Színlelt akadálymentesítés
Tapasztalatból tudjuk, Csíkszeredában és a megye más városaiban is az elmúlt években megnövekedett autósforgalom és a parkolóhelyek hiánya miatt gyalogosan, biciklivel vagy éppen rollerrel a legegyszerűbb és a leggyorsabb a közlekedés. Mozgássérültként azonban nem ilyen egyszerű a történet. Néhány napja Józsa Csabát, a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületének alelnökét kísértük el a megyeszékhelyen egy rövid sétára.
Egy baleset következtében vált mozgássérültté a csíkszeredai Józsa Csaba. Jelenleg ő képviseli a megyében élő, mozgásukban korlátozott társainak érdekeit a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületének alelnökeként. Naponta számos tennivalója akad, az sem ritka, hogy hivatalból hivatalba tart ügyintézni. Tolószékkel korántsem egyszerű a közlekedés. Erről mi magunk is meggyőződhettünk néhány nappal ezelőtt, amikor elkísértük csíkszeredai sétájára.
Az egyesület székhelyéről, azaz a Hunyadi János utcai Összefogás Házából indultunk a Szentlélek utca irányába, legfőképpen azért, mert Csaba szerint arra a legegyszerűbb a közlekedés abban az esetben, ha a temető melletti körforgalom felé a járdán nem parkol személygépkocsi. Már az első métereken akadályba ütköztünk, azaz ahogyan a mozgássérültek egyesületének alelnöke sejtette, a járdán ezúttal is volt parkoló jármű. Mint mondta, ilyen esetben, ha elfér az autó mellett a járdán, akkor halad tovább, ha nem, kénytelen az útra menni, de az nemcsak azért veszélyes, mert a parkoló autótól nem látja az úton közlekedő jármű sofőrje, hogy ráhajt az útra, hanem azért is, mert legtöbbször a kerekesszékkel nem biztonságos a lehajtás. Egyedül szinte képtelen is erre, gyakran a járókelők segítségét kell kérnie.
– Többször jeleztem a helyi rendőrségnek a járdán parkoló autókat. Amennyire a kapacitásuk engedi, ellenőrzik is az ilyen helyeket, de mivel kevesen vannak, nem tudják megoldani a problémát – mondta Csaba, aki azt is megjegyezte, általában bocsánatot kérnek a vétkes sofőrök, de akad olyan is, aki üvöltözik.
A Szentlélek utcán lefelé két helyen: a Galambok és a Szentlélek utca, illetve a Jegenyék és a Szentlélek utca találkozásánál is csak segítséggel tudott áthaladni az átjárón. Itt a gondot a lehajtó meredeksége és a lehajtóknál a szakszerűtlenül elhelyezett szegélykövek okozták – a szó szoros értelmében – a bukkanót. Józsa Csaba azt is megjegyezte, egy rámpa szintkülönbsége méterenként 8 centimétert emelkedhet.
A Petőfi utcába betérve a mozgássérültek egyesületének alelnöke megállapította: „Ebben az utcában abszolút nincs probléma a közlekedéssel.” Hozzátette: az üzletek nem akadálymentesek, a legtöbb épület műemlékvédelmi épület, ezért nem szabad módosítani rajtuk, ezért rámpákat sem lehet kialakítani.
– Ezt abszolút megértjük és elfogadjuk – mondta Csaba. A Majláth Gusztáv Károly tér irányába is probléma nélkül haladtunk, mert Csaba kiválóan ismeri a központi áruház előtti lehajtók útvonalát, viszont mindketten megállapítottuk, hogy tájékoztató táblák vagy matricák hiányában az idegeneknek bizonyára időbe telik, amíg eligazodnak. A Városháza ügyfélközpontja felé haladva a Sapientia egyetem hátánál közlekedve ugyancsak két felhajtó okozott nehézséget. Mindkét helyen magasak a szegélykövek.
– Régen jeleztük a polgármesteri hivatalnak a problémás átkelőket. Néhány napon belül kijavították. A mostani városvezetéssel nem annyira intenzív a kapcsolatunk – mondta Józsa Csaba.
A Városháza ügyfélközpontjának rámpáján felindulva hamar kiderült, hogy az teljesen használhatatlan. Több okból is. Az egyik: a rámpa túlságosan meredek, még segítséggel sem mert nekiindulni. A másik ok, amiért nem megfelelő, az az, hogy szakszerűtlen a korlát. Alatta bármikor kigurulhat a kerekesszék. A rámpa burkolatát tekintve esős időben szintén csúszós lehet. Tehát az ügyfélközpontba kerekesszékkel és egyedül bejutni lehetetlen, segítséggel is kérdéses. Utunk során kiderült, a piac és környéke jól bejárható. Az egyik legnagyobb mobilszolgáltató Kossuth utcai üzletébe behajtani is lehetetlen.
– Egyszer volt egy ügyem, hiába volt hivatalos felhatalmazás, mégis kérték, hogy jöjjek be személyesen – mondta Józsa Csaba.
A megyeháza előtt elhaladva megjegyezte: „Ide jól be tudok menni, a nagy rámpa télen is jól le van takarítva.” Hozzátette: a Kossuth utcai bankok többségébe nem lehet kerekesszékkel bejutni a nem megfelelően elkészített rámpák miatt. A postahivatal földszintje teljesen akadálymentes, ahogyan az áramszolgáltató egyik szomszédos székhelye is, ahol rendkívül jó a korlát is. Csabával visszatértünk a Petőfi utcába, ahol még váltottunk néhány szót. Közben elmondta, a rendőrség épületénél sincs rámpa, de a rendőrökkel egyeztetve, készségesen lejönnek az épület elé, így a mozgássérültek is intézhetik ügyeiket. Azt is megtudtuk, a megyei sürgősségi kórház, a poliklinika, a város iskolái, templomai, temetői és nagyobb áruházai többnyire akadálymentesek. Hangsúlyozta: volna még mit javítani, de Csíkszereda a megye más nagyobb városaihoz képest nagyon jól áll az akadálymentesített közlekedéssel és intézményekkel.
– Székelyudvarhelyen is van irodánk. Oda is többször átjárok. Ott a város központi részén valamiket megcsinálgattak, de kb. a város 70 százaléka nem akadálymentes, Gyergyóban úgyszintén, és az ottani intézményeknél is nagyjából ugyanez a helyzet – mutatott rá Csaba.
Csíkszereda utcáin járva gyakran látni, a mozgássérültek számára fenntartott helyeket sokan jogtalanul használják. Mifelénk igencsak népszerű a hazai magyar nyelvű közszolgálati rádió. Jó lenne, ha a Szeretjük Székelyföldet, ezért nem parkolunk fogyatékosoknak fenntartott helyekre, a bunkóság nem fogyaték! társadalmi célú hirdetésének is egyszer foganatja lenne. Még akkor is, ha kevés a párokolóhely! Addig is jusson eszünkbe, ne akadályozzuk a mozgássérülteket, hiszen a már-már közhelyes szólás is úgy tartja: ma rajtuk, holnap rajtunk!