Valóban, a hatvanas évek­ben mindenki dúdolta a há­romszoros Oscar-díjas szer­ző „slágereit”, a 80-as években igazi közönségsikert jelentett az Életem történeteiből című önéletrajzi kötete. Talán ke­vesebben tudják, hogy a vi­lághírű filmzeneszerző a klasszi­kus zene frontján is örök érvényűt alkotott. Terebesi György hegedűművésszel 2015-ben Kanadában készí­tettem interjút, s beszélt a zeneszerzőhöz kötődő ba­rát­­sá­gáról, meg a szerző Hegedű­versenyéről, amit ő is előadott. Kedves barátommal, Sebestyén Ernő hegedűművésszel is szó­ba került Rózsa Miklós élet­műve:
– Rózsa Miklós egy na­gyon fontos jelenség volt a magyar zenében, s nagyra ér­tékelem egész munkásságát. Filmzeneszerzőként futott be páratlan karriert. Holly­woodban is elismerték, s így tudott kiharcolni egy spe­ciális szerződést, misze­rint az év három hónapját a klasszikus zenének szentel­hette. Jelentős műve a Hegedűverseny, amelyet Jascha Heifetz interpretációjában hall­gathattam többször. A felvétel nagyszerű, komoly technikai követelménynek tett eleget, de sajnálatos módon hiányoltam belőle a dallamokat. A játékos virtuozitása inkább a francia iskolát tükrözte. Rózsa Miklós Op. 29. Sinfonia Concertante hegedűre, csellóra és zene­karra című művét a 80-as évek közepén Münchenben ját­szottam, ez a darab Rózsa egy másik oldalát mutatta be. Mint ismeretes, zenei mun­kásságának elején sokat foglal­kozott népzenével, műveiben főszerepet a ritmikus elemek variációs megjelenítése ját­szotta. Ebben a darabban örömmel fedeztem fel a na­gyon szépen kidolgozott népzenei idézeteket, mint Kodály­nál vagy Weiner Leónál. Harmóniavilága viszont in­kább Dohnányi Ernő szerze­ményeire emlékeztetett.

A lemezen hallottak össze­­csen­genek a barátom által elmondottakkal. A Kaleido­scope hat kis darabja nyit­ja a sort. Szép színekkel operál, látszik, hogy a szerzőre – mint Bartókra és Kodályra – a fran­cia impresszionisták is erő­sen hatottak. A Zingara (Cigányasszony) című opus már hamisítatlan magyar zene, akárcsak a Bagatelles gyűj­temény, a Novelette (Kisregény), vagy a Magyaros című rész. A borász lánya művet is a népzene ihlette, egy francia népdalt dolgoz fel, bemutatva Rózsa már említett kiváló va­riációs technikáját. Egy film­zenei részlet is helyet kap a felvételen, a Gondviselés című mozit 1977-ben mutatták be.
Fejes Krisztinát, a világjáró zongoraművészt, számos díj tulajdonosát kérték fel a mű­vek interpretálására. Egy zon­goraművésznek napja­ink­ban kevesebb lehetőség ada­tik saját lemez kiadására, s a zongoristák többsége – ha már alkalom nyílt – tu­dásuk megcsillogtatására, vir­tuóz darabok közreadására használja fel a hangfelvételt. Fejes Krisztina inkább alá­zatával, leheletfinom játékával tette le névjegyét, jó ízléssel állít emléket Rózsa Miklósnak, aki megérdemli, hogy hazájában is jobban megismerjék mun­kásságát.