– Intenzív választási kampány és egy nagy győzelem után milyen érzések vannak önben?

– Egyrészt nagy öröm – megérte sokat dolgozni. Nagyon tanulságos időszak volt számomra, és még mielőtt az eredményt megtudtuk volna, megfogalmaztam magamban, hogy mindenképpen megérte belevágni. Azért, mert megerősített „udvarhelyiségemben”, abban, hogy jó emberek élnek Székelyudvarhelyen, akik akarják, hogy haladjon ez a város, akik el merik mondani a problémáikat. Nagyon sok emberrel megismerkedtem, és megismertem a várost mélységeiben. Pozitív időszak volt ez, és tényleg nagyon örvendek, és nagyon megtisztel ez a bizalom. Ugyanakkor kicsit félelmetes is, hogy ekkora fölénnyel nyertük meg a választásokat. Azt érezzük, hogy egyfajta megváltóként tekintenek ránk az emberek, pedig mi mindenhol igyekeztünk hangsúlyozni, hogy csodát nem ígérünk. Most azt gondolom, hogy egy jó, erős csapatunk van, reális programot állítottunk össze, türelmet kértünk a városlakóktól, és lépésről lépésre meg fogjuk valósítani azt, amit vállaltunk.

– A kampányban is használta azt a becenevet, ahogyan a legtöbben szólítják: Szinusz. Honnan jön ez?

– Édesapám matematikatanár, pályafutását Székelyudvarhelyen kezdte. A középiskolás matek szerves része a szinusz, s ő valószínűleg nagyon sokat „szinuszozott”, így elnevezték Szinusz bának. A családban minket, gyermekeket is a tantárgy szeretetére próbáltak nevelni: nagyon sokat matekoztunk otthon apuval, így én is egészen jó voltam matematikából, versenyekre jártam, voltak jó eredményeim. Így én lettem Szinuszka. Aki aztán felnőtt, és Szinusz lett belőle (nevet).

– Nagyon sok személy nyíltan támogatta a kampány ideje alatt, közöttük olyanok is, akik korábban távol maradtak a politikától. Mit jelent ez?

– Ezért esett jól tőlük a sok személyes hangú, de nyilvános üzenet. Nekik valószínűleg sok gondolkodásba került, hogy megtegyék-e, és talán néha teher is volt, hogy úgy érezték, színt kell vallaniuk abban, hogy kit támogatnak, miközben nem feltétlenül RMDSZ-közeli emberek. Nyilván, amikor arról beszélünk, hogy a szavazatok mintegy 80 százalékát kaptuk, akkor tudni kell, hogy ezek között vannak protestszavazatok is, olyanoktól, akik azt mondták, hogy elég volt abból, ami Székelyudvarhelyen van, és nem feltétlenül az RMDSZ-re szavaztak, hanem a változásra. Akik a Facebookon nyíltan támogattak, azok nagy része nem megváltóként tekint rám, hanem tisztában van a helyzettel, hogy nagyon nehéz lesz most várost vezetni, bele kell tanulni a feladatba. De van egy olyan társadalmi réteg Udvarhelyen, amely tényleg megváltást vár, mert olyan, akár több évtizedes problémák is léteznek, amelyeket senki nem tudott megoldani: ilyen többek között a vízvezetékrendszer, a kanalizálás, az árvízveszély bizonyos helyeken, tömbházak szigetelése stb. Bár mi elmondtuk, hogy csak szépen, lassan tudjuk mindezt megoldani, ők harminc éve várnak. Azzal is szembesültünk például, hogy nyolc évvel ezelőtt azt ígérték a lakóknak, hogy minden tömbházat leszigetelnek – ez hat esetében sikerült. Mi nem mondtunk ilyet, de szép lassan mindent helyre fogunk hozni. Azoknak, akik türelmetlenebbek, azt tudom mondani, hogy teljes mértékben megértem őket. Ezután is nagyon sokat akarunk beszélgetni a városlakókkal, nem négy év múlva jelenünk meg legközelebb a lakossági fórumokon.

– Többen úgy fogalmaztak: féltik attól, hogy az RMDSZ lesz az irányító, és nem ön, nem az a Szinusz, akit ismernek.

