A köztársasági elnök kiemelte: a Néprajzi Múzeum és vele együtt a többi magyarországi és külhoni intézmény a magyar és Kárpát-medencei közösségi élet azon mozaikdarabjait rakja egymás mellé, amelyekből közös kultúránk és értékrendszerünk is épül. Hozzátette: a kultúra kincseit összefogó gyűjteményekben őrzött és bemutatott értékek mindenkiről szólnak, minden magyar múltjának részei.

„Identitásunk és hagyományaink hajszálgyökerei érnek össze ezekben a múzeumokban, magunkra találhatunk bennük” – hangsúlyozta az elnök, hozzáfűzve: a megöröklött néphagyomány tükröt képez számunkra, amelybe jó belenézni.

A Néprajzi Múzeum és a többi gyűjtemény szerte a Kárpát-medencében minden magyarról tud mesélni, és bármely magyar emberhez tisztán tud szólni – mondta Sulyok Tamás, kiemelve: minden, ami itt található, a mi történetünk, s ez a kiállítás is ennek a közös történetnek egy fejezetét mutatja be.

A nemzedékről nemzedékre áthagyományozott értékkészlet és hagyományvilág megmaradt emlékeinek bemutatása identitáserősítő – mutatott rá az elnök, hozzáfűzve: a tárlat a közösségi élet lenyomata, a közösség pedig az élet erős szövete.

Sulyok Tamás közölte: vannak magyar közösségek, amelyekben a bemutatott tárgyakhoz, népművészeti jellegzetességekhez és szokásokhoz kötődő életforma még eleven, s a székelyek egyes közösségei is ilyennek mondhatók.

A székelységet sok legenda lengi körül, állhatatosságban, érték- és identitásőrzésben szilárdak, a székelység élő és élni akaró része az egyetemes magyarságnak, sajátosságait megtartva, de ugyanúgy változik, fejlődik, formálódik, mint bármely más nemzetrészünk – hangsúlyozta az államfő, hozzátéve: a hagyomány nem bilincs, azt lehet a változó világban is úgy megélni, hogy közben együtt haladunk a fejlődéssel.

A 2025. augusztus 31-ig látható tárlat Magyarországon eddig be nem mutatott, székelyföldi múzeumok által őrzött több mint háromszáz tárgyon keresztül, öt székelyföldi kurátor rendezésében mutatja be Székelyföld múltját és jelenét.

A látogatók találkozhatnak Fordson traktorral, egyetlen fatörzsből kivájt 18. századi gabonatároló edénnyel, készülő székelykapuval, 6–8 méteres mestergerendákkal, borvizes szekérrel és Szörcse református templomának 1622-es harangjával.

A gazdálkodás hagyományain túl a kiállítás bevezet a gasztronómia regionális sajátosságaiba, a vallás és a vallásosság helyi gyakorlataiba, a kézművesség és a háziipar lokális örökségébe is.