Amikor július 11-én reggel bekapcsoltam a Bartók Rádiót, egy nagyon kedves zongoratriót hallgathattam; kitalálni sem tudtam, hogy ki is írhatta. A végén természetesen bemondták a szerzőt: Fanny Mendelssohn. Van telepátia, gondoltam magamban, mivel akkortájt éppen a híres női zeneszerzőkről kívántam írni, s neve ott szerepelt a képzeletbeli listámon. Néhány életrajzi adata: 1805-ben született egy gazdag zsidó család legidősebb gyermekeként. Életére rányomta bélyegét bátyja, Félix tehetsége, s jóllehet saját zenei vénája is hamar kibontakozott, szülei nem támogatták ambícióit. Néha bátyja nevén publikált – kissé megnehezítve a kutatók munkáját –, de később saját lábára állt, erről egy naplórészlet tanúskodik (Bősze Ádám közreadásában):

„Elhatároztam magam végre, hogy a dolgaimat kiadatom. A Bote és Bock cég olyan ajánlatot tett, amilyet dilettáns zeneszerzőnő még nem kapott… Nem képzelgek arról, hogy ennek majd folytatása lesz, hanem örülök a pillanatnak, hogy legjobb dolgaim megjelennek, ha már így határoztam.” Rövid életében (42 éves korában hunyt el) 460 művet, zongoratriókat, zongoradarabokat, dalokat komponált.

Korábban már írtam Clara Schumannról, arról a nagyszerű asszonyról, aki nagymértékben segítette férje pályáját. Ő maga is kiváló zongoristaként és zeneszerzőként gyakran férjével cserélt témákat. Termékeny komponista volt, sajnos műveinek nagy része elkallódott. A fennmaradt darabok között említésre méltó egy fiatalkori zongoraversenye, ami a híres német szerző, Carl Maria von Weber hatását tükrözi. Más szerzeményeit Schubert inspirálta. Clara korának népszerű társasági hölgye is volt, olyan nagy zeneszerzők barátságát élvezte, mint Chopin, Mendelssohn és Brahms. Gyakran kikérték véleményét, így kortársainak darabjaiban az ő szelleme is érződik.

Némethonból kimozdulva egy magyar zeneszerzőt is említsünk meg, aki férje karrierjének áldozta életét. Sándor Emma is korának nagyasszonya volt, rendkívüli műveltséggel, társadalmi kapcsolatokkal. Bartók Bélánál tanult, s hamar hírnevet is szerzett a magyar zenei életben. Második férje, Kodály Zoltán munkáját segítette, a népzenegyűjtésben is jeleskedett.  Bónis Ferenc Így láttuk Kodályt című művében gyakran felbukkan a neve. Míg a kortársak gyakran a morózus Kodályra emlékeznek, Emma asszonyt valóságos dicshimnusz veszi körül. Kedves volt, mindenkinek segített. Zeneszerzőként is szép eredményeket ért el, szerzeményeivel Londonban és Párizsban egyaránt díjakat nyert. Kompozíciói között vannak zongoradarabok (Bölcsődal, Scherzo), dalok (Hét dal), s legutóbb a rádióból egy keringőjét is megismerhettem. Amikor egyszer Brüsszelben a híres kiadóhoz, a Schott Frères-hez látogattam, szóba került Emma asszony neve, ott is jól ismerték, s látva érdeklődésemet, egy kéziratát is megmutatták.