– Nagy kihívás lesz számomra is kivívni, hogy ismerjen el az RMDSZ országos vezetősége is egy egyedül is döntőképes, vízióval meg stratégiával rendelkező vezetőnek. Egyébként ezt egyből nem is várom el. Jelenleg az RMDSZ a legjobb eszköz, ami létezik a város számára, eszköz arra, hogy Bukarestből, Budapestről, Brüsszelből vagy éppen a megyei önkormányzattól forrásokat hozzunk ide. Nyilván az elején nagyon sok segítségre lesz szükségem a szervezet részéről. Azt gondolom, hogy fokozatosan fog kialakulni, hogy az én autonómiám, vezetési stílusom mennyire érvényesül majd a szövetségen belül. Engem nem zavar, hogyha az elején tanácsot adnak. Korábban, bármilyen intézményt, vállalkozást is vezettem, a döntést a legvégén mindig én hoztam meg. A polgármesterség is egy magányos szakma, olyan szempontból, hogy nagyon sokan vannak körülötted, most különösen sok a jó barát, a tanácsadó, de a legvégén úgyis egyedül kell dönts. Én azt ígérem a városlakóknak, hogy mindig egyedül fogok dönteni a város érdekeit érintő kérdésekben. Mindenkit meghallgatok, mindenkinek a véleményét megfontolom, legyen az egy szomszéd a földszintről vagy a szenátor, vagy épp a szövetségi elnök, de döntést én hozom meg.

– Van egy másik jelenség is. Önről és az ön által vezetett intézményről az elmúlt években csak pozitív véleményt lehetett olvasni, hallani, a kampány során viszont megjelentek a személyes támadások, kritikák is. Ezt hogy viseli?

– Amikor erre a feladatra vállalkoztam, tudtam, hogy ezzel a munkával ez is együtt jár, tudtam, hogy lesz olyan kritika, ami részben igaz, és el kell fogadnom, és lesz olyan, ami igaztalan, inkább sárdobálás. Sokat fejlődtem ilyen szempontból. Amikor az első, számomra igazságtalan cikk megjelent rólam, akkor a közösségi oldalamon is kifejeztem azt, hogy nem értek egyet, és nem igaz, amiről szól. Aztán egyre durvultak a dolgok a helyi sajtóban, akár egy jól felépített támadássorozatnak is lehet mondani, ami zajlott, és eldöntöttem, hogy nem reagálok. Azért nem, mert méltatlannak találom ezt a helyzetet, és valószínűleg akkor tovább is görgetnék az ügyet. Nekem mindig nagyon kevés ellenségem volt, sőt, megkockáztatom, hogy egyáltalán nem is volt. Mert én nagyon sokat beszélgetek az emberekkel, és nekem nem okoz problémát alázatosabbnak lenni, attól függetlenül, hogy a másik fél státusz szempontjából fölöttem vagy alattam van-e. Ha úgy érzem, hogy hibáztam, vagy hogy eredményre csak akkor vezet a beszélgetés, ha én leszek a szubmisszív, akkor én ezt megteszem, és nem okoz számomra semmiféle sérülést. Ezért is álltam értetlenül a támadássorozat előtt, még akkor is, amikor láttam, hogy nem nagyon kapnak bennem hibát, és akkor megpróbálták az én személyemet úgy „keretezni”, hogy kerüljön bele az RMDSZ.

– Tart-e attól, hogy polgármesterként megváltozik az életformája?

– Tartok tőle, és nagyon örvendenék, ha ez nem következne be. De persze rugalmas vagyok, és azt is tudom, hogy ez a munka azzal jár, hogy a délutánjaim nem lesznek szabadok, hiszen például nagyon sok a városban a kulturális esemény, amelyek megnyitójára elhívnak. Egyértelmű, hogy sokkal többet kell majd dolgozni, fejlődnöm is kell sok mindenben, és az is egyértelmű, hogy a város érdekei kerülnek előtérbe. De nem gondolom, hogy egy polgármesternek mindenhez kell értenie, ezért is fontos, hogy egy olyan csapatot állítsunk össze, amelyben mindenkiben meg tudok bízni, és jó szakértők, akik maguk is vihetnek feladatokat. És azt sem látom ördögtől valónak, ha egy polgármester este nyolckor beül valahová és megiszik két sört. Hetente járok fallabdázni is, nyilván nem tudom megkérni, mondjuk, a múzeumigazgatót, hogy hétfőn és szerdán soha ne kezdődjön semmi, de azért ezeket a dolgaimat meg szeretném tartani, ahogy lehet.

