A diákok jogállását szabályozó minisztériumi rendelet módosításai között szerepel a tétel, miszerint minden tanintézetben ki kell alakítani egy „elkülönítő” termet, ahová az órán „rendetlenkedő” tanulók kiküldhetők. Ezt a termet megfigyelő kamerával kell felszerelni, a felügyeletet pedig az épp lyukasórán lévő tanárnak vagy például a könyvtárosnak, raktárosnak kell ellátnia, a diák feladatot kap, és az adott órára nem írható be hiányzónak. A szülőt írásban kell értesíteni a történtekről.

Átgondolatlan intézkedés

A székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója, dr. Simó Ildikó egyetért azzal, hogy a pedagógusoknak eszközökre van szükségük a viselkedészabályozásra, hogy végezhessék a munkájukat. 
– Viszont már a fogalom, hogy elkülönítő-, büntetőszoba – helyenként már fogdának is nevezték –, nem igazán megfelelő, negatív töltete van, pejoratív, mintha eleve már előrevetítenénk, hogy a diák, ha büntetve van, akkor ő rossz. A másik gond, hogy azzal, hogy az osztályból kizárjuk a tanulót, a probléma nem nyer megoldást. Feltétlenül szabályozni kellene, hogy ki fog felügyelni, mit fog csinálni a kiküldött gyermekkel. Ez így félmegoldásnak is kevés – részletezte. Az intézményvezető jónak látná azt is, ha az iskolák kapnának erre külön szakembert, pszichológust, tanácsadót, aki segít a diáknak, szakszerűen foglalkozik velük, ugyanakkor aláhúzta, hogy nem a meglévő személyzetre kellene többletfeladat háruljon. – Hangsúlyozom, eszköz kell, mert az sem jó, hogy semmit nem lehet kezdeni azzal a tanulóval, aki viselkedésével zavarja a többi gyermeket és a pedagógust az órán. De ez így a jelenlegi formájában nem egy átgondolt intézkedés – összegzett Simó Ildikó.

A döglött macska esete

Ráadásul a legtöbb iskola helyszűkével küszködik. Simó Ildikó egyelőre a könyvtárat látja egy lehetséges helyszínnek. Hasonló a helyzet a székelyudvarhelyi Kós Károly Szakközépiskolában, ahol az igazgató, amikor megkerestük, épp azon törte a fejét, hol is lehetne kialakítani egy ilyen termet. Végh Jenő semmiféle előnyét nem látja az újdonságnak. 
– Olyan, mint amikor a döglött macskát átdobjuk a kerítésen. Nem tudok a gyermekkel bánni, és kirakom az óráról, hogy kínlódjon vele más – fogalmazott. Nevelő, fegyelmezetlenséget visszaszorító hatása sincs véleménye szerint a módszernek, sőt  fennáll az a veszély, hogy kihasználva a lehetőséget, bizonyos nem kedvelt tanár(ok) óráiról inkább „kitetetik” magukat, hogy a büntetőszobában például nyugodtan olvasgassanak. – Visszaélhetnek vele a diákok – szögezte le az iskolaigazgató.
Több, az országban működő diákszervezet is kritizálta a rendelkezést, többek között arra hivatkozva, hogy sérti a diákok tanuláshoz való jogát, és kérték annak azonnali visszavonását. Arra utaltak, hogy nincs egyébről szó, mint arról, hogy a tanár megszabaduljon a konfliktusos helyzetből, a diák pedig elhagyja az órát, így az eljárás során – a diákok szerint – senki nem nyer semmit.

Hol marad a nevelő jelleg?

A székelyudvarhelyi Gyerekeinkért Mozgalom egyik alapító tagját, Orbán Melindát is megkérdeztük, szülőként mit gondol a büntetőszobákról. A szociológus, családterapeuta szakember is abból indult ki, hogy kevés eszköz áll a pedagógusok rendelkezésére ahhoz, hogy fegyelmet tudjanak tartani a tanórákon, viszont vallja, hogy az elkülönítésnek csak akkor lesz értelme, az eljárás csak akkor lesz hatékony, ha a fegyelmező jelleg mellett ott lesz a nevelő jelleg is. Szerinte nem mindegy, hogy milyen ok miatt történik az órán rendzavarás, és egyelőre nem megjósolható, hogy a tanárok hogyan fogják alkalmazni a módszert. 
– Egy diák figyelemfelkeltő viselkedése több oldalról is megközelíthető. Lehet, hogy annak a gyermeknek sajátos nevelésre, másfajta odafigyelésre lenne szüksége, amit a pedagógusok gyakran nem tudnak kezelni. Mi szülőként nem tudunk, és nem is dolgunk belenyúlni az iskolai fegyelmezésbe. De ha eleve kimondjuk, hogy büntetőszoba, máris kizárjuk, hogy ennek az eljárásnak bármiféle tartós pozitív hozadéka is legyen. A nehezebben kezelhető gyermekeket is valamilyen szinten vissza kellene fordítani ahhoz, hogy aktívan, másokat nem zavarva vegyenek részt az órákon – összegzett Orbán Melinda.

„Büntiszoba” helyett „nyugiszoba”

– Ha abból indulunk ki, hogy valóban vannak olyan helyzetek, amikor egy-két tanuló zavarja az óra menetét, és ez senkinek, a társainak, tanárának, de igazából neki sem jó, és ezzel valamit kezdeni akarunk, akkor egyáltalán nem büntetőszobában kellene gondolkodni – jelentette ki Dimény-Varga Tünde pszichológus, pszichoterapeuta, iskolai tanácsadó. – Ehelyett ún. nyugiszobára lenne szükség. Nem tudom, ebből indultak-e ki egyáltalán, és aztán a kommunikációban félrement a dolog… Azt gondolom, hogy minden intézménynek szüksége lenne egy olyan elkülönített térre, amely nyugodt körülményeket biztosít gyermeknek, felnőttnek egyaránt, ha arra van szüksége. Ahol van babzsák, súlyozott takaró (egyfajta terápiás eszköz, amely segít az ellazulásban, megnyugvásban, a stressz, feszültség csillapításában – szerk. megj.), nyugtató zene vagy fülhallgató, amelyet feltéve kizárható, csökkenthető az épp túl sok inger. Egy ilyen külön helyiség nagyon jó lehetne, ha nem a büntetés, hanem a támogatás, megnyugtatás mentén gondolkodnánk, és abból a perspektívából közelítenénk meg a konfliktusos helyzeteket, hogy kinek mire van ott és akkor szüksége – magyarázta a pszichológus.