Seregi Lászlóra, a korszakalkotó koreográfusra emlékezett október végén a Magyar Állami Operaház. Az elmúlt fél évszázad legmeghatározóbb táncművészének életművéből az egyik legismertebb opusát, Prokofjev Rómeó és Júliá­ját tűzték műsorra több alkalommal. Közleményükben a következőt írták: „Shakespeare Rómeó és Júliája négy évszázada az európai és az egyetemes kultúra egyik megkerülhetetlen darabja, a korlátokat nem ismerő szerelem és gyűlölet tragédiája minden művészeti ágban számos emlékezetes alkotást ihletett. A koreográfiához ösztönös film­szerű dramaturgiai érzékkel és lá­tásmóddal közelítő Seregi László a legendás rendező, Franco Zeffirelli 1968-ban készült időtlen klasszikus filmadaptációjától inspirálva készítette el kirobbanó sikerű színpadi koreográfiáját, amin az elmúlt negyven év során generációk nőttek fel és lettek a tánc szerelmesei.”

A mai modern-modernkedő vilá­gunkban újdonságként szolgált, hogy az előadás megálmodói az eredeti For­ray Gábor-díszleteket hozták vissza, a jelmezeket még Vágó Nelly tervezte.
Az előadás négy évtizeddel ezelőtti bemutatója a magyar kulturális élet meghatározó eseménye volt. Jegyet szerezni a darabra szinte lehetetlennek tűnt, nekem szerencsém volt, mivel a Hungarotonnál dolgoztam, s a neves kiadóvállalat neve előnyt jelentett a jegyek beszerzésénél. A darabot két­szer-háromszor láttam. Elbűvölt Prokofjev zenéje, amit Seregi teljesen korrekten lefordított a tánc nyelvére. Valóban érződött Zefirelli hatása, de ez nem jelentett plágiumot. A rendezés is közönségbarát volt, nem törekedett olcsó népszerűségre, de a poénok ültek. 
Seregi sikere egy hosszabb, jól fel­épített életmű egyik utolsó alkotása volt. A művész a Spartacusszal 1968-ban robbant be a magyar színházi életbe, akkor is egy szovjet (örmény) zeneszerző, Aram Hacsaturján zenéjére épített. Választásában akkor is egy film játszhatott fontos szerepet: a Spartacus című amerikai szuperprodukciót hat esztendővel korábban mutatták be Kirk Douglasszel a címszerepben. Seregi is emlékezetes gárdával vitte színpadra, a főszerepeket Fülöp Viktor és Kun Zsu­zsa alakította. Ezt számos más nép­szerű előadás követte.
A koreográfussal egyszer futottam össze a Hungaroton falai között, a Rómeó és Júlia előadásra vonatkozó dicsérő szavaimat köszönettel fogadta. Néhány évvel ezelőtt Balatonszeme­sen találkoztam Kovács Norbert tánc­művésszel, akivel egy rövid interjút is készítettem. Sokat dolgozott együtt a koreográfussal, s így vallott róla: „Seregi Lászlót, a Macskák koreográfusát, em­blematikus művésznek és embernek ismertem meg. Kiváló memóriájának köszönhetően az összes darab minden mozdulata a fejében volt. Maximális erőbedobást követelt meg mindenkitől, elvét később az élet más területén is érvényesítettem.”