Ami vidékünkön, a hagyomány szerint, a Mikulás december  6. előestéjén érkezik, 24-én pedig az angyal teszi az ajándékokat a fa alá. Karácsonykor húslevest, töltött káposztát és bejglit eszünk, de ez nem mindenhol van így. A világ többi országának, népének is megvannak a saját karácsonyi tradíciói, melyeket ilyenkor gyermekek és felnőttek közösen élnek meg.
A szomszédos Ukrajnában a szokásos díszek mellett sok helyen műanyag pókhálókkal és pókokkal díszítik a karácsonyfákat. Számukra ez szerencsét hozó hagyomány, mely egy népmeséből származik. Az ebben szereplő szegény asszony nem engedhette meg magának, hogy díszes karácsonyfát állítson, ám éjszaka egy pók csodás, csillogó hálót szőtt rá, ezért az ukránoknál karácsonykor pókot látni szerencsét jelent.
Izlandon egy hátborzongató legendával próbálják a gyermekeket rávenni, hogy jól viselkedjenek. Az a szokás, hogy a kicsiknek még az ünnep előtt be kell fejezniük teendőiket – rendrakás, házi feladat megírása –, amennyiben ez sikerül, valamilyen ruhaneműt kapnak ajándékba. Ellenben aki nem kap ruhát, az pórul jár, mert jön Jólakötturin, a Karácsonymacska, és megeszi a rossz gyermekek vacsoráját, majd magát a gyermeket is. A rémtörténet nemcsak arra jó, hogy fegyelmezze a gyermekeket, hanem arra is buzdítja őket, hogy az ünnep közeledtével ajándékozzák el rászorulóknak a már nem használt ruhadarabjaikat.
Indiában csupán a lakosság két százaléka keresztény, de a nagy népességszám miatt ez nagyjából 20-25 millió embert jelent. A világ többi részéhez hasonlóan ajándékozással és éjféli misével ünneplik a karácsonyt, de mivel náluk nincs fenyő, ezért általában banán- és mangófákkal helyettesítik azt.
Dél-Amerikában is több érdekes szokás él. Mexikó Oaxaca nevű városában nagy hagyománya van az ünnepi zöldségfaragásnak, karácsonykor hagyományosan retket faragnak. A Retkek éjszakája (Noche de Rabanos) több mint százéves szokás. A kereskedők annak reményében, hogy több vásárlót csalogassanak a helyi piacra misék előtt és után, retekből kifaragott kis szobrokat és bábukat tesznek ki portékáik elé, eladásra szánva. Számításaik bejöttek, az emberek tömegével kezdték megvenni a retekalakokat. 1897-ben a város akkori polgármestere hivatalos ünneppé nyilvánította a Retkek éjszakáját, amit a mai napig december 23-án tartanak. A karácsonyi retkeket direkt erre az alkalomra termesztik, ezért megenni kevésbé ajánlott.
A karácsonyi templomba járásnak általában mindenhol nagy hagyománya van. Így van ez Venezuelában is, de egészen formabontó módon jutnak el az istentiszteletre. A fővárosban, Caracasban szinte mindenki görkorcsolyával siklik a templomba. A szokás miatt a város útjait már reggel lezárják az autósforgalom elől, hogy mindenki szabadon görkorcsolyázhasson az utakon.
Vannak országok, ahol karácsonykor nyár van, ezért kicsit mások a szokások. Például Ausztráliában, ahol ugyanúgy megünneplik a karácsonyt, mint nálunk, annyi különbséggel, hogy a családok általában a tengerparton töltik az ünnepet, a vacsorát pedig piknikezéssel vagy grillezéssel helyettesítik. A legnagyobb különbség a mi hagyományainkhoz képest az, hogy az ajándékokat a Mikulás teszi a fa alá, és a nagy forróság miatt kíméli rénszarvasait, így nyolc fehér kengurura cseréli őket, de van, akik úgy tartják, a Télapó szörfdeszkán érkezik.
A skandináv országokban is sok különleges, esetenként számunkra meghökkentő szokás kötődik a karácsonyi ünnepkörhöz. Svédország Gävle nevű városában 1966 óta minden évben felállítanak egy óriási szalmakecskét az egyik téren. A Yule-kecske egy, a pogány téli ünnepeket a keresztény karácsonnyal összekötő szimbólum. Már az első évben megtörtént az, ami azóta is visszatérő eleme a szalmakecske történetének: felgyújtották, leégett. A városlakók mai napig megépítik, és annak ellenére, hogy különféle technikákkal igyekeznek megvédeni, felgyújtani pedig bűncselekmény, valahogy mégis szinte minden évben megsemmisül. A különös hagyomány annyira izgatja a közérdeklődést, hogy a fogadóirodákban már téteket is lehet arra tenni, hogy az építmény túléli-e a karácsonyi időszakot.

Finnországban december 24-én hagyományos reggelit fogyasztanak, ami fahéjas tejberizs, benne egy szem mandulával. A legenda szerint amelyik lány azt az egy szemet megtalálja, házasságkötésre számíthat. Emellett Finnországban egyedi az a szép szokás, hogy az ünnepi asztalt megosztják a háziállataikkal is, ezzel kifejezve irántuk szeretetüket és hálájukat. A Mikulás érkezése előtt szaunáznak, ami a rossz dolgoktól való megtisztulást jelképezi, aztán frissen, tiszta ruhába öltözve várják Joulupukkit. Karácsony napján elhunyt szeretteikhez is ellátogatnak a temetőbe, hogy róluk is megemlékezzenek. 
A grönlandi karácsonyi menü igencsak szokatlan lehet számunkra, ugyanis egyik különleges finomságuk a mattak, mely nyers bálnabőr egy kevés zsírral, másik pedig a kiviak, amihez egy aukot (kicsi sarkvidéki madár) fókabőrbe csavarnak, több hónapra elássák, majd a rothadó húst fogyasztják. 
Dél-Afrikában olyan étkezési hagyománnyal ünneplik a karácsonyt, amit sehol máshol a világon nem találunk. A császármoly hernyóit eszik, sütve. Ez egy igencsak kiváló csemegének számító ínyencség, és hazájában gyakran problémát okoz, hogy eleget tartsanak belőle raktáron, ugyanis mindenki erre „vadászik” az ünnepek közeledtével. Úgy tartják, aki ezt fogyasztja, annak szerencséje lesz a következő évben.