– Pozitív hangvételű kampányt vitt, amelyben aktív cselekvésre hívott minden városlakót: mit gondol, ennek köszönhető a siker, vagy egyszerűen csak változást akartak az emberek?
 
– Abban bízom, hogy a városlakók többsége arra a jövőképre mondott igent, amit megfogalmaztam. Sokat utazom, és azt tapasztalom, hogy ott, ahol van folytonosság, ahol tudják, hová tartanak, sokkal szembetűnőbbek az eredmények, mint ahol négyévenként újratervezés van. Ezért fogalmaztam meg: én, ha lehetőséget kapok rá, úgy akarok visszatérni, hogy élére állok egy olyan tervnek, ami jövőképet ad a városnak. Az elmúlt harminc évben legtöbb másfél mandátumot vittek végig a városvezetők, nem haladtunk, kerestük a város egyéniségét, a szomszédos községek az infrastruktúrát tekintve felülmúltak minket. A település 700. évfordulójára (2032-ben lesz – szerk. megj.) szeretném megvalósítani azt, amit a jövőképben megfogalmaztam. Azt szeretném, hogy kezdjünk el hinni magunkban, hiszen sok értékünk, adottságunk van. Ez egy olyan kezdeményezés, amelynek bár élére áll a városvezetés, ez még nem lesz elég önmagában, ezért hívtam aktív cselekvésre a lakosságot: civil szervezeteket, egyházakat, vállalkozókat, pártokat.
 
– A jelenlegi helyzetet – az elkezdett és be nem fejezett beruházásokat, a város által felvett hiteleket – figyelembe véve hogy látja, mekkora gazdasági mozgástere lesz Gyergyószentmiklósnak?
 
– Rövid távon nagyon be vagyunk szorítva abba az egyirányú utcába, amely a folyamatban lévő beruházások elszámolási módozatát, a normatíváknak megfelelő lezárását jelenti.  Olyan projektünk is van – a kultúrház felújítása –, amelyet a hatóságok szabálytalannak nyilvánítottak, és befejezése, valamint a hátralévő költségeinek a finanszírozása a hibás menedzsment miatt a várost terheli. Ugyanakkor most írták ki a következő hétéves európai uniós ciklus pályázatait, ha az elkövetkező egy évben nem tudunk benyújtani projekteket, akkor nem lesz, amiből építkezni a következő hét évben. Ezeknek a súlyos problémáknak az együttállása nagy teher, de az vigasztal, hogy tudom, minek fogok neki, és tudom, hogy nem lesz egyszerű, de felkészültnek érzem magam.

 
– Ezeken kívül is vannak még kényes kérdések a városban, hogy csak a Monturist-ügyet vagy az egészségügyi fejlesztések elakadását említsük…
 
– Gyilkostó fontos, de nem annyira súlyos, mint a város helyzete jelenleg. Fel kell számolni a Monturist Kft.-t – négy évvel ezelőtt a leköszönő időszakomban hátrahagytam egy tanácshatározatot, amely – egyeztetve Budapest 5. kerületi vezetésével – kimondta a kft. felszámolását és a város javainak visszavételét. Az újonnan beiktatott városvezetés ezt visszavonta. Újra kell indítani a folyamatot, vissza kell venni mindent, ami a városé. De valóban több égető kérdés vár megoldásra, amit nagyon fontosnak látok, az a városházán belüli csapatépítés fontossága, hiszen az elmúlt időszakban irodák maradtak személyzet nélkül, motiváció nélkül dolgoznak az emberek. Nagyon gyorsan főépítészre van szüksége a városnak, hiszen egy építkezéssel kapcsolatos ügyintézés 30 nap helyett 90-et vesz igénybe, mert Csíkszeredába kell beküldeni minden dokumentációt. Ezekkel az elsők között szeretnék foglalkozni.
 
– A 700. évfordulóra szerethető, családbarát város lesz Gyergyószentmiklós. Hogyan?
 
