A teázás megnyugtat vagy éppen felüdít, ám a teafüvek hatása ennél jóval sokoldalúbb: segíthet a megfázásos tünetek enyhítésében, fájdalomcsillapításban, sőt számos egyéb megbetegedés kezelésében nyújthat kiegészítő segítséget.

Gyakori hibák

Nem mindegy, hogy a teát hogyan készítjük el: elsősorban arra érdemes figyelni, hogy a szárított növény mennyi ideig ázik a forró vízben. A leggyakoribb hiba, amit elkövetünk, hogy a teafüvet lobogó vízbe dobjuk, megsemmisítve ezzel a magas illóolaj-tartalmú növények hatékonyságát, ráadásul a forrázás miatt az ízük is keserűvé válhat. 
Elkészítési módjuk alapján a teák négy nagyobb csoportba sorolhatók, elkészítési módjuk is ez alapján változik: az illóolajban gazdag növényeket, valamint a virágokat és leveleket 80-90 Celsius-fokos vízben, 5-8 percig ajánlott áztatni, a terméseket 35-60 Celsius-fokos vízben, míg a kéreg- és gyökérrészeket 10-15 percen át, gyöngyözve főzzük.

Forró víz: a C-vitamin ellensége

Téli időszakban igazi C-vitamin-bombának számít a csipkebogyótea, de a homoktövis-, áfonya- és ribizliteák is jelentős mennyiségű C-vitaminnal rendelkeznek. Mivel a C-vitamin 40 Celsius-fok felett bomlani kezd, 60 Celsius-fok feletti vízben pedig már javarészt elvész, ahhoz, hogy megmaradjon a teák C-vitamin-tartalma, a szárított gyümölcsöket langyos vízben – csipkebogyó esetében akár hideg vízben –, hosszabb ideig ajánlott áztatni. 

Légúti fertőtlenítők, antibakteriális csodafüvek

A zsálya párologtatásra, fogyasztásra és öblögetésre egyaránt kiváló. Mivel illóolaj-tartalma magas, aromája erős, ezért inkább kevésbé ízes teákkal (például kékiringó) javallott kombinálni. Ugyancsak érdemes tartalékolni a környékünkön vadcsomborként ismert kakukkfűből, ami erős antibakteriális és gombaölő hatásáról ismert. Mivel főként a talajszinten elterülő, kis méretű növény, gyűjtése és tisztítása sok türelmet igényel, de a karakteres ízeket kedvelők számára megéri a fáradságot. 
Fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatásáról ismert a szurokfű is, amely a magasabban fekvő hegyvidéken gyűjthető; már a megfázás első tüneteit észlelve érdemes fogyasztani, sőt az idegrendszerre is nyugtató hatással bír. Terpentintartalma miatt a fenyő­újulás a kékiringóhoz hasonlóan nyákoldó hatású, teája jellegzetesen fenyőízű, melyet elkészítéskor nem forrázni, hanem áztatni kell.

Lázcsillapítók és immunerősítők

Ha immunerősítő, ízletes és könnyed teát fogyasztanánk, a hársfa, a bodza és a kamillatea jó választás lehet. A kamilla enyhén lázcsillapító, a hársfatea izzasztó hatású és csökkenti a torokfájást, a bodza pedig amolyan „kettő az egyben”. 
Hasznos lázcsillapító a fűzfakéregből főzött tea, a szurokfű forrázata, valamint a citromfű- és a gyömbértea is. Ezek közül várandósság ideje alatt kizárólag a citromfűtea fogyasztható, a fűzfakéregtea pedig ellenjavallott azoknak, akik gyomorbántalmakkal küzdenek, mivel irritálhatja a gyomor nyálkahártyáját. Fontos megjegyezni, hogy a teák támogató hatással vannak az immunrendszerre, de a tápanyagdús és változatos táplálkozást nem helyettesítik.