Gyakorlatilag nem lehet számonkérni az Európai Uniót amiatt, hogy bonyolult, többszintes intézményrendszerben hoznak meg minden döntést, emiatt az uniós intézményekben eluralkodott egy „olyan kultúra”, amelyben a nyilvánvaló visszaélések is következmények nélkül maradnak – írja az amerikai Politico európai kiadása.

A portál több konkrét esettel szemlélteti a következmények nélküli visszaéléseket. Példaként említik Henrik Hololei észt tisztségviselőt, aki az Európai Bizottság hivatali gépezetében a főigazgatói rangig jutott. Holelei lebukott, kiderült róla, hogy ingyenes utakat fogadott el a katari kormánytól, miközben az általa vezetett főigazgatóság épp Katarral tárgyalt egy jövedelmező légi közlekedési szerződésről. Az Európai Bizottság 2023-ban azzal hárította el az ügy kivizsgálását, hogy az ingyenes repülőutakat egy magas rangú vezető jóváhagyta. Ebben csupán annyi a bökkenő, hogy ez a vezető maga Hololei volt. Mint írták: Brüsszelben rövid ideig botrányt kavart az eset, de Európa-szerte valószínűleg kevesen hallottak róla. A Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy nem sérült uniós szabály, Hololei később egy kényelmes tanácsadói posztot kapott. A Politico szerint ez a tény, valamint a brüsszeli politikai közeg „nincs itt semmi látnivaló” hozzáállása — tökéletes példája az intézményrendszert átható, lopakodó büntetlenségnek. Idézték Denis MacShane volt brit Európa-ügyi minisztert, aki közelről ismerte a rendszer működését. MacShane szerint az Európai Unió politikai működése „inkább hasonlít a Vatikánra vagy az ENSZ-re”. Emlékeztetett: a Vatikánt és az ENSZ-t is sorozatos korrupciós és büntetlenségi vádak érték az elmúlt években. „Még a Vatikán fehér füstje is egyértelműbb kommunikáció, mint az a ködösítés, amely gyakran eltakarja a valóságot Brüsszelben” – írta a Politico. 

Visszaélésből nincs hiány

A riport szerint az EU-ban tapasztalható visszaélésekből azt a következtetést lehet levonni, hogy átjárás van a magánszektor és az uniós intézmények között, nepotizmus a legbefolyásosabb hivatalokban, munkahelyi zaklatás, sőt nyílt csalás is előfordul. Mint részletezték: ez annak ellenére van így, hogy az EU-nak számos ellenőrzőszerve van – ombudsman, ügyészség, parlamenti bizottságok, sőt teljes bírósági rendszer. Csakhogy amikor visszaélést vagy törvénysértést állapítanak meg (ami olykor előfordul), sokszor úgy tűnik, az semmilyen következménnyel nem jár. A Politco szerint ez már önmagában is aggasztó, ráadásul a nacionalista politikusok narratíváját táplálja Budapesttől Párizsig. Brüsszelnek ezek a kudarcai, és az, hogy nem járnak következményekkel, az EU-ellenes retorika könnyű célpontjává teszi az uniót. Idézték Alberto Alemanno, HEC Paris francia felsőoktatási intézmény EU-jog professzorát, és a Good Lobby nevű civil szervezet alapítóját, aki szerint az EU intézményeinek etikai nemtörődömsége és politikai elszámoltathatatlansága olyan büntetlenségi kultúrát teremtett, amely nemcsak az állampolgárok demokratikus intézményekbe vetett bizalmát ássa alá, hanem fegyverré is válik az EU-ellenes politikusok kezében – akár az Unión belül, akár azon kívül.

Válogatott botrányok, nepotizmus

A szakportál két olyan botrányt is említett az elmúlt hetek történéseiből, amely szerintük bármelyik országban kormányokat buktattak volna meg, de az EU meg se rezzent. Az első botrány az EU legmagasabb rangú tisztségviselőjét érintette: Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét. Az Európai Unió Törvényszéke kimondta, hogy a Bizottság jogsértően tartotta vissza azokat az SMS-üzeneteket, amelyeket von der Leyen a Pfizer vezérigazgatójával, Albert Bourlával váltott a Covid–19-járvány csúcspontján – közvetlenül azelőtt, hogy a gyógyszergyár történelmi volumenű közbeszerzési szerződést kötött az EU-val. A vakcinaszerződés részletei továbbra is titkosak, pedig az Európai Parlament képviselőinek nyomására a Bizottság már egy másik átláthatósági perben is vereséget szenvedett – amelynek ítéletét azóta megtámadta. A Politico szerint ezeket az üzeneteket sosem fogják nyilvánosságra hozni. Idézték Herwig Hofmannt, a luxemburgi egyetem európai közjog professzorát.

„Nem állítom, hogy itt a felső szintről terjed a bűz, de jellemző az a hozzáállás, hogy akadályozni kell az átláthatóságot” – vélte a professzor. Ugyanakkor emlékeztettek: az uniós csalásellenes hivatal (OLAF) feltárta, hogy az Európai Menekültügyi Ügynökségnél teljes osztályokat szerveztek át azért, hogy a vezetők ismerőseiket juttathassák menedzseri pozíciókba. Ennek sem lett következménye. Az ügyet lezárták, fegyelmi intézkedés nélkül. Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó botránynak nevezték ugyanakkor azt a 2018-as esetet, amikor Martin Selmayrt nevezték ki az Európai Bizottság főtitkárának. Selmayr ugyanis Jean-Claude Juncker akkori bizottsági elnök kabinetfőnöke volt, egyik legközelebbi bizalmasa. Emily O’Reilly, akkori európai ombudsman négy különböző szabálytalanságot állapított meg a kinevezés kapcsán. Végül említik Roberta Metsola esetét, akit közvetlenül választottak meg az Európai Parlament elnökének. A Politico szerint gyakran büszkén hangoztatja, hogy ő a harmadik nő, aki betölti a posztot. Meg is ígérte, hogy „könnyebbé teszi” az utat a következő női vezetők számára. Eddig azonban inkább a sógorának tette könnyebbé: tavaly őt nevezte ki kabinetfőnökének. 

Lehetséges megoldások

A Politico megszólaltatta: Nick Aiossa, a Transparency International EU igazgatóját, aki az Európai Parlamentet problémásabbnak tartja, mint a Bizottságot. Szerinte alapvető szabályokon kellene változtatni, például be kellene tiltani, hogy EP-képviselők mellékállást vállaljanak olyan szervezeteknél, amelyek lobbiznak az EU-nál. Denis MacShane szerint az is javítana a helyzeten, ha létrehoznának egy kisebb második kamarát az Európai Parlamenten belül, amelyben nemzeti parlamentek tagjai ülnének — hasonlóan a svájci felsőházhoz. Ez a testület hatékonyabban tudná számonkérni az uniós intézményeket.