A budapesti Nemzetstratégiai Kutatóinté­zet és az Orbán Balázs Intézet által életre hívott Orbán Balázs Aka­dé­mia előadását A Szé­kely­tá­madt-vár a régészeti feltárások „kereszttüzében” címmel hirdették meg. Az utóbbi évek ásatásait vezető régész, dr. Sófalvi András, a Haáz Rezső Múzeum munkatársa ismertette azokat az új információkat, amelyeknek köszönhetően ma már sokkal többet tudhatunk a vár előzményeiről, magáról az erősségről, védműveinek szerkezetéről. 
A régész elmondása szerint az intenzív kutatás tudományos jelentősége a következőkben áll: a vár helyén létezett egy római castrum, a Cohors I Ubiorum, később itt lehetett egy Árpád-kori királyi udvarhely, azaz egy királyi magánbirtok-szerkezet, amelyre sikerült konkrét bizonyítékokat találni, illetve egy középkori domonkos kolostor, amely maga nemében Székelyföldön az egyetlen, és vélhetően királyi alapítású volt, de erre még nincs határozott válasz. Ugyanakkor Báthori István várépítő tevékenységéről is „mesélnek” a romok. Sófalvi a továbbiakban felvázolta az erődítmény történetét az 1562. évi székely felkeléstől az 1706-ban bekövetkezett lerombolásáig, ami után Csonkavárként említik.

A 80-as években kezdődtek a kutatások a Székelytámadt-várnál, 2009-től már több szondázó feltárásra is sor került, ám a munka igazából a várfalak felújítására, a körülöttük levő tér rendezésére elnyert európai uniós pályázat miatt kapott nagyobb lendületet. A várfalak 8420 négyzetméternyi területet fognak körbe, az ásatások során megmozgattak 3000 köbméter földet, hétméteres mélységig jutottak le, de a feltárt terület még mindig „csak” 18 százaléka az egésznek. A felület egy része már sosem lesz kutatható, mivel – mint ismert – a várfalak ölelésében építették fel mai nevén az Eötvös József Szakközépiskolát, amikor a belső várat teljesen kipucolták, az akkor meghatározott járószint fölött mindent elbontottak, és új kőfalakat húztak fel iskolakerítésként, amelyeket a közvélemény várfalaknak hitt. Sófalvi látványos felvételek, térképek segítségével „vezette” végig a közönséget a várfalak mentén, megmutatva a falak, a védművek, a négy bástya valódi „arcát”, azon adatok mentén, amelyeket az ásatások szolgáltattak számukra.
Tavaly augusztusban írt riportunkban részletesen beszámoltunk, hogy a Bánffy-bástyában, illetve köz­vetlen környékén zajló feltárás milyen plasz­ti­kusan szemlélteti a vár kétezer éves történetét. A régész keddi be­mu­ta­tója nyomán az érdeklődők is átfogó képet kaptak arról, ahogy a romos római castrum területére felépült egy királyi udvarház és kolostor, majd az elhagyott egyházi épület helyén egy székelyföldi várat emelnek, amely már abból a szempontól is érdekes és jelentős, hogy a térségben nem igazán voltak fejedelmi erődítmények. Az olaszbástyás erődítménynek komoly szakember lehetett a tervezője, bár neve egyelőre nem ismert.

Sófalvi András beszélt arról is, hogy nem véletlenül született az a döntés, hogy a hatalmas felület egy pontjára fókuszálva végezzék el az alapos feltáró munkát. Az említett európai uniós projektben most ennyire nyílik lehetőség, viszont mivel szerencsés volt a helyválasztás (feltárult a Bánffy-bástya belső szerkezete, a tömlöc, az iskolaépület előtt végighúzódó kazamatarendszer, az egykori várkapuk helye stb., a római kortól kezdve kerültek elő kisebb leletek, valamint a későbbi korokból szép faragott kövek, feliratos kövek, csempedarabok) mintegy 750 négyzetméteren várhatóan egy látványos régészeti parkot lehet majd kialakítani. Falkonzerválásra lesz szükség, a helyreállítás részleteiről még gondolkodni kell – mondta a régész. Hamarosan kezdődik az ásatási idény, ebben az évben főleg felügyeleti munkát végeznek a régészek a projekt részeként zajló építkezéseknél, illetve a várárokkal kapcsolatos kisebb ásatásokat is terveznek. 
A Székelytámadt-vár restaurálását, térrendezését, a környék rehabilitációját célzó pályázat befejezési határidejét a 2027-es esztendő végére tolták ki.