Hiába próbálunk benyitni a megszokott helyen, a mozi sarkánál lévő órásműhelybe, ugyanis jó ideje zárt ajtó fogad, a váltásban dolgozó két órásmester elhunyt.
– Egyelőre úgy néz ki, hogy nincs, aki átvegye a helyüket – mondta kérdésünkre Fábián Miklós, a Szolgáltatás szövetkezet elnöke –, így a műhely bezárt, talán örökre.
A szövetkezet székhelye nem messze az órásműhelytől, a Majláth téren, a borbélyműhely és a fodrászműhely fölött található. 
Ott kerestük fel a szövetkezet elnökét, hogy az általa vezetett tömörülés jelenéről és kilátásairól beszélgessünk.
A csíkszeredai kisipari szövetkezet jelen pillanatban is működtet mosodát, látszerészetet, ékszerészetet, fodrászatot, illetve nemrég még működött a korábban említett órásműhely.
Korábban a kisipari szövetkezetek szövetségekbe tömörültek.
– A szövetkezetekre vonatkozó, jelenleg is hatályos törvény 2005-ben jelent meg, a megyei vagy más szövetségekbe való tömörülésre vonatkozó előírásai nem voltak kötelező jellegűek – jegyezte meg Fábián Miklós –, nem éreztük szükségét, hogy megyei szövetséget hozzunk létre, hogy esetleg újabb befizetési kötelezettségeink legyenek egy megyei szövetkezeti szövetség felé.

Szakemberhiány

Egyik legnagyobb gondnak a szakemberhiányt jelölte meg a szövetkezet vezetője.
– Országos viszonylatban problémát okoz a szakember-utánpótlás – hívta fel a figyelmet az elnök. – Elenyésző az, amit az Országos Kézműves Együttműködés Szövetsége (UCECOM) országos szinten tenni tud ebben a kérdésben.
Mint mondta, a megyei szövetkezeti szövetségek is hasonló elv alapján működtek volna, néhányan csatlakoztak is hozzá, de Hargita és Kovászna megye nem tette meg, amikor lehetőség lett volna erre, ők nem látták jelentőségét a szervezethez való csatlakozásnak, s korábbi elhatározásuk mellett továbbra is kitartanak.
– Az energiaárak csökkentésében nem tudnak segíteni, nem termelünk sorozatgyártásban, így a piacon való érvényesülésben sem tudnak igazából segíteni. Tehát mi értelme lett volna? – tette fel a költőinek szánt kérdést. – Teljes mértékben a helyi gazdaság erejétől függünk, s ugyanazok a jogszabályok érvényesek ránk is, mint a többi gazdasági szereplőre.
A szövetkezet működésével kapcsolatban elmondta, hogy az év eleji közgyűlésen határoznak az éves stratégiáról. Ezen a fórumon döntenek a beruházásokról is. Mint mondta, idén is szeretnék fenntartani jelenleg működő szolgáltatásaikat, egyelőre nem tervezik bővíteni azok skáláját.
– Manapság a beruházáshoz és korszerűsítéshez sok pénