– Véget ért az idei régizene fesztivál, a közönség idén is különleges és változatos koncerten vehetett részt, illetve bőven volt választék kísérőprogramokból is. Mindezt bárki láthatta, aki figyelemmel követte az eseményeket, de azt kevesen tudják, hogy mi történt a háttérben, a színfalak mögött. Kik dolgoztak éjt nappallá téve, hogy minden a helyén legyen?

– Jó néhány éve a koncertek és a kurzusok mellé felsorakoztattuk a kísérőrendezvényeket, ezzel az volt a célunk, hogy minél több korosztályhoz és más érdeklődésűekhez is eljusson a régizene. Volt könyvbemutató, konferencia, gyermekprogram, borkóstoló, túra, és ami újdonságnak számított: a régi ételekkel is összekötöttük 
a régizenét. A háttérmunka hónapokkal a fesztivál előtt megkezdődik, elsőként Fazakas Gabriellával, aki a főkoordinátora a fesztiválnak, és Filip Ignác művészeti vezetővel közösen megszerkesztjük a programot, témának megfelelően. Időközben többekkel konzultálunk, de a fő szempont mindig a minőség és a korhűség, vagyis a tartalom. A Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársai többéves tapasztalattal bírnak, de mindig van, amiből tanulni, tudunk fejlődni. Nagyon fontos az alapos előkészítés, mert az teszi lehetővé a fesztivál kilenc napja alatt a gördülékeny munkát. Feladatok elosztása, felelősök kinevezése, koncentrált és megbízható munkavégzés, melyet a közönség biztatása, támogatása kísér mindvégig. A Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársai a kulcsemberek, akiknek a lelkiismeretes munkát ezúttal is köszönöm.

– A szervezőknek volt idejük élvezni a hangversenyeket? Ön mit emelne ki, melyek voltak az idei fesztivál fénypontjai? 

– A fesztivált 2008 óta csiszoljuk, és olyan egyensúly alakult ki, amelyben készenlétben is vagyunk, de közben figyelni is tudunk az előadásra. Sok ragyogó pont volt a fesztiválprogramban, de talán a Barokk Fesztiválzenekar koncertje vonzotta a legtöbb érdeklődőt, valószínűleg a címe okán is. Az Ünnepi királyi zenét nevezhetjük fénypontnak.

– Rétegzenei fesztiválról van szó, és a koncerteken általában nem tolong a tömeg. Mit lehet tudni a Csíkszeredai Régizene Fesztivál közönségéről, kik vettek részt a programokon és honnan érkeztek a résztvevők? 

– Művelt és a minőségi zenére fogékony közönség, akik tudatosan keresik azt a fajta kikapcsolódást, amely élményként ismereteket és különleges hangzásvilágot nyújt. Az országból sokan érkeztek, de külföldi érdeklődők is szép számmal ültek a közönség soraiban, legalább öt nyelven hallottam beszélni az embereket.

– A fellépőknek voltak visszajelzéseik arról, hogy milyen volt itt lenni, Csíkszeredában, a régizene fesztiválon? 

– A visszajelzésekre nagyon figyelünk, kérdezünk, beszélgetünk erről, egyértelműen a szervezés, a program minősége és a táj nagy erőssége a fesztiválnak. Tudatában is vagyunk annak, hogy mindannyian térségünk kulturális követei, és jó hírünket viszik.

– A rendezvény már több mint negyvenéves. Mekkora kihívás újat mutatni, új előadókat meghívni és tartani a magas színvonalat?

– Nem spórolható meg a gondolkodás. Nyitott szemmel járkálunk, figyeljük a régizene világát, tartjuk a kapcsolatot a zenészekkel, más fesztiválokkal. Az anyagi támogatást is meg kell szereznünk: többször megfogalmazták az idei együttesek, hogy észlelhető, hogy ez a fesztivál támogatottságot élvez a helyi döntéshozók részéről, hogy a lakosság életébe beágyazódott, értékelt zenei esemény. Szép örökség, nagy felelősség. Hozzájárulunk a régizenész-képzéshez, fiatal tehetségek pályáját igazgatjuk, generációkat kötünk össze, az erdélyi művelődési élet egyik fontos pilléreként, önálló intézményként tekintek a fesztiválra. Rengeteg lehetőség van benne, ezeket igyekszünk kihasználni, a turizmusban is értékesíteni a térség egyik legkülönlegesebb kulturális kínálataként.