A gyümölcsfák télire való felkészítésének első fontos lépése az alapos szüretelés. – Ezalatt nemcsak az ép és fogyasztásra alkalmas gyümölcsöket, hanem a gyümölcsmúmiákat is értem, hiszen ezek az áttelelő gombás fertőzések melegágyai. Az ilyen termőtesteket mindenképp elkülönítve érdemes tárolni vagy megsemmisíteni, hogy ne halmozódjanak fel spórák, ezzel újabb fertőzési lehetőséget adva – kezdte Székely Csaba. A szakértő szerint bár sokan hagynak télire ép gyümölcsöket a fákon, hogy a madaraknak táplálékul szolgáljanak, ő ezt nem javasolja, mivel a jótékonynak tűnő lépés, jelentős károkat okozhat. – Nem attól kell tartani, hogy a megkezdett gyümölcs fertőzéseket terjeszt, hanem hogy odakapnak a madarak. Ez az énekes madarainknál nem jelent gondot, hiszen a rovaroktól védenek, de nálam a fenyőrigók nagy kárt okoztak, mert rákaptak a gyümölcsökre – mutatott rá. Ettől eltekintve a szakértő azt tanácsolja, hogy a kisebb termetű madaraknak odúkat és műfészkeket helyezzünk ki a kertbe, hiszen a kártevő lárvákat, darazsakat és egyéb rovarokat elfogyasztják, ami a kertünk szempontjából hasznos. – Mikor a fák levelei már nagyjából lehulltak és beértek a szálvesszők, ajánlott fertőtlenítő kezelést végezni réztartalmú szerrel vagy olajos lemosóval, ami az áttelelő spórákra és baktériumokra hat – javasolja Székely. Megjegyezte, a lemosószerektől nem kell tartani, hiszen ezek szerves olajat, ként és rezet tartalmaznak, nem károsak a környezetre

Avar vagy trágya?

A lehullott levelekről a szakértő azt mondta, hogy egyszerre lehet hasznos és káros is a gyümölcsösre nézve, hiszen táptalajául szolgál a gombás megbetegedéseknek, de valamennyi szerves táplálékot is jelent a fák számára. Székely szerint mivel az elmúlt évek időjárása kedvezett a gombás megbetegedéseknek, javallott a lehullott lombszőnyeget összeszedni, és ha szükséges, egyéb szerves tápanyaggal segíteni a talajt.

– Ha figyelembe vesszük, hogy május‑júniusban mennyire nehéz volt megvédeni a moníliától, a lisztharmattól és a varasodástól a gyümölcsfáinkat csak azért, mert sokszor esett nagyon keveset az eső, mindenképp érdemes a hatékony betegségmegelőzésre nagy hangsúlyt fektetni – hívta fel a figyelmet Székely. A gyümölcsöskert trágyázását sokan tévesen és tudatlanul, kártékonyan végzik, erre a környéken számos példát látott Székely.

– Az, hogy közvetlenül a fák tövét körbe felássák és jó vastagon meghordják istállótrágyával, rendkívül hátrányos lépés. Az így keletkezett trágyahalom ugyanis menedéket nyújt a pockoknak, csigáknak és egyéb kártevőknek. Mivel enyhék a telek, nem szükséges a mélybe húzódniuk ezeknek az állatoknak, jól áttelelnek a felszín közeli rétegekben is. Székely ugyanakkor megjegyezte, hogy a körbeásás módszere jó lehet fiatal fák esetében, de termetes, több tíz éves fáknál már hasztalan, hiszen a gyökérzete a fa lombkoronájának a vetületével ér fel. A szakértő szerint éppen ezért úgy érdemes a gyümölcsösök talaját trágyázni, hogy még ősszel a talaj felszínén szétszórva kell elteríteni a trágyát, hogy a csapadék és a hólé be tudja lassan itatni a talajba a szerves tápanyagokat. 

Csak csínján a kosztolással…

Az őszi metszést a nedvkeringés leállásakor lehet elkezdeni, mikor a szálvesszők beértek és a rügyek alvó állapotba kerültek. A lombkorona nemkívánatos részeit ekkor el lehet távolítani a száraz ágakkal együtt, és az idős fákon újító metszéseket is ekkor kell végezni. Székely néhány csonthéjas fajt kivéve minden fa esetében javallja az őszi metszést, viszont a barack, meggy, cseresznye esetében szigorúan ki kell várni a tavaszt, mikor már a fák nedvkeringése beindult.
– Enyhe teleink vannak, nyugodtan neki lehet látni a koronaigazításoknak. A kezelésre itt is érdemes odafigyelni, a vastag ágak helyét sebkezelő pasztával kell bekenni, hogy megelőzzük ezen részek beszáradását – említette meg. Elmondása szerint Székely sok helyen találkozott rossz metszéstechnikával, ami kis odafigyeléssel orvosolható. 
– Nem kell megijedni a bátrabb koronametszéstől, ami az idős fáknál szükséges, függ attól is, hogy milyen ágra volt oltva, de attól is, hogy mennyi idős a fa. Láttam már olyant, hogy a fa ágait körbe levágták és a csúcságát hagyták meg. Ez egy helytelen variáns. Ki kell venni a középső ágat és nyitni kell a koronán, szellősebbé kell tenni, indulnak új szálvesszők, ezekből legtöbb három év múlva már termő ágak lesznek. Székely arra is felhívta a figyelmet, hogy érdemes minden esetben türelmesnek lenni, hiszen fajonként máshogy reagálnak a metszésre a fák, van amelyik faj már egy évre rá, van amelyik csak több év múlva fog az újításokon termést hozni. 
Felhívta a figyelmet arra, hogy a kosztolás (a gyümölcsök hosszú karóval való leverése) mint „bevált módszer” nem kedvező sem a fának, sem a termelőnek, hiszen összetörjük általa a fa termőágait, és következő évben feleannyi termésünk lesz, holott sokan azt hiszik, ettől szaporodna. – Metszéskor a legtöbb laikus mégis az esztendős szálvesszők levágásánál hibázik, amikor három‑négy rügyesre visszavágják, bár pillanatnyilag ez jól néz ki, csak azt érjük el vele, hogy jövőre a fa még borzosabb lesz. Csak néhány szálvesszőt kell kiválasztani, amit meghagyunk. Azokat érdemes, amelyek a függőlegessel a lehető legnagyobb szöget zárják be, és nem a korona belseje felé, hanem kifele nőnek. A szakértő szerint ilyen metszés esetén kizárólag a szálvessző utolsó harmadát kell lecsípni, ami meg nem kell, tőből kell kivágni. 

Oltóág és dugványgyűjtés

Székely szerint a gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy az emberek akkor mennek oltóágat gyűjteni, mikor oltani kell, és ez nem tesz jót az oltott ágnak, felületnek. – Tulajdonképpen nincs ideje begyógyulni a faágnak, hogy könnyebben rá tudjon kapcsolódni a beoltott farészre. Vagy ősszel, vagy nagyon kora tavasszal kell ezeket az ágakat begyűjteni, és sötét, hűvös helyen, nyirkos homokban kell tárolni. A beoltandó szemnél idő kell ahhoz, hogy beforrjon a seb, ezért fontos, hogy akkor kell vágni, mikor még nincs megindulva benne a nedvkeringés. Székely szerint a megfelelő oltóág vagy dugvány legalább cigaretta vastagságú, és három szem kell legyen rajta, hogy biztosabb legyen a megélése.