A Gyergyószárhegyi Alkotóközpontnak több olyan galériával van szoros kapcsolata, amely már éves rendszerességgel beteszi programjai közé a Művészeti Központ legutóbbi alkotótáboraiban készült alkotásokból való válogatást. Ilyen a Csíkszeredai Megyeháza Galéria, a marosvásárhelyi Bernády Ház, valamint a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum képtára, és ilyen helyszínnek ígérkezik a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gondozásában lévő Lábasház is, de aktuális terveink közt szerepel, hogy a székelyföldi galériakört bővítsük határokon túlra is. Ez azért fontos, mert így élőben juthat el egy szélesebb szakmai közönséghez a Szárhegyen készült legfrissebb alkotások válogatott (a hely adottságaihoz igazodó) képanyaga.

Minden évben átlagosan 40–45 képzőművész gyűl össze Gyergyó­szárhegyen az évi három művésztelepen, különböző válogatási szempontok alapján. A válogatás szempontja szubjektívnek is tekinthető, de bizonyos szemszögből nézve egyáltalán nem az. Sőt! Ha végigtekintünk a második világháború utáni erdélyi művésztelep-alapítási törekvések palettáján, rögtön szembetűnik, hogy a mindenkori alapítókat az együtt gondolkodás és az összhang vezérelte, és ez minden esetben rátalált ideális helyszínére. Innentől kezdve voltaképpen már a hely szelleme hívatja meg az alapítókkal a művésztársakat.

Az eddig megszokott fiatal és középgenerációs művészeket felvonultató művésztelepek mellett bizonyára többeknek is feltűnt, hogy a Szárhegyi Művésztelepek életében az utóbbi években folyamatosan jelen van a MAMŰ is. Ennek oka egyszerű: a Szárhegyi Művésztelepek és a MAMŰ megalapítása szinte egy időre esett, és mindkettő története nagyon hasonló. Mindkettő őstagokkal, őstörténetírókkal kezdődött, mondhatni zárt körű társasággal. Az egyik Marosvásárhelyen indult, a másik a mai napig Szárhegyen működik. Vásárhelyről a tagok kitelepülésével a gócpont Budapestre került, ahol egy idő után rádöbbentek, hogy a zárt kört érdemes nyitni, mivel a társaság tagjai szakmailag annyira heterogének, hogy a kezdeti avantgárd szellemiség, ami még Vásárhelyen működött, az itt már veszített jelentőségéből. Nyitni kellett, így kerültek friss tagok a csapatba, és évente ezt a hagyományt folytatják. Kortárs művészeti csoport, amely baráti alapon működik. Szárhegyen a nyitás ugyanígy működött, az ún. dekadensebb vonalakat felváltotta a kortárs párbeszéd. Ebben a párbeszédben MAMŰ-tagok is benne voltak, de intézményesen ötödik éve működik a közös projekt.

Az idei, 2022-es művésztelep-sorozat is közösen indult, a SZÁRHEGY–MAMŰ INTERNATIONAL névre keresztelt művészteleppel, amely szellemében hasonló, mint elődje a MAMŰVÉSZTELEP–SZÁRHEGY, annyi változás van benne, hogy nem az egyesületi tagok részvételével, hanem európai és erdélyi képzőművészek bevonásával szerveztük. A két művészteleppel párhuzamosan rezidens program is fut, most már két éve, ami egy hónapos Szárhegyen tartózkodást jelent két művész számára.

Az augusztusban megszervezett Szár­hegyi Őszi Művésztelepet éveken át terveztük, de sajnos ebbe is beleszólt a járványügyi helyzet. A művésztelep társkurátora Csillag István csíkszeredai grafikus volt, az elképzelés pedig, hogy olyan képzőművészeket hívjunk meg elsősorban Szárhegyre, akik 1999-ben végeztek a Temesvári Képzőművészeti Egyetem képgrafika tanszékén, beleértve az egykori közös vezetőtanárt, dr. habil. prof. Adriana Lucaciu dékánt, a Temesvári Doktori Iskola vezetőjét. Ez adta a résztvevők magját. A több egykori temesvári csoporttárs, mint Csillag István, Csillag R. Imola, Fazakas Barna, Bajkó Attila és Silviu Nopcea mellé olyan grafikusokat hívtunk meg Csíkszeredából, mint Léstyán Csaba, Ferencz S. Apor, Fazakas Ildikó és Siklódy Ferenc. Hozzájuk csatlakozott dr. habil. prof. Szepessy Béla grafikus, a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézetének igazgatója, Orbán Zsófia, a Székelyföldi Grafikai Biennálé díjazottja, Bíró Boglárka Norvégiából és Balassa Boglárka Németországból.

Zárógondolatként szorosan hozzátenném Erőss Istvánnak, a Szárhegyi Alkotóközpont egykori és jelenlegi művészeti tanácsadójának azt a lényegre törő megállapítását, miszerint: „Meggyőződésünk szerint csak a türelmes munkával felépített kapcsolatrendszer segítheti elő, hogy Szárhegy vonatkozásában eltűnjön a lokális és az univerzális, a periféria és a központ alá-fölérendeltségi viszonya, és szerves részesei legyünk a nemzetközi vérkeringésnek.” 

A kiállítás 2023. január 18-ig látogatható.

A 2022-es évi Szárhegyi Művésztelepek résztvevői
Adriana Lucaciu, Bajkó Attila, Csillag István, Csillag R. Imola, Fazakas Barna, Fazakas Ildikó, Ferencz S. Apor, Ferencz Zoltán, Léstyán Csaba, Siklódy Ferenc, Silviu Nopcea – RO, Arkadiusz Ignaszak, Filip Gajewski, Tomasz Wendland – PL, Balassa Boglárka, Harro Schmidt – D, Bartus Ferenc, Cservenka Edit, Dér Virág, Elekes Károly, Fazakas Réka, Kácser László, Koroknai Zsolt, Ocskay László-Doky, Orbán Zsófia, Palkó Tibor, Papp Ildikó, Pető Hunor, Sebestyén Zoltán, Szepessy Béla, Taskovics Éva – HU, Bíró Boglárka – N, Heinecke Uta – A.