Miután májusban hely­színi szemlét tartott egy dr. Sándor D. Attila bio­lóguskutató által ve­zetett munkacsoport, hogy a tőzegláp megmentésének lépéseit és területi határait meghatározza, a szakembert arra kértük, tárja fel: mitől különleges a szejkefürdői tőzegláp?

Ritka együttélés

Szejkefürdőn az érdekes geológiai múlt és a helyi területi adottságok miatt alakult ki a láp, valószínűleg az elmúlt 6–12 ezer év során, a holocénben. A jó vízellátással rendelkező, savas közegben bőven növekedő tőzegmoha évente egymásra halmozódó biomasszája hozta létre, ennek maradványai láthatók a fürdő mellett. Ez részben aktív, erőteljesen savas közegben domináns, élő tőzegmoha által fenntartott dagadóláp – savas pH-jú, borvíz táplálta, tápanyagokban szegényebb, a levezető árok jobb oldalán –, részben bázikus eredetű, ásványokban gazdagabb bázikus pH-jú, sásos, bázikus síkláp utolsó fázisú maradványa – a levezető árok bal oldalán, a focipálya és a múzeum kerítése között – magyarázta dr. Sándor D. Attila.
– Mindkettő érdekes, érzékeny, fontos és értékes terület, hiszen ilyenek előfordulása alapvetően vagy hegyvidéki (dagadólápok), vagy alacsony síkvidéki (bázikus síklápok), tehát nagyon ritka, hogy egymás közelében figyelhetjük meg az őket alkotó növénytársulásokat. Ezek a lápok nem örök életűek, és a helyi, elsősorban vízrajzi viszonyok változása nagyban befolyásolja az evolúciójukat. Ha csökken a szivárgó vízellátás, akkor beszáradnak, visszaszorul vagy eltűnik a tőzegmoha, átalakulnak láprétté, majd erdővé. Ha folyamatos, de túl nagy a vízellátás, akkor nyílt víztükör, majd tó alakulhat ki, főleg, ha az elhalt tőzegmoha lesüllyed. Ha a befolyó víz bázikussá válik (pl. emberi tevékenység során, mint mezőgazdaság, bányászat), akkor eltűnhet a savas jelleg, és bázikus láprétté alakulnak – részletezte a kutató.

Apadó víz, fogyó láp

A Szejkefürdő esete is ezt példázza, hisz mindegyik említett folyamat eredménye látszik. Ezek közül a legfontosabb a vízutánpótlás hiánya. A fürdő körüli infrastrukturális munkálatok (épületek, utak), vízkivétel (fürdő, borvízkutak), árvízvédelmi szabályozások (a Fehér-, Sós- és a Szejke-patakon), illetve a csapolások a mezőgazdasági művelésbe vonás érdekében (pl. a tőzegláp közepén levezető árok) erősen korlátozzák a tőzegláp vízellátását, hiszen ez elsősorban felszíni vizet jelent, ami beszivárog a tőzegbe, és nem tud onnan gyorsan lefutni. Sándor D. Attila elmondta, ezeket a láprét fennmaradására negatívan ható tevékenységeket kissé lassította a terület részleges (megyei szintű) védetté nyilvánítása 2005-ben az ásványvíz-akvifer megőrzése érdekében, bár ennek a hatása is csak enyhén fékezte a kiszáradást.
A lényeg, hogy napjainkra a tőzeglápnak csak egy kis töredéke maradt meg, három foltban, kb. 0,3 hektár méretben. A kutató mérései szerint a dagadóláp erősen visszaszorult, pár négyzetméteres folton található még élő tőzegmoha, habár a gyapjúsásos rész még mindig kb. 300 négyzetméter, míg a síkláp jellegű, sásos rész kb. 25 négyzetméterre korlátozódik.
– A vízhiányos környezetben a láp természetes evo­lúció­ja a dagadóláp esetében a kiszáradás, először nádas, majd bokros, magaskórós társulás, végül lombhullató erdő, míg a bázikus részen a sósodás, sófű, illetve vakszik megjelenéssel. Ezt a folyamatot lehet lassítani, megállítani, akár részlegesen vissza is lehet fordítani. Ennek érdekében fontos a folyamatos vízellátás javítása, illetve az özönfajok kiszorítása. A legelső feladat a talajvízszivárgás, illetve a párolgás csökkentése – mondta. Ami viszont még fontosabb: lehetőleg nem szabad bemenni a tőzeglápba.

