Nem lenne igazságos felróni, hogy sok gazda nem lát tisztán a sertéstartás szabályozása terén, mivel maguk az ágazati rendelkezések is malacfarok-pályát írnak le: hiába jelent meg a Hivatalos Közlönyben már a tavalyi év derekán a sertéstartásról és az afrikai sertéspestis felszámolásáról szóló 122-es törvény, annak alkalmazási mód­szer­ta­nára sokáig kellett várni, majd a gazdák és a mezőgazdasági tárca között lett feszült a helyzet a sertéshús értékesítése körüli viták miatt, aztán amikor erre is született formai megoldás, arról is kiderült, hogy számos előírás inkább alkalmazható egy íróasztalon, és kevésbé a disznóólban. Ráadásul további módosítások és kiegészítések is várhatók. Ennek a kusza folyamatnak a következtében most sokan úgy látják, hogy bár Romániában valóban szükség volt a rengeteg problémával, köztük a sertéspestissel küzdő, egyébként is évek óta hanyatló sertéstenyésztés szabályainak új­ra­gondolására, most az a visszás helyzet áll fenn, hogy a valójában a háztáji sertéstenyésztést „megmenteni”, megtartani hivatott törvény az alkalmazási normákban foglalt szigorítások miatt a gazdák ellen fordul, lehetőségeiket meghaladja. Rögtönzött, több alcsíki faluban készített körkérdésünk alapján az is leszűrhető: a disznót nevelő gazdák között számos féligazság, rosszul értelmezett információ, híresztelés kering.

Nem ok nélkül szigorítottak

– Nem, az például nem igaz, hogy ezentúl a háztáji gazdaságban a koca csupán öt malacának lehet fülszámot igényelni. Ha akar, saját, családi felhasználásra tarthat ötnél több malacot is egy gazda, a törvény lényege nem ez, hanem az, hogy aki disznók szaporításával és eladásával akar foglalkozni, az „be kell álljon a sorba”. Megoldások vannak erre, a gazdák érdeke és kötelessége ezekkel élni. Elérkezett a pillanat, amikor mindenkinek döntést kell hoznia, mihez kezd a helyzettel – vetítette előre az általános helyzetet és cáfolta ugyanakkor az egyik híresztelést István Róbert. A Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igaz­gatóság vezetője szerint ugyanakkor érthető az emberek nyugtalansága, mivel Hargita megyében nincs falu, ahol ne tartanának háznál disznót.
– Továbbra is megvan annak a lehetősége, hogy a gazda disznókat neveljen otthon, ezeket lehet adni-venni, az állományt lehet szaporítani, mint eddig – de nem mindenkinek, mert a törvény most már kategóriákba sorolja az állattartókat. Négy besorolást határoztak meg, közérhetően fogalmazva ezek: a családi gazdaságok, a kisgazdaságok, a disznófarmok és az óriástelepek. Az egyszerűség kedvéért vegyük most az első két kategóriát, mert az újság olvasóit ez érinti inkább. A háztáji sertéstartók csak saját fogyasztásra tarthatnak állatot, de azokat fülszámmal kell ellátni, és regisztráltatni kell az országos állatazonosító rendszerben. A fogyasztásra tartott sertések számát a törvény nem korlátozza, és amikor saját fogyasztásról beszélünk, az nem csak az egy háztartásban élőkre vonatkozik, hanem nyilván azokra a családtagokra is, akik máshol, akár más településen élnek. De eladni nem lehet, ez „egyirányú” állattartás: a gazda sertést vásárolhat, de nem értékesíthet – nyomatékosított István Róbert.

Akik a saját fogyasztás mellett kereskedelem céljából is tartanának és szaporítanának sertést, azok a második kategóriába tartoznak. 
– Esetükben már több lépést kell tenni. Nekik is regisztrálniuk kell az országos nyilvántartási rendszerbe, és a tevékenységüket állatorvosi felügyelettel folytathatják. A helyi önkormányzattól a termelői papírt, illetve a körzeti állatorvostól az állatok egészségügyi lapját be kell szerezni. Az állategészségügyi hatóság egyik munkatársa a helyszínre megy, és ellenőrzi a gazdaságot. És ennek függvényében a gazda, ha megfelel a kritériumoknak, akkor megkapja az engedélyt az úgynevezett konform gazdaságra. Ennek érdekében több feltételt is teljesíteni kell, például a disznókat külön ólban, istállóban kell tartani, más haszonállatokkal – szarvasmarhával, lóval, juhval stb. – nem lehetnek egy fedél alatt. A takarmányt is megfelelően elzárt helyen kell tartani, sőt, az állatok aljazásához használt szalmát legalább 90 napig kell tárolni a felhasználás előtt. A helyiségben lehetőleg legyen vezetékes víz. Azt előre jelzem, deszkából hevenyészve összeütött melléképület, ól, istálló nem minősíthető „konform” kisgazdaságnak – sorolta az igazgató. Jelezte, kollégái dolgoznak rajta, így az állategészségügy oldalán hamarosan elérhető lesz a „konform” gazdaságok listája, amelyektől malacot lehet vásárolni.
Miután a sertéspestis már hatodik éve tizedeli nagymértékben az állományt, eddig is voltak érvényben állategészségügyi, állatjóléti szabályok, ezek betartására most még jobban oda kell figyelni. A gazda ne járjon az ólban ugyanazzal a gumicsizmával, amit a faluban, a mezőn visel, legyen külön otthoni munkaruhája, mert így csökkenthető annak a veszélye, hogy fertőzött vaddisznó után a háztájihoz is bekerüljön a sertéspestis. Alakítson ki a gazdaságban külön helyet, ahol ruházatát, eszközeit tárolja, idegeneket ne engedjen az istállóba, ólba, a körzeti állatorvostól szerezzen be fertőtlenítőszert, amivel belépésnél-kilépésnél fertőtlenít. 

Van megoldás?

Friss hír, hogy megérkezett Vi­et­nám­ból a bu­ka­res­ti Can­ta­cu­zi­no intézethez a ser­tés­pes­tis elleni hatóanyag, ha­marosan nekifognak az ol­tó­a­nyag gyártásának, majd – Eu­ró­pá­ban az elsők között – annak tesztelése következik.
– Ázsiai országokban már bevezették. Ha az előállítás és a tesztelések sikeresek lesznek, akkor hamarosan tárgytalanná válhat a szigorú szabályozás is. Viszont jelenleg az a helyzet, hogy az afrikai sertéspestis Vrancea megyében 20 300 disznóval végzett egyetlen farmon – közölte István Róbert.
Az igazgató felvillantotta a gaz­da­szövetségekben rejlő lehetőségeket. Ilyenre már van jó példa a megyében, és fontos, hogy szervezeti tagként, a gazdaszövetségen ke­resztül a gazdák ke­res­ked­het­nek, küldhetnek vágóhídra állatokat és növelhetik a ser­tésállományt.