– A tárlat kiindulópontja Villon közimert balladája, melyben a szép fegyverkovácsné elveszett ifjúsága fölött bánkódik. Milyen anyaggal készült erre a kiállítására?

– Jó néhány évre visszamenő alkotásokkal, sőt, még az egyetemről is lett volna egy munkám, amely tematikailag talált volna, de nem akartam kiállítani, mert most nem tartom elég jónak. A szép fegyverkovácsnéval összefüggésbe hozható idősebb és fiatalabb nők, illetve a női tartás, büszkeség jelenik meg húsz alkotáson. Még 2015-ben készült öt munkám a Gyulai Alkotótáborban egy tönkrement nőről, aki modell volt a táborban. Egy hatvanéves nő, aki alig tudott állni, csont és bőr volt. Formailag nagyon különleges, tördelt alkat volt. Érdekes szaggatott, szögletes modell után dolgozni, ehhez képest egy gyereket például nagyon nehéz mintázni. Öt tanulmányt készítettem róla, ezzel kezdődik a kiállítás. A téma többször is felmerült bennem, és volt diákom is, aki öregasszonyt akart mintázni a diplomamunkájához. Javasoltam neki, hogy dolgozzon A szép fegyverkovácsné alapján, amelynek a Faludy-fordítását mi középiskolában ismertük meg. Akkoriban tetszett nekünk az a nyers megszólalásmód, amely jellemző a Faludy-szövegre, de sok más fordítás, átdolgozás létezik. Aztán a járvány idején, amikor otthon voltam, elkezdtem félig öreg és félig fiatal női alakokat mintázni. Többet is készítettem, aztán az iskolában is folytattam ezt a sorozatot. Tavaly, a Homoródszentmártoni Alkotótáborban már tudatosan kiállításra készültem, ki akartam vesézni ezt a témát. Több munkám készült, amelyből elkezdtem válogatni, de sok nem került be.
Ezenkívül nonfiguratív, erőteljesen stilizált munkák is láthatók a kiállításon, amelyeken a női figura nem jelenik meg. Beválogattam őket a kiállítás anyagába, mert a többivel párhuzamosan készültek, ebben az időszakban, ezért nem akartam kizárni azokat. Csak néhány van, amelynek a címe női alakot sugall, de csak azért, mert abból indultam ki. A nonfiguratív a kompozícióknak olyan címeket adtam, amelyek vezetni tudják a szemlélőt, hogy bárki megértse, mi az, ami engem foglalkoztatott azzal a munkával kapcsolatban, és mire gondoltam, miközben készítettem.

– A kiállított szobrok agyagból készültek. Mi indokolja az agyag használatát? 
– Egyrészt a lehetőség, mert ez a legkézenfekvőbb anyag. Voltak fa- és kőmunkáim, mostanában viszont leginkább agyagból dolgozom, mert gyorsan lehet alakítani. Minden anyaghoz, így ehhez is kell alkalmazkodni, élni a lehetőségeivel, de az üzenetet tartom a legfontosabbnak, amit össze kell hangolni a formával.

– Tanári munkája kapcsán kérdem, hogy mennyire érdeklődnek a diákok a szobrászat iránt?

– Munkás szakma ez, kevesen érdeklődnek, a tanulók többnyire a grafika, festészet, textil szakokra jelentkeznek.

– Önt mi ragadta magával a szobrászatban? 

– Én festettem is, de középiskolában úgy éreztem, hogy ez az erősségem, és a továbbjutás esélyét ebben láttam.

– Jól megfér az alkotás és a tanítás? 

– Igen, van időm a tanítás mellett, és ha elmarad egy óra, akkor én azt kihasználom. Egyébként a tanulóknak próbálom a megformálás nyelvezetét megtanítani és racionalizálni a művészi formát, illetve logikusan lebontva tanítani a szobrászatot. Miért erőteljes egy munka, mi az egyensúly, hogyan kell használni az ellentéteket, kiemelni, összekapcsolni, egyszerűsíteni és kiemelni a lényeget – ezek a gondolkodás műveletei is.

– Az előző kiállításának címe Boldogasszony igézetében volt. Hogyan kapcsolódik a két téma egymáshoz? 

– Négy évvel ezelőtti kiállításomnak volt ez a címe, amely ugyancsak egy tematika volt, amely akkoriban foglalkoztatott. Azt az anyagot az újkőkori Vénusz-szobrok is ihlették. Voltak még egyéni kiállításaim itt, Csíkszeredában, de azoknak nem volt ilyen átfogó tematikája. Csoportos kiállításokon maximális munkaszámmal veszek részt, dolgozom, sok munkám van. Hogy milyenek ezek, nem az én tisztem eldönteni.

– Mit jelent az Ön számára az alkotás?

– Az életem értelme, hogy dolgozhatok. Munka közben érzem jól magam, függetlenül attól, hogy van vagy nincs siker vagy elismertség.

– Önnek mi a siker? 

– A közvetlen környezet odafigyelése és elismerése. De attól függetlenül, hogy felismerik-e az ember erőfeszítéseinek eredményeit, hinni kell benne és csinálni kell, mert ez adja az életkedvet és az erőt. Alkotni a legjobb dolog, ami lehetséges az embernek. Csinálni kell, aztán hátha hagyunk valamilyen nyomot.

– Miért foglalkoztatta a mostani kiállításának témája? 

– Az emberi sors, az élettapasztalat, az idő múlása, a változás és ennek a drámája elkerülhetetlen, óhatatlanul találkozik ezzel a problematikával az ember. Újra és újra előbújt ez a téma. És amióta világ a világ, a nő a szépség megtestesítője, de az idő múlásával a női test is átalakul. 

– És a nonfiguratív alkotásaiban milyen témák foglalkoztatják? 

– Visszatérő témák jelennek meg, amelyek létezésünkkel kapcsolatosak. A megújuló ismeret az alapanyaga ezeknek a munkáknak, hiszen mindennap újabb és újabb információkat szerzünk a világról. Ezek az ismeretek munkálnak bennem, és próbálom formavilágban előhozni. Ez lehetne a programom, hogy ezen a szálon haladva, érthető és befogadható tartalmat fogalmazzak meg. A címnek – ha van – fontos szerepe van, mert rávezeti a szemlélőt, hogy mi foglalkoztatta az alkotót. Jó esetben a formai játék alkotás közben összetalálkozik a mondandóval. Nagy baj, ha a kettő egyáltalán nem kapcsolódik össze, és ez jól látszik, ha egy alkotó másol, vagy ha egy korábbi alkotó formai hatása alatt dolgozik. Saját nyelvezetet csak úgy lehet létrehozni, ha az ember elmélyül a munkában. A múltat mindig kell használni, mert aki nem használja, az tévelyeg, de nem elég azt lemásolni, hanem meg kell látni, hogy mi abban jó, és tovább kell lépni, valami sajátot létrehozni. Ezt érzéssel és gondolkodva lehet megtenni.

– Fontosabbak a nonfiguratív alkotások, mint az emberi alak mintázása?

– Fontosnak tartom, hogy az emberi alak ne vesszen ki. Szeretem a nonfiguratív munkákat, de a figuratívból is ki kell hozni valamit.

– Mit mondana, van még tanulnivalója? 

– Elégedetlen vagyok a portréban elért eredményeimmel, ezért próbálom újra és újra. Készítettem jó portrét is, de ami gyengébben megy, arra kell erősíteni.