Székely népviseletbe öltözött fiatalok és idősek érkeztek vasárnap délben az András Alapítvány lázárfalvi rendezvénybirtokára, a Rokolyakonferenciára és a csíki népviseletek szemléjére. A program a népviseletbe öltözöttek fotózásával kezdődött.

– Jó példát szeretnénk mutatni a környezetünknek. Vannak nagyon szép viseletdarabok magánszemélyek tulajdonában, és ezek a szőttes viseletek mintázatukban, díszítményeikben és szabásukban nagyon különböznek egymástól, de nagyon jól sikerült darabok és értékesek. Tudjuk, hogy vannak kereskedelmi célból, esetenként pályázatokra készített népviseletek, amelyeket egy kicsit nemesíteni kellene, vagy vissza kellene fordítani jó irányba, azért, hogy továbbra is hiteles és értékes viseleteink legyenek. Remélem, hogy a jó példát felmutatva – mint oltóág egy elvadult fán – a folyamatot jó irányba tudjuk fordítani, hiszen igény van szép és jó népviseletekre

– mondta András Mihály, az András Alapítvány elnöke.

A népviseletszemlén kívül más célt is szolgált a rendezvény, tudtuk meg György Katalin szervezőtől, az András Alapítvány programfelelősétől. 

– Hosszabb távra mutató céljaink is vannak, ugyanis igyekszünk lefotózni a Csík környéki települések viseleteit, lehetőség szerint három korosztályét, tehát fiatal, középkorú és egy idősebb korosztály által viselt népviseletet. Ha eljutunk a végeredményig, akkor feltehetően lesz egy olyan applikáció, amely megmutatja azt, hogy az adott településnek az adott korosztálya milyen viseletben járhatott az 1960-as évek előtt, ugyanis zömében azokat a viseleteket keressük, amelyek az úgynevezett székely ruha fogalma előtti korszakot mutatják. Ez így lehet, hogy furcsán hangzik,de hosszabban nem magyaráznám, lényeg, hogy azt az időszakot próbáljuk visszatükrözni, amikor a nagyanyáink és dédnagyanyáink éltek és azt a népviseletet, amelyeket ők viselhettek

– mutatott rá György Katalin.

Amíg a népviseletbe öltözötteket fotózták, mások a kemencét hevítették és bevetették a rozskenyeret. A népviseleti öltözősarokban Hegyi Anikó népviseletgyűjtő jóvoltából különböző viseleteket ölthettek magukra az érdeklődők.

– Óriási gyűjteményem van. Ide 17 alcsíki népviseletet hoztam, azaz kászoni és alcsíki rokolyákat. Otthon van két jenőfalvi, két gyergyóújfalvi, van két rend népviseletem Petekről, van siklódi, egy csicsói és két rend rokolyám a Szeben megyei Muzsnáról is. Mellények is vannak, de az az igazság, hogy régen az asszonyok olyan kicsik voltak, hogy a tőlük örökölt mellények a mostani tizenéves lányoknak valók. Utánajárás és fényképek alapján egy-egy darabot én magam is készítek. Rengeteg alsószoknyám és ingem is van, de azok csak itteniek. Háromszéki darabjaim nincsenek, de van kalotaszegi és széki rokolyám, Szi­lágyságból is van ingem és rokolyám, illetve négy férfiharisnyám is van. Aztán van kászoni, csíkszentgyörgyi csepeszem, és hárászkendők is akadnak a gyűjteményben. Sajnos, gyergyói csepeszem nincs. Kérdeztem édesanyámtól, hogy mi lett az övével. Azt mondta, eljátszották, amikor már nem volt divat, és tyúkot ültettek benne

– számolt be Hegyi Anikó.
A népviseletek szemléjét kerekasztal-beszélgetés, Bartos Tünde bútorfestő és lakberendező Népi enteriőr című előadása, illetve a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tánca is színesítette.