A csíkszeredai kocsmákban gyakori látvány, hogy középiskolás vagy annál fiatalabb diákok veszik körül az asztalokat. Nem ok nélkül. Míg némelyek kávét, üdítőt fogyasztanak, mások szeszes italt kortyolgatnak. A találkozók gyakori kelléke a vízipipa, s a dohányzás sem egy füstbe ment terv, ha a szülők nem tudnak róla. Időnként az is előfordul, hogy mindez iskolaidőben, nem ritkán osztálykirándulásokon és különböző bulikon történik.

Ahogyan a pedagógus látja

Névtelenségét kérő tanár számolt be e téren szerzett tapasztalatairól lapunknak.

– Sajnos a bulik az ivászatról szólnak, lassan az osztálykirándulások is, és bizony a gyermekek 80 százaléka azért megy oda, hogy a határait feszegesse. Főleg az egyre gyakoribb, úgymond nem felügyelt kirándulások és bulik veszélyesek, hiszen ott minden megtörténhet. En­gem az zavar, hogy egyre többen ilyen céllal szerveznek kirándulást. Az osztálykirándulás nem erről kéne szóljon. A tanár nem rendőr, és nem azért megyünk kirándulni, hogy felügyeljük a gyermekek kicsapongásait, hanem teljesen más célból

– közölte a pedagógus, aki a diákok dohányzási szokásai­ról is beszélt. – A szolgálatos tanárok szünetekben bejárják az udvart, azokat a helyeket, ahol a gyermekek gyülekezni szoktak és dohányoznak, próbáljuk megakadályozni őket a dohányzásban. Eddig annyit sikerült elérnünk, hogy nem az iskola bejárata előtt, a járdán cigizik a sok kiskorú, hanem egy félreesőbb helyen. Jellemzőbb a cigizés, de sajnos nagyon elterjedt a snüssz használata is, ami talán veszélyesebb az egészségükre nézve. Egy másik probléma, hogy a kiskorúakat kiszolgálják alkohollal és dohánnyal az üzletekben – részletezte a névtelenségét kérő tanár.

Megjegyezte azt is, hogy alig akad néhány kereskedelmi egység, ahol megkérdezik a diáktól, hány éves vagy esetleg elkérik a személyi igazolványát.

– Szerintem a mi iskolánkba járó fiatalok kb. 10 százaléka rendszeres dohányzó

– tette hozzá a pedagógus.
A diákok által fogyasztott drogok és tudatmódosító szerek használatáról kevés konkrétumot tudott megosztani, de mint mondta, osztályfőnöki órán gyakran beszélnek erről a témáról, és vannak árulkodó jelek, amelyek arra utalnak, hogy a diákok 30-40 százaléka legalább már egyszer kipróbált valamilyen tudatmódosító szert.

– Arról nem igazán nyilatkoznak, hogy miként jutnak hozzá, többnyire azt mondják, hogy valakik osztogatják a bulikban. A házibulik is egyre gyakoribbak, majdnem minden hétvégén szerveznek, és sajnos vannak, akik minden hétvégén kiütik magukat. Tehát jó sokat isznak

– mondta a tanár.
A pedagógus a káros függőségek, szenvedélyek kialakulásának megelőzésében a szülők és a tanárok szerepét tartja fontosnak. Szerinte a szülők minél több minőségi időt kellene töltsenek a gyermekekkel, beszélgetniük kellene a dohányzás, az alkohol és a tudatmódosító szerek káros hatásairól, illetve valahogyan felügyelniük kellene, hogy a gyermek mire költi a zsebpénzét.

– Mindenképp összefogás kellene, akár városi szinten. Mi, tanárok is próbálunk tenni, beszélgetünk a gyermekekkel ezekről a dolgokról, drogmegelőzési előadásokat szervezünk, élő könyvtár rendezvényre hívunk drogfüggőségből kigyógyult személyeket, de a példamutatás is nagyon fontos. Szerintem ezek mind segítenek abban, hogy helyes döntést hozzanak, tehát mindenképp foglalkozni kell a kiskorúak alkohol-, dohány- és drogfogyasztásával

– összegezte mondanivalóját a pedagógus.

Aggódnak és szinte tehetetlenek

A témában szülőket is kérdeztünk. Egy többgyermekes édesanya arról számolt be, hogy a nagyobb gyermekeikkel is megvívták a serdülőkorral járó, az alkohol, illetve a dohánytermékek fogyasztása kapcsán gyakran adódó csatákat, de úgy véli, a mostani tizenéves generáció teljesen másképp viszonyul a különböző szerekhez.

– Már nagyon fiatalon, 10-12 éves korban kipróbálják – sokan közülük rendszeres fogyasztóvá válnak – az energiaitalt, az elfbart meg a snüsszt. Innen már csak egy lépésnyire van az alkohol és a cigaretta. Mondhatni, nem áll semmiféle használható eszköz a felnőttek rendelkezésére ennek megakadályozására, mert tarthatnak szakemberek előadásokat, magyarázhatjuk nekik az egészségre káros hatásokat, megbüntethetjük, levonhatják a magaviseletüket, a serdülők akkor sem fognak felhagyni az alkohol- meg a cigarettafogyasztással. Talán ha évekig folyamatos felügyelet alatt lennének, sikerülne szerfogyasztás nélkül felnőtté válniuk

– közölte az édesanya.
Megjegyezte, ha a gyermekeket a szülők nem engedik társaságba, ahol káros szenvedélyeiknek élnek, úgyis megkeresik az alkalmat. Mint fogalmazott, a diákok például ellógnak órákról, hazudoznak, edzésre, illetve más iskolán kívüli foglalkozásokra indulnak otthonról, aztán találkoz­nak a gyülekezőhelyeiken (általában a tömbháznegyedek hátsó udvarain, játszótereken), és zavartalanul élnek a hóbortjaiknak.

– A nagyobb gyerekek nem akarnak otthonról tízórait vinni az iskolába, inkább pénzt kérnek, arra meg persze azt vesznek, amit akarnak, és mivel az üzletekben, bárokban, kávézókban szemrebbenés nélkül bármivel kiszolgálják, könnyedén hozzáférnek az alkoholhoz és a dohánytermékekhez. Az idéntől bevezetett ösztöndíjprogram sem biztos, hogy a gyermekek hasznára válik, mert saját bankkártyára kapják a pénzt, és nem igazán ellenőrizhető, hogy mire költik. Nem beszélve a rengeteg lelki és mentális problémáról, amit persze nem szabad félvállról venni, ám azt vettem észre, hogy – folyamatos kapcsolatban lévén a különböző közösségi platformokon, vélt vagy valós, kitalált vagy átélt élményeket osztanak meg egymással – gyakran használják tetteik és érzéseik alátámasztásaként egymás életeseményeit

– részletezte a szülő.

Folytatjuk 
 

Tudósított: Bíró István, Pál Emil, Szatmári Cecília