– Mondok egy példát: épülnek az új járdák és utak, de nem figyelünk azokra, akik nehezített körülmények között élnek és közlekednek, pedig egyszerű akadálymentesítéssel élhetőbbé lehetne tenni számukra is a várost. Bár nagyon fontosak az infrastrukturális fejlesztések, „élhető módon” kell azokat megvalósítani, hogy aki használja, azt érezze, hogy számára is jó. Élhető közösségi terekre, a leromlott játszóterek újraépítésére, a közösségi programok újraélesztésére van szükség. Kérdőíven megkérdeztük a városlakókat, hogy mire büszkék, és az utolsók között említették: arra, hogy gyergyószentmiklósiak… Ez hatalmas felkiáltójel, és ebben az összes eddigi városvezető bűne benne van – az enyém is. Ezen változtatnunk kell. Emeljünk ki mindent, ami érték – erre lesz jó az évfordulóra készülő időszak, amikor kulcsszavak mentén fogalmazunk meg olyan prioritásokat, fejlesztéseket, amelyek egy élhető jövő felé vezetnek. Ezeket kell elfogadtatni a politikai pártokkal, a helyi közösséggel, a civil szervezetekkel, egyházakkal, bevonva a vállalkozói szférát. 
 
– A tanácstestületben a döntések meghozatalához az érdekek közelítése elengedhetetlen. Látja ennek akadályait?
 
– Nehézségeit látom, akadályait nem. Van egy olyan négy év mögöttem, amikor be tudtam bizonyítani, hogy a Magyar Polgári Párt polgármestereként, RMDSZ-es támogatással fejlesztéseket hoztunk a városba. Mindaz, ami az elmúlt négy évben megvalósult, abból a négy évből merít, amikor ezt az együttműködést meg tudtuk teremteni. Most függetlenként ez még könnyebb lesz – már a kampányidőszak alatt aktív cselekvésre hívtam mindenkit, ennek alapján az EMSZ elfogadta a döntésemet, hogy függetlenül indulok, és támogatott ebben. Most, a választások után az RMDSZ helyi vezetése is nyilvánosan kifejezte együttműködési szándékát, sőt abban bízom, hogy olyan keretrendszert tudunk kialakítani, ami még eredményesebb lesz, mint a négy évvel ezelőtti időszakban. 
 
– Kit látna szívesen maga mellett alpolgármesterként?
 
– Mivel az alpolgármester személyét a tanácsosi testület javasolja és hagyja jóvá, korai erről beszélni, de azt látom, hogy a testület jelenlegi tagjai között vannak erre alkalmas személyek, például Len Emil jelenlegi alpolgármester.
 
– Sokan mondják, hogy Gyergyószentmiklós nagyon lemaradt a környező településekhez képest, már nem tudja betölteni azt a szerepét, hogy a térség központja legyen. Mit üzen nekik?
 
– Ami az úthálózatot illeti, valóban elmaradt a város a környező falvaktól, de azért azt látni, hogy a térség falvaiból iskolába, munkába, egészségügyi szolgáltatásokért ide jönnek az emberek. Az is tény, hogy erős községeink vannak, amelyek egy részében gazdasági élet is van, de úgy gondolom, kulturális–lelki–szellemi központja kell legyünk a térségnek, és minden adottságunk megvan hozzá. Az infrastruktúra fejlesztése a jövő évek kérdése, de reális esélyt látok rá, hogy a 2032-es évfordulóra felzárkózzunk valamelyest. Újabb utcák aszfaltozása kell következzen, meg kell erősítenünk a gazdasági életet, ipari parkban gondolkodunk, jól fizető, versenyképes munkahelyeket kell létrehoznunk, jövőorientált elképzeléseket meghonosítanunk – van feladat bőven.
 
– Három hónap van még a beiktatásáig – mivel fogja tölteni? 
 
– Megkeresem a jelenlegi vezetést és az újonnan meg­vá­lasztottakat egyaránt, hogy közösen alakítsuk ki azt az együttműködési keretrendszert, amely egyfelől az átadást–átvételt készíti elő, másfelől a következő időszakra kihatással levő ügyekről fog szólni. Nem pihenéssel töltöm ezt a három hónapot, naprakész szeretnénk lenni a jelenlegi beruházásokkal, a hivatal belső struktúráját is átnézném, hogy hová kell a leghamarabb személyzetet alkalmazni. Határozott elvárásom, hogy minden egyes döntésbe, ami az ősz utáni időszakot érinti, a mostani vezetők be legyenek avatva. Az együttműködés megteremtéséhez épp elég idő van októberig, hogy amikor majd hivatalba lépek, tudjam, kivel és hová tartok.