Bálint Ákos-emlékhangversenyt hallgathattunk vasárnap a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomban. Annak ellenére, hogy személyesen sokan nem ismerhették az érdeklődők közül, telt templomos műsor hallgatói lehettek. Ft. drd. Gál Hunor plébános és Fórika Krisztina, az önkormányzat kulturális előadója köszöntőjében röviden méltatta az iskolaigazgató tanító, tankönyvíró, népművelő, orgonakészítő, orgonajavító, -hangoló, népdalgyűjtő, zeneszerző munkásságát, aki mindemellett 50 esztendőn át vezette a gyergyószentmiklósi Ipartestületi Férfikart. Az egyházköség nevében Buslig Gyula gondnok üdvözölte az emlékezőket.
131. születésnapján (1893. június 2-én született, Csíkszentimrén) olyan ajándékot küldött az égből, amit személyiségéhez hasonlóan soha nem feledhetek, hiszen nemcsak karnagyom volt utolsó évei­ben, de barátjának is fogadott.

A hetvenes években szerencsés lehettem egy hasonló hangversenyen való részvételnek: A Gyilkos-tó szimfónia című művének előadásakor már unokái is muzsikáltak lánya és veje társaságában a Korona színpadán. Mosolyt fakasztott, amikor türelmetlen dobbantással figyelmeztette valamelyik unokáját. Ákos bácsit, mint sok más felmérhetetlen értékűt, szép csendesen már-már elfelejtette a város, ahol élete legjelentősebb részét töltötte azon az udvaron, ahol a kántori lak állt (ma az Örmény Művelődési Központ székhelye), s amelyben olyan közhasznú tankönyvek születhettek, mint az Öröm-Ábécé, illetve a Mesés Vezérvonal. Ne feledjük, kábult időszakokban voltak erőt adó, népnevelői munkák. 1920 után nem csupán szalmaszálak, de erős kikötői bóják is a magyar lélek és élet megmaradásának segítői.
Bálint Ákos tartásos székely emberként elsősorban zenészként tette hasznossá magát az örmény-magyarok körén – akiknek kántora volt – jóval túlnyúló törekvésekkel és tettekkel. Joggal őrizhetné nevét akár utca is, főleg ott, ahol gyűlölőink közül ma is nem egy (Crişan, Cloşca vagy az a Balázs Pál neve is díszeleg, aki jó kommunistaként valamennyi hadifogságból hazatértet meglövetett volna, hiszen azok igazi híreket hoztak a Szovjetunióból. Lövétén közharag áldozata lett, de a Magyar Népi Szövetség szentté emelte. Ezért lehet ma is utca elnevezve róla, mert Vörösmarty – ma Békény), Táncsics – ma Tűzoltó, sőt József Attila – ma Pacsirta nevét is ki lehetett cserélni Gyergyószentmiklóson – a névadó bizottság javaslatai ellenére a 90-es évek elején! A Balázs Pál névtábla maradt. Az utca lakói pedig továbbra se tudják, kire is büszkék utcájuk emlegetésekor).
A keserűség csalta ki e zárójelet, nem a megcsodált hangverseny, ahol az égi ajándék Ákos bácsi unokáinak, dédunokáinak, ükunokáinak, illetve az élettárs Szövérdi Csillának – hegedű – örömmuzsikája volt. Az unokák közül Kostyák Attila (hegedű), Kostyák Imre és Kostyák Előd (gordonka), a dédunokák közül Csengeri Zsuzsa (orgona), Kostyák Ildikó (zongora), Kostyák Márton-Ákos (nagybőgő), Kostyák-Szövérdi Anna (hegedű), Kostyák-Szövérdi Gerő (gordonka), az ükunokák közül Csengeri Judit, Szabó Tekla, Kostyák Péter, Peden Zsófi (hegedű), Szabó Tamás (klarinét) muzsikált.
Schubert, Bach, Bartók, Vivaldi, Kókai Rezső, Franz Krommer, David Popper, Jean-Baptiste Barriѐre, Fritz Kreisler, Antonin Rázektől mintegy 400 évet átívelő zenei termésből hallhattunk ízelítőt, több művet Kostyák Imre, illetve Kostyák Attila átiratában.
Sarjai közös muzsikálásának köszönhetően mosolyba csomagolva emlékezhettünk a nagyszerű Bálint Ákosra Rázek Pizzicato Polka című művének a „nagy csapat” általi közös előadása után. Abban a reményben, hogy egyszer talán egy komolyzenei zenei bérletnél több jut majd a Bálint Ákosra emlékezésből Gyergyószentmiklóson.