A modern természetbarát családi konyha és környezettudatos, nem utolsósorban spórolós ételkészítés elvébe jól beleillik az ősi időktől ismert, napjainkban újra felfedezett és munkába állított főzőláda, amelynek működéséhez nem kell semmilyen üzemanyag, semmi energia, mégis hatékony. És hogy tovább fokozzam a dicséretét nyári kánikulában, az anyagában nagyjából értéktelen, ám funkciójában nagyon is értékes konyhai eszköz segít úgy elkészíteni az ebédet, hogy a forróságot és párát ontó fazék csak pár percig van a „tűzhelyen”, azután már teljesen észrevétlen a főzőládában. Azelőtt is ismerték, de a 20. század elején már egész gasztronómiatörténeti adalékhalmaz kerekedett köréje. Barótiné Stegmüller Mária A takarékos főzés és a főzőláda gyakorlati használata. Háztartási iskolák kézikönyve (Kalocsa, 1928) többször is újra kiadott és akkoriban igen népszerű kötete részletes leírást közölt róla és tanácsokat is adott a használatához. „Célom a főzőládával való főzést megismertetni és megkedveltetni, írja a bevezetőben.

Takarékos főzéshez a főzőláda okvetlenül szükséges. Időt, pénzt, fáradságot kímél, aki használja és kevés tüzelőanyag felhasználásával egészséges, jóízű ételt nyújthat családjának akkor is, ha idejének legnagyobb részét kenyérkeresetnek vagy munkának szenteli, mert az ételt elkészítve, sem a tüzeléssel, sem az étel kavarásával nem kell törődnie.” Lényeg, hogy az ételt elkezdjük készíteni a tűzhelyen, hagymapirítás, sózás, fűszerezés stb., felforrás után még pár percig főzzük, majd levesszük a tűzről, és a lábost, fazekat fedővel jól lezárva beletesszük a főzőládába. Ez szénával, szalmával, kóccal, gyapjúval, pokróccal, párnával vagy más erre alkalmas anyaggal vastagon kibélelt, azaz hőszigetelt nagyobb karton-, fém- vagy faláda, a belehelyezett, bebugyolált fazékban az étel hosszú ideig forrás közeli hőmérsékleten marad, és így készre fő. Nem fut ki, nem ég le, nem ontja a párát és a hőt, csak hosszabb elkészülési idővel kell számolnunk. Általános használatára vall, hogy valamikor boltban is árultak főzőládát, manapság ritkaságszámba menő muzeális tárgy, ha előkerül ilyen. Mostani ajánlat a Savaria Galéria katalógusában: „Eladásra kínált Militária katonai személyi főzőláda. Ausztria 1931. Ritkán fellelhető különleges gyűjteményi darab. Mérete 44 x 35 x 28 cm.” Nagyüzemi főzésre alkalmas főzőládára utaló gasztronómiatörténeti érdekesség a Budapesten 1915-ben könyv alakban megjelent Rendeleti Közlöny a magyar királyi honvédség számára: utasítás a főzőláda berendezésére, kezelésére és használatára. Ebből idézek. „A főzőládák két részből állnak: főzőkatlan és szigetelőláda. A főzőkatlan beleillik a másodikba. I. Általános határozmányok. 1. A főzőládák arra szolgálnak, hogy az azokkal felszerelt magasabb parancsnokságok, csapatok és intézetek részére a tábori étkezést a menetmozdulatok alatt elkészíthessük, és így az éjjelezési helyre való beérkezés, avagy a pihenőállás elfoglalása után ízletes és az egészség fenntartását elősegítő étkezés mielőbb kiszolgáltatható legyen. A főzőládák segítségével egyúttal lehetséges az is, hogy az étkezést harcszünetek alatt, vagy az előőrsökön a harckészültség lényeges csökkentése nélkül egyszerű módon kiszolgáltassuk. A csapatrészeknek a szükséghez képest kell kiutalni a főzőládát szállító málhásállatokat. Ütközet alatt a főzőládát szállító málhásállatokat idejében meg kell állítani és azokat a harctértől oly messzire vissza kell tartani, hogy sem a harcot zavarólag ne befolyásolják, sem abba bele ne keveredjenek… Az étel felfőzése után a katlant és a szelepet jól elzárjuk, a katlant gyorsan a szigetelő ládába állítjuk, a párnával betakarjuk és gyors lezárása után a ládát a menet megkezdésekor a főzőládát szállító málhásállatra felmálházzuk vagy a járműre rakjuk… melegtartó tulajdonságánál fogva az elért forrási hőmérséklet a katlanban igen soká megmarad és úgy ennek, valamint a gőznyomásnak behatása révén az étel minden további beavatkozás nélkül menet közben megfő.” Egy kis családnak igazi nagy segítség az otthoni főzőláda, amelyet minimális találékonysággal magunk is elkészíthetünk. Régi alapreceptek szerint az ételt a tűzhelyen előkészítették, lényeges, hogy annyi vízzel öntötték fel, amennyiben megpuhulhatott a zöldség, rizs, hajdina, felforralták, s átlagosan öt perc után az edényt szorosan lefedve áthelyezték a ládába. Különböző levesek, egytálételek, töltött káposzta, sólet, tarhonyás hús, rizses hús, székelykáposzta és hasonlók készítésére ideális eszköz. Négy-öt óra után az éppen kellemesen meleg étel vár a főzőládában.