilyen rend szerint való cselekvés. Két írott forrás ismert, melyekben megemlítik. Az egyik Hérodotosz beszámolója (i. e. 425) a szkíták közt tett utazásáról, melyben így ír: »Három faágat egymás felé hajlítottak, gyapjú anyagokkal (nemez?) beborították, szorosan átkötözték és vörösen izzó köveket tettek a kunyhó közepén lévő edénybe.« Hérodotosz azt is megjegyezte, hogy a szkíták gyakran használtak gyümölcsöket a szertartás során, melyeket az izzó kövekre szórtak, hogy a felszabaduló gőzt belélegezzék. A másik forrás a Kassai-kódex, melyben 13. századi, a mongoljárás utáni időkből származó, úgynevezett mágusperek jegyzőkönyvei találhatók. Fehér Mátyás Jenő közlésében így hangzik az egyik per anyaga: »Vizsgálat Lőrinc fia Tuba mágus ellen Kálnokpusztán… A vád szerint Tuba az új kenyér ünnepén és az azt követő napokban mezítelen leányokkal gyűjtetett volna magának bizonyos gyógyfüveket, hogy azoknak nagyobb ereje legyen. A beteggyógyítással is foglalkozó sámánról a tanúk vallomásai nagy elismeréssel beszélnek… Orvosságszerei között szerepelt egy észveszejtő erős ital, amelytől az ápoltak erősfokú izzadást kaptak. A legsúlyosabb vád azonban az volt, hogy az izzasztó módszert ősi szokás szerint úgy alkalmazta, hogy felhevített kövekre vizet öntve, a gőzbe ültette betegeit. Egy Kozma nevű beteg így fulladt meg, mert hozzátartozói, az ő távollétében, tovább akarták folytatni az izzasztás műveletét. A tanúk mind a sámán érdekében szólaltak fel, még a halott Kozma fia is, akinek a vallomása szerint a mágus megtiltotta, hogy az ő távollétében gőzöljék a beteget, de az olyan állhatatosan kérte, hogy enyhítsék meg fájdalmait, és így kamrájában újra gőzölték, és azt hitték róla, hogy elaludt, pedig már halott volt. A bizottság… feloldotta ugyan a vádlottat, de halálbüntetés terhe alatt eltiltotta minden betegség kezelésétől.« A két forrás tehát bizonyítja, hogy a szkítáknál, mint rokon, vagy mint a magyarok őseit is magában foglaló népnél az izzasztókunyhó szertartás létezett, de még tizenhét évszázaddal később is gyógyító tudásunk része volt. Azóta, mint ősi pogány, ma úgy mondanánk, hagyományőrző szokást tiltották.”

Újabb öt perc navigálás. Navigare necesse est, vivere non est necesse. Hajózni szükséges, élni nem muszáj, mondjuk magyarul. Tartósított régi római szólásmondás, amelyet a legenda szerint Pompeius, a hadvezér mondott ijedt hajósainak egy hatalmas viharban. Szó, ami szó, öt perc kellett, hogy kiderüljön, tudományos körökben mind Fehér Mátyás Jenő történetírása, mind a Kassai-kódex hitelessége vitatott. Fehér azt állítja, hogy a Domonkos-rend kéziratgyűjteményében találta, az inkvizícióról szóló fejezetét 1227-ben kezdték írni, és az egész kódexet 1556-ban helyezték el a kassai városházában, ahonnan 1950-ben eltűnt, végleg nyoma veszett, állítólag fényképfelvételek is készültek a lapjairól, de ezeket sem lehet fellelni. A Kassai-kódex körüli kérdések legteljesebb áttekintését Kovács Béla végezte el, 1996-ban a Társadalomtudományi Szemlében tette közzé A Kassai-kódex kritikája című tanulmányát, amelyben fenntartotta a lehetőségét annak is, hogy Fehér nem mindent hamisított. Borsa Gedeon szigorúbb, felveti mind az eredeti dokumentum létének kétségét, mind a tartalmi hitelességet, még a közölt fényképek is „lopottak”, más témában másoktól megjelent könyvekből való átvételek. A Kassai-kódex tehát részeiben vagy teljes egészében hamisítvány, amelynek létezésére Fehér állításán kívül semmilyen bizonyíték nincs. Vannak, akik így is hisznek benne, szerintük a Kassai-kódex egyike azon történelmi forrásoknak, amelyeket az akadémikusok tudatosan eltitkolnak a nép elől. Létezett vagy sem, igaz vagy bolondság, immár önállósodva tartósított életet él, mint a „magyarság elől a Magyar Tudományos Akadémia által eltitkolt ősi és igaz források egyike, amelyet egy ellenséges hatalmi kör próbál eltüntetni”. Ellenségkép és összeesküvés-elmélet, amelynek célját lehetetlen kibogozni.
Fehér Mátyás Jenő (1913–1978) Domonkos-rendi szerzetes legjelentősebb munkája tehát a Kassai-kódex megalkotása, amely ősmagyar témában kiirthatatlan hivatkozási alap lett. Bírálói, tudós történészek azt mondják, hogy Fehér a hamisítással szembement szerzetesi rendje címerének jelszavával: Veritas – Igazság. A neten navigáló naiv érdeklődő aztán forgolódhat a hiteles források és bolondságok modern izzasztókunyhójában. Végül is választhat: azt hiszi el, ami neki kedvesebb.