– Középiskolás kora óta egy ismert székelyudvarhelyi zenekarban gitározik, mégis a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karon végezte egyetemi tanulmányait. Miért épp erre esett a választása?

– Mindig is bennem élt a vállalkozószellem, ez már fiatalabb koromban is megmutatkozott. Voltak kisebb bizniszeim, a díszhaltenyésztéstől a dísztöktermesztésig, és aktívan tagja voltam az Udvarhelyi Fiatal Fórumnak is, ahol megismerkedhettem a rendezvényszervezéssel. A középiskola végére elvesztettem a mo­tivációmat a tanulás iránt, de a közgazdaságtan akkor is érdekelt – ezt tanáromnak, Kelemen Endrének köszönhetem. Azért választottam a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kart, hogy gyarapíthassam a vállalkozással, a rendezvényszervezéssel és a zenéléssel kapcsolatos tudásomat, és a jövőben vállalkozóvá válhassak.

– Sikerült ebben elhelyezkednie, dolgozott a szakmában?

– Marketing szakon tanultam, de nem dolgoztam a szakmában. A zenekarunk adott lehetőséget arra, hogy kibontakozzam, sokat foglalkoztam annak marketingjével, turnékat és koncerteket is szerveztem. Az egyetemi éveim alatt volt még egy próbálkozásom a koncertszervezés terén: magyarországi fiatal zenekaroknak szerveztem turnét Erdélyben, de ez végül nem tartott sokáig, két megszervezett turné után feladtam.

–  Néhány évvel ezelőtt olasz stílusú kézművesfagylalt-készítésbe kezdett. Hogyan indult el a gasztronómia útján, mi motiválta erre?
– A Kolozsváron eltöltött évek alatt kerültem közelebb a gasztronómiához, ugyanis az egyetem és a zenélés mellett elkezdtem dolgozni a Bulgakov kávézóban, először szakácssegédként, majd pincérként. Élveztem az éttermi életet, és annyira megfogott ez a világ, hogy a későbbi munkáim is éttermekhez kötődtek, dolgoztam Budapesten a Trattoria Pomo D’Oróban is. Szülői segítséggel sikerült megvásárolnom az étterem egyik használaton kívüli fagylaltgépét, és ekkor kezdett körvonalazódni az a vállalkozásötlet, amelyet ma is működtetek.

– A fagylaltkészítést egy bisztrónyitás követte szülővárosában, Székelyudvarhelyen…

– 2019-ben kezdtem fagylaltot készíteni, és az első négy évben kizárólag ezzel foglalkoztam: egy mozgópulttal árultam a fagylaltot a város közterein, emellett rendezvényeken, vásárokon vettem részt. A bisztró megnyitása abból az igényből született, hogy nagyobb stabilitást szerettem volna az életemben, mivel a mozgópulttal erősen ki voltam téve a szezonalitásnak és az időjárásnak. Az alapötlet egy fagylaltozó volt, ahol sütemény- és kávékülönlegességek is kaphatók, a piac telítettsége miatt viszont ezt át kellett gondolnom. Ma már szélesebb kínálattal várjuk a vendégeinket.

– Mi kell ahhoz – az ötleten és kezdőtőkén túl –, hogy valaki sikeresen működtessen egy újonnan nyílt bisztrót? Miben különbözik a Csepp Bisztró a többi hasonló profilú helytől?

– Nagyon kis kezdőtőkéből nyitottam meg a helyet, ezért rengeteg munkára, odaadásra és lemondásra volt szükség ahhoz, hogy mai formájában létezhessen. Sok baráti és szülői támogatást kaptam: többen segítettek a kétkezi munkákban, festésben, belső dizájn kialakításában és a kertrendezésben is. A Csepp Bisztró abban próbál különbözni, hogy egy kicsit önfejű – nem mindig a jól kitaposott ösvényt választja, hanem bátran belevág új dolgokba. Nem elégszünk meg az átlagossal. Nálunk nincsenek bannerek, reklámernyők, brandelt asztalok vagy hűtők, nem árusítjuk a nagy üdítőmárkákat. Fontos számunkra az organikus építkezés: lépésről lépésre haladunk, és folyamatosan fejlesztjük a konyhánkat meg a bárunkat, hogy még izgalmasabb ételeket és italokat készíthessünk. Azt hiszem, ebben rejlik a sikerünk kulcsa – alulról építkezünk, és a közösségépítés fogalmát nem egy kezdő vállalkozóknak szóló marketingkönyv első oldalán olvastuk, hanem valóban ebben élünk és hiszünk.

–  Több dologba is belekóstolt: mindig jelen volt az életében a zenélés, majd jött a fagylaltkészítés és a vendéglátó egység működtetése. Van valami közös ezekben?

– A zenekari élet manapság kicsit háttérbe szorult, mivel a tagok jelenleg saját szakmájukban próbálnak elmélyülni és egzisztenciát építeni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy fogunk még stúdióba menni, újra színpadra állni. Egy vendéglátóhely működtetése teljes embert kíván, így nagyon nehéz összeegyeztetni a különböző területeket. Mégis volt már rá példa – például az Udvarhely Napokon –, hogy ugyanazon a napon fagylaltot árultam, zenéltem a színpadon, majd a koncert után, este már a pultban dolgoztam. A három területben az a közös, hogy mindegyikben sok az emberi érintkezés, folyamatos a pezsgés, sok az interakció. Ráadásul, ha meg tudsz alkotni egy jó receptet, azt az emberek szeretni fogják – és ez igaz a gasztronómiára és a zenére is.