A vízminőség is javulhat

A terület részleges beépítési és területrendezési tilalom alatt áll a borvízkutak vízminőség-védelmi korlátozásai miatt, ezért hasznosítási formái nagyon korlátozottak.
– Az itt található növényi társulások, illetve növény- és állatfajok inkább érdekesek, mint veszélyeztetettek, de ritka az ehhez hasonló előfordulás. Itt olyan fajokat és társulásokat lehet egymás közelében megtalálni, illetve könnyen bemutathatóvá tenni, amelyek nemcsak nem jellemzők a régióra, de ritka, hogy egy város tőszomszédságában, egy turisták által gyakran látogatott helyen legyenek. Ezért lenne érdemes ezt megőrizni és látogathatóvá tenni. Ráadásul a láp fennmaradásával a talajvízkészlet, és ez által a borvízkutak vízminősége is javul. Mindez megoldható minimális beavatkozással, kis költséggel, az eredménye pedig egy látogatható, tájékozódást elősegítő, jól bemutató tanösvény mellett a tájtörténeti múlt egy darabjának a megőrzése lehet – fejtette ki a kutató.
Idén elkészül egy természetvédelmi célú felmérés és egy komplex tájvédelmi és bemutató tanösvény megvalósíthatósági tanulmánya, amiben tételesen megjelennek a védelmi célkitűzések és az azokhoz szükséges tevékenységek.
– Addig is elindul pár egyszerű beavatkozás, amivel a vízellátást lehet javítani (pl. kiszáradás csökkentése az elvezető árokban, a talajvízszint javítása és a párolgás csökkentése árnyékolással). Az invazív fajok és a gyomtársulások elterjedése ellen is szeretnénk védekezni, a terület szárazabb részein bátorítva a fűzfajok elterjedését, mivel azok szintén hozzájárulnak a takarás javításához, illetve a párolgás, vízelvezetés csökkenéséhez – tette hozzá a szakember.

Marakodás helyett előrelépés

A terület jelenlegi státusa tehát nem írja elő az ott található élővilág védelmét. Megkeresésünkre Szabó Szilárd, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Igazgatóság munkatársa elmondta: ahhoz, hogy a terület élővilágát védeni tudják, és hatékonyan segítsék az őshonos fajok területfoglalását, legalább helyi vagy nemzeti érdekeltségű környezetvédelmi területté kell nyilvánítani a tőzeglápot. Szabó szerint arra, hogy a Natura 2000‑es területek közé a szejkefürdői tőzeglápot is bevegyék, kicsi az esély, így a nemzeti érdekeltségű státus elérésére kellene törekedni.
– A helyi érdekeltségű környezetvédelmi területté minősítéshez elég egy tanácshatározat, a többihez már a szakhatóságok véleményezése és minisztériumi jóváhagyás is kell – magyarázta. A minisztériumhoz benyújtott iratcsomóban a környezetvédelmi igazgatóság véleményezése is benne kell legyen, ám ők még nem kaptak a székelyudvarhelyi polgármesteri hivataltól hivatalos átiratot, melyben a hatóság véleményezését kérnék.
Úgy tűnik, a hivatalnak is fontos a tőzegláp megmentése. A közösségi médiában ugyanakkor nagy port kavart nemrég a közlemény, amelyben ezt a szándékot tették világossá és néhány konkrét lépésről is beszámoltak. Ebben ugyanis arra is rámutattak, hogy a kis területen elszaporodott a kutyabenge, ezek egyes példányait a tőzeglápon tevékenykedő civil szervezet ültette.
Mivel a tőzeglápon csak az Udvarhelyért Tesszük Civil Akciócsoport (UTCA) próbált valamiféle rehabilitációt folytatni, az egyesület elnökét is megkérdeztük. Magyari Lajos szerint kizárólag nyír‑ és fűzfacsemetéket telepítettek a láp parkoló felőli oldalához, azért, hogy az autók ne hajtsanak rá a területre.
– Rosszulesnek, de már nem számolom a városháza vádjait. Nem ültettünk kutyabengét, amit ültettünk is, az autósok javarészt összetörték, mikor hálót tettünk fel, hogy elhatároljuk a lápot a parkolótól, az is probléma volt – mondta Magyari. Az elnök szerint ugyanakkor nem számít a sok nézeteltérés, ha sikerül egy élő lápot hátrahagyni az utókornak.
 

Tudósított: Asztalos Ágnes, Pál Emil