– A városlakóktól begyűjtött problémákra építették a kampányprogramot, végig arról beszéltek, hogy az udvarhelyi emberek miben várnak változást. De mi volt az, ami személyesen önnek nem volt komfortos Udvarhelyen az elmúlt években?

– Én lakótelepen, egy tömbház harmadik emeletén élek. És zavart, hogy valóban kissé élhetetlenek a tömbháznegyedekben a körülmények, a varjak, a túlnőtt fák miatt például. A lakossági fórumokon pedig kiderült, hogy a kertvárosi övezetekből, a lakóparkokból nézve sem túl élhető ez a város. Ezeken a helyeken rengeteg pénzért házat építettek vagy vásároltak az emberek, és elvárják a közművesítést vagy azt, hogy aszfaltút legyen. Egy másik dolog, hogy gyakorlatilag teljesen leépült az éjszakai élet Székelyudvarhelyen. Erre pozitív értelemben gondolok, arra utalva, hogy bezártak nagyon vagány szórakozóhelyek, a város központi része esténként teljesen kihalt. Hétvégére pedig kiürül a város, mert az emberek inkább elmennek hétvégi házakba vagy nagyvárosokba egy kis pezsgésért. Szóval én ezt is fájlaltam, hogy az a jó társasági élet, ami volt korábban, fokozatosan elhalt. Ha a fiatalok szempontjából nézzük, egyszerűen nincs, amit csinálni a városban, és ez megint probléma. Mert a fiatalok így is, úgy is kezdenek valamit az estéikkel, legfeljebb elmennek szomszédos településekre, hétvégi házakban házibulikat szerveznek, és nem tudunk annyira figyelni rájuk, hogy mit is csinálnak, mint ha a városközpontot tennénk élhetőbbé számukra, hogy inkább itthon szórakozzanak.

– Mire számít: milyen állapotban veszi át majd a polgármesteri hivatalt?

– Nem számítok semmi jóra. Humán erőforrás tekintetében sem. Nagyon sok értékes ember elment a hivatalból, és sokan, akik még ott vannak, fásultak lettek. Nem tudom, milyen a munkakedvük, nem tudom, tudnak-e még bízni, és akarnak-e még dolgozni sokat valamiért… A sok alatt nem túlórát értek, hanem a munkaidő tartalommal való feltöltését, olyan tartalommal, ami segíti a várost az előrehaladásban. Nem számítok semmi jóra pénzügyi szempontból sem, ezt sokszor érintettük a kampány során is, hogy a város eladósodott, és ahogy az európai uniós projektek haladnak, ez az eladósodás fokozatosan nőni fog. Nem látok semmi jót kapcsolatok terén sem, újra kell építeni ezeket mindenkivel. Továbbá nagyon sok vezető hiányzik a hivatalból, illetve vannak olyan részlegek, ahol szükség lenne még két-három emberre, hiányukban nagyon feszített a munkatempó, amibe szintén bele lehet fásulni. És vannak olyan osztályok is, ahol elkényelmesedtek egy kicsit az én meglátásom szerint.

– Tervez személyi változtatást?

– Ha személyi változások lesznek, azok szakmai alapon fognak történni. Az lesz az első, hogy feltérképezzük, mink van, amikor auditálni fogjuk a folyamatokat, az embereket, megnézzük, hogy miért nem működtek jól a dolgok, miért akadtak el különféle kezdeményezések. Meg akarom érteni, hogy mi történt, mert nem egy ember miatt nem működött az apparátus.

– Milyen alpolgármesterrel tudja elképzelni a munkát?

– Olyan alpolgármestert szeretnék, aki abban erős, amiben talán én gyengébb vagyok, és az lenne az igazi, ha kiegészítenénk egymást. Magamról azt gondolom, hogy gazdaság területén jó vagyok, kapcsolatépítésben is, az emberekkel meg tudom találni a közös hangot, viszont nincsen annyira jó rálátásom például a szociális, kulturális, ifjúsági területekre. Nyelveket beszélő szakemberre lesz szükség, aki életben tartja a kapcsolatokat, de új szereplőkkel, befektetőkkel is tud tárgyalni.

