Lapunk munkatársai ételfutárként próbáltak szerencsét a csíkszeredai székhelyű Hamm ételrendelő alkalmazás kiszállítóival. Juhász Lóránt autóval dolgozó ételfutár vállalta, hogy betekintést enged a futárok mindennapjaiba. Elkísértük egy munkanapján, közben érdekes történeteket osztott meg a futáréletről, és érvényesülni is hagyott, hogy még jobban beleláthassunk, saját bőrünkön megtapasztalhassuk, milyen érdekes munka ez. Egy júliusi napon, pénteken reggel kilenc és délután három óra között kísértük el munkavégzés közben.
Lóri hozzávetőleg egy éve dolgozik Hamm-futárként, részmunkaidőben, vagyis általában reggeltől kora délutánig, majd utána másik munkahelyére megy, de ha a programja megengedi, heti egy vagy két alkalommal egész nap futárkodik. Kezdetben biciklivel szállított a város központi részeibe, de nemrég autóra váltott, így már távolabb és a környékbeli falvakba is visz rendeléseket. Elmondta: jobban szeret autóval dolgozni, mint biciklivel, elsősorban az időjárási körülmények miatt, ugyanis azt is megtapasztalta, hogy milyen a téli hónapokban, akár havazásban feltekerni a dombon. Korábban csomagszállító futárként is tevékenykedett, de a választható, akár rövidebb program és a flexibilitás miatt jobban kedveli az ételszállítást.
A futárok napját egy mobiltelefonos alkalmazás irányítja, mely ötlépcsős rendszerben működik. Az első az új rendelés, amikor a megrendelő beküldi kérését az étterem számára. A második a felvett rendelés, ekkor látja a futár, hogy az étterem feldolgozta a kérést, nemsokára elkezdik készíteni azt. Amikor az étel állapota készítés alattra vált, a futár lassan elindul az étterem felé, mert nemsokára elkészül, veheti fel és indulhat vele a megrendelő címére. Amikor átveszi az étteremtől a kész csomagot, a futár melegen tartó dobozba helyezi azt, majd állapotát frissíti úton a futárnálra. Végül, amikor átadta, jön az utolsó lépcső, melyet szintén a szállító változtat meg, ekkor a megrendelés mellett a kiszállítva szó jelenik meg. Azt, hogy épp milyen stádiumban van az étel, a megrendelő a mobiltelefonos alkalmazásban tudja követni.

Annak érdekében, hogy ne tegyenek meg fölösleges köröket a városban sem az autós, sem a biciklis futárok, és a távolabbi célokhoz autóval szállító futár menjen, a cég székhelyén egy elosztó személy állítja össze, hogy melyik futár honnan kell csomagot felvegyen és hová kell vinnie azt. Így mindenki csak azokat a rendeléseket látja, melyeket ő kell kiszállítson. Az elosztó feladata rendkívül összetett, mert arra is figyelnie kell, hogy a futár, amíg a felvett rendeléssel eljut a célállomásig, és közben útba esik egy másik étterem, ahová szintén érkezett rendelés, azt is hozzá ossza be, a hatékonyság érdekében. Gyakran azt helyezi szem elé, hogy mely, különböző éttermekhez érkezett rendelések kiszállítási címe esik közel egymáshoz, hogyha a város egyik végére kell megérkezzen két rendelés, ne menjen a futár kétszer vissza a központba. A Hamm által használt belső rendszer egyszerű, érthető, jól átlátható, felhasználóbarát. A rendelések státusza mellé a megrendelő telefonszáma és lakcíme is hozzá van csatolva, így egy kattintással felhívhatjuk, amikor megérkezett a rendelés, vagy megnézhetjük a térképen a pontos címet, helyet.
Rövid ételfutárkarrierem során azt tapasztaltam – és Lóri is arról számolt be –, hogy hétköznap déli 12 és délután három óra között a legnagyobb a forgalom, ilyenkor legtöbben napi menüt rendelnek, mely egy levesből és egy főételből áll. Majd néhány csendesebb óra következik, ilyenkor többen is élnek a bevásárlólista lehetőségével, amikor egy üzlet a kérés alapján összeállítja a csomagot, a futár pedig házhoz viszi. A csomagban nagyjából bármi lehet, ami a boltban kapható, kenyér, tej, zöldségek, gyümölcsök, csokoládé, de az sem ritka, hogy hatos csomag vizet kell címre szállítani. Majd késő délután és este, vacsoraidőben újabb „robbanás” következik, olyankor a legnépszerűbb a pizza, hamburger, gyros rendelés. Mi reggel szendvicseket, salátákat, könnyebb ételeket szállítottunk rendelésre, majd dél körül több leves és főétel kombinációt. Külön örvendtem, hogy egy bevásárlólista-rendelés is érkezett. Azt is megtudtuk, hogy a meleg-, vagy készételek prioritást élveznek, majd utána következnek a bevásárlólista-rendelések, melyek általában nem 30-60 percen belül kell kiérjenek, erre a maximum időkeret másfél-két óra.

Bár a tapasztaltabb futárok szerint ősszel és télen jóval nagyobb a rendelésforgalom, mint nyáron – ez valószínűleg a jó idővel és a teraszok nyitvatartásával magyarázható –, mi egy nyári napon sem unatkoztunk. A futároknak nincs állandó helye, ahol várakoznak rendelés nélküli perceikben, egy telefonos walkie-talkie-n kommunikálják az elosztó felé, hogy hol tették le legutóbbi rendelésüket, és ő a továbbiakban egy ahhoz közelebb eső étteremhez irányítja őket.
Egynapos Hamm-futár-karrierem során semmiféle kellemetlenséget nem tapasztaltam. Amikor az éttermekhez megérkeztünk, perceken belül át is vehettük az ételeket, a megrendelők pedig egyből válaszoltak a telefonhívásra, nyitották a kaput vagy ajtót, átvették, amit kértek, és mi haladhattunk tovább. Nem találkoztam semmiféle elégedetlenkedéssel, kötekedéssel, és Lóri is arról számolt be, hogy ritkán és kevés ilyen helyzettel szembesül.
Mint megtudtuk, az ételfutárok szerződéses alvállalkozókként dolgoznak, bérezésük attól is függ, hogy főállásban vagy csak más munka melletti fizetésük kiegészítésére végzik ezt, tehát napi vagy heti hány órát tudnak erre szánni. Azt, hogy a futárok mikor, hány órát tudnak, szeretnének dolgozni, egy vagy két héttel előre kell egyeztetniük feletteseikkel. A hatékonyság érdekében fontos a kiszámíthatóság, hogy mindennap, minden idősávban legyen kellő futárlétszám, hogy minden rendelés mielőbb célhoz érjen. Ebből a szempontból elmondható, hogy az ételfutárkodás rugalmas munka, ezt pedig a minket kalauzoló futár is így látja. Bár ezt a munkát is gyorsan és pontosan kell végezni, figyelve, hogy semmi ne loccsanjon vagy hűljön ki, viszonylag laza olyan szempontból, hogyha bármi elvégzendő dolga akad napközben a futárnak, általában, ha a kapacitás megengedi, egyszerűen megegyezhető az elosztóval, hogy mondjuk egy fél órára „eltűnne a térképről”.
Összességében úgy gondolom, hogy az ételfutárkodás egy pontosságot, figyelmet, gyorsaságot igénylő, de nem bonyolult munka. A futárnak minél rövidebb idő alatt teljesítenie kell a kiszállítást, de nincs pontosan meghatározva, milyen útvonalon kell közlekednie, vagy nem figyelik azt sem, hogy mivel tölti üres perceit két rendelés között.