– Ahogyan a felhívásban közölték, a nyolcadik Székelyföldi Grafikai Biennálé az egyensúly jelentőségére, illetve annak a hiányára várt vizuális interpretációkat. 
A felhívásban az is olvasható, hogy szervezőként olyan alkotók jelentkezését várták, akik a kortárs grafika eljárásainak megújító szándékával a jövőnek üzennek, tükröt tartva a társadalomnak. Hogyan reagáltak az alkotók a felhívásra? Mi minden fért bele ebbe a tematikába? Milyen grafikai technikákat használtak a művészek?

– A biennálé kiírásában szereplő tematika, hívószó minden alkalommal javasolt témafelvetés, soha nem kezeljük kötelezően betartandó kritériumként. Azt láttuk, hogy többen kimondottan erre a témára készítettek munkákat, de számos művész alkotói alapkoncepciója már eleve ehhez az általunk feltett kérdéskörhöz kapcsolódik. Például az ukrán Olesya Dzhurayeva-é, vagy említhetek több lengyel, dél-amerikai vagy távol-keleti művészt is. Láthatjuk és érzékelhetjük, hogy mi zajlik a világban: háborús konfliktusok és környezeti katasztrófák sora. Az egyensúlyvesztés jelenségét életünk és napjaink számos területen egyértelműen érzékelhetjük! Természetesen vannak alkotók, akiket teljesen más kérdéskörök foglalkoztatnak, ezért nem kötelező elvárás a témához való igazodás. A mi dolgunk az, hogy olyan javaslatot tegyünk a témával kapcsolatban, ami az alkotókra ösztönzően hat, a művész társadalmi szerepvállalását hangsúlyozza, erősíti, és a szakmai szempontokat is figyelembe véve a grafikai technikák megújításának lehetőségét is magában hordozza. Erre minden alkalommal, így az idén is, számos szép példát láthattunk.

– Azt is tudhatja a nagyközönség, hogy 926 művész küldte el 2046 pályaművét a világ 68 országából. Fennáll a lehetősége annak, hogy a mennyiség a minőség rovására megy?

– Így, ahogyan emlegetjük ezeket a számokat  jogos lehetne a mennyiséggel és minőséggel kapcsolatos kérdésfelvetés. Viszont mi nem törekszünk a számok mesterséges növelésének generálása, nem szándékunk a rekordok döntögetése. Nagyon egyszerű jelenségről van szó, éspedig arról, hogy a Székelyföldi Grafikai Biennálé mára már méltó helyet foglal el a világ hasonló, nagy rendezvényei között, így nagyon sok alkotó számára presztízsértékű jelentkezni a rendezvényre. A zsűri a beérkezett 2000 munkából 250-et választ be a biennálé törzsanyagába, de kétszer ennyit is ki lehetne válogatni. Egy kicsit ebben az esetben is érvényesül a nagy számok törvénye. Csak a beérkezett lengyel anyag annyira erős, hogy külön lengyel biennálét is lehetne rendezni. 

– Hogyan értékelte a szakmai zsűri a beküldött pályaműveket? 

– Az eddigi tapasztalataim alapján a zsűritagok minden esetben nagy izgalommal fogadják az első körben beérkezett több száz munkát. Elmondásaik szerint nagy kihívás számukra az előzsűrizés folyamata is, amikor kiválasztják a továbbjutó művészek munkáit. A zsűrizés szempontjai részben megegyeznek a kiírásban meghatározott kritériumokkal és paraméterekkel. A díjak odaítélésekor, amikor a zsűritagok már az eredeti művek alapján döntenek a nyertes alkotásokról, már más íratlan, technikai és tartalmi szempontokat is érintenek. A mű üzenete vagy a technikai újítás szándéka is fontos és értékelendő szempont a díjazáskor. Végül ezek összessége-összegzése alapján jut konszenzusra a zsűri egy díj odaítélésekor. 

– A zsűri által beválogatott munkák egy részét Csíkszeredában, a másikat Sepsiszentgyörgyön állítják ki. Bemutatják a Csíkszeredában kiállított műveket Sepsiszentgyörgyön – és fordítva – is?

– Az alapítók szándéka már a kezdetekben is az volt, hogy a biennálé – és később annak kísérőrendezvényei – ne egyetlen székelyföldi városra korlátozódjanak. Kisebb, redukált anyagrészeket már kezdetben is kiállítottak más helyeken is, mint Sepsiszentgyörgy. Igazából az utóbbi években gyorsítottuk fel azokat a folyamatokat, amikor a biennálé fő- és szatelliteseményeit kiterjesztettük. 2022-től már két városban zajlanak az események, sikerült Csíkszeredát is becsatornázni a biennálé rendezvényeinek helyszínei közé. A sepsiszentgyörgyi és a csíkszeredai anyagrészeket nem mutatjuk be kölcsönösen, a szándékunk az, hogy inkább afféle kulturális zarándoklatra ösztönözzük a vizuális művészetek iránt érdeklődőket.

– Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is több eseményt szerveznek, amelyek a biennáléhoz kapcsolódnak. Mire számíthat a csíkszeredai, illetve a sepsiszentgyörgyi közönség? 

– Az események sora Csíkszeredában kezdődött a nagyváradi PKE hallgatói kiállításával, majd a csíkszeredai anyagrész kiállításának megnyitójával. Ezt követően pénteken, Sepsiszentgyörgyön folytatódnak a rendezvények a 2022-ben nyertes lengyel művész, Nastasja Ciupa kiállításával, és a 
MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér is kiállítással társult az eseménysorozathoz. Az idei rendezvény tetőpontja a pénteken 18 órától megnyíló sepsiszentgyörgyi G8-kiállítás és díjátadó ünnepség. Ezenkívül tárlatvezetéseket és más, a biennálét népszerűsítő és a laikusabb közönség számára az értelmezést segítő kísérőrendezvényeket is szeretnénk szervezni.

– Az említetteken kívül más településeken is láthatók lesznek a kiállítások?

– A szakmai kapcsolatépítő munka része az is, hogy a Székelyföldi Grafikai Biennálé ne csak helyi szinten, hanem a határon túl is népszerű legyen. Több szervezettel kapcsolatban vagyunk, amelyek befogadnák és bemutatnák a korábbi biennáléink során kumulálódott nemzetközi grafikai gyűjteményt. Ilyen például a Miskolci Triennálé, a Szolnoki Művésztelep galériája és grafikai műhelye vagy a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum kurátorai, vezetői. Jómagam is több szakmai konferenciára kaptam meghívást, ahol bemutató, népszerűsítő előadást tartottam a biennálé pályaívéről.