– Udvarhelyen korábban nem igazán működött, hogy az alpolgármesternek valós hatásköre legyen. Ezek szerint ebben is lesz változás?

– Nem is kérdés. Én nagyon hiszek a feladatok delegálásában, ha rám szakadna minden, az engem megőrjítene. Egyértelmű, hogy a jövőbeli alpolgármesternek, a városmenedzsernek mindamellett, hogy közösségépítő szerepük is kell legyen, nagyon konkrét feladataik lesznek, és a saját területükért csakis ők fognak felelni. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy a városlakó minden kérésére, panaszára választ kapjon legtöbb harminc napon belül, ezért erre a feladatkörre is szeretnék egy embert, akár a polgármester saját apparátusán belül.

– A pályázati projekteken túl van-e olyan korábbi program, amit folytatna vagy felélesztene?

– Volt például Udvarhelyen is a részvételi költségvetés, amit én nagyon szerettem, aztán valamiért abbamaradt. Ezt mindenképp továbbvinném, illetve visszahoznám a Virágos Udvarhely projektet is. És volt egyfajta Falu a városban jellegű kezdeményezés, amikor beköltözött Máréfalva és Oroszhegy is egy napra a városba, ahol ismerkedhettek a városlakók az udvarhelyszéki községek hagyományaival, gasztronómiájával. Ezt is visszahoznám, de a Szejkével is jó lenne valamit kezdeni.

– Mi lesz az inkubátorházzal?

– Ezt nagyon sokan kérdezik. Az intézményt egy közösségi fejlesztési társulás működteti, maga az épület meg a terület a megyei önkormányzaté. Itt szoros egyetértésben kell döntést hozni. Az inkubátorház mindig a szívem csücske marad, a jövőre nézve többféle forgatókönyv van már. Én bővítést szeretnék, most lesz is erre lehetőséget nyújtó pályázati kiírás. Attól sem ódzkodnék, hogy amíg nincs egy új inkubátorház, addig a mostani profitorientált alapon működjön, de az is lehet, hogy minden megy tovább a régi kerékvágásban, csak egyszerűen a kihullott láncszemeket kell pótolni. Nagyon szeretem a kollégáimat, így ha valaki velem akar maradni, akkor arra is találunk majd lehetőséget. De helyükre, helyünkre jó embereket akarunk idehozni.

– Négy évre tervez, vagy többre?

– Ez nem az a szakma, ahol én döntöm el... De igen, vannak olyan projektjeink és ötleteink, amiket csak két mandátum alatt lehet megvalósítani.

– Miről fog szólni a nyár? Felkészülésről vagy pihenésről?

– Most három hét pihenés következik, elutazom Ázsiába. Nagyon szeretem Ázsiát, majdnem minden országában voltam már, most két olyan következik, amely eddig kimaradt. Van még Budapesten egy Coldplay-koncert, amit végigbulizok. Július elején érek vissza, és azt követően teljes egészében a felkészülés lesz a feladat. Az inkubátorházas munkám mellett szeretnék minél több emberrel beszélgetni, ha nyitott rá, a polgármester úrral is, hogy ő hogyan látja a dolgokat, bizonyos ügyekben miért úgy döntött, ahogy. A régebbi városvezetőkkel is szívesen beszélgetnék, akiknek szintén volt egy víziójuk a várossal kapcsolatosan. Szóval én tényleg hiszek abban, hogy ide egy integráló személyiség kell, én tudom magamról, hogy az vagyok, és egyáltalán nem látom ördögtől valónak, hogy egyszer leüljünk együtt Ferenczi Ferenccel, Szász Jenővel, Bunta Leventével, Gálfi Árpáddal (a város korábbi polgármesterei – szerk. megj.), és beszélgessünk arról, hogy ők hogy látták a várost és annak vezetését, és hátha vannak olyan ötletek, amelyek még most is aktuálisak és megvalósíthatók lennének.
 

Szakács-Paál István Székelyudvarhelyen született, 39 éves. Közgazdász, korábban vállalkozóként működött, hét éve a Harghita Business Center vállalkozói inkubátorházat vezeti menedzserként. Magyarul, románul és angolul beszél. Ő a TedX Udvarhely kurátora, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) székelyudvarhelyi alelnöke. Családi állapota: elvált. Hobbija a fallabdázás és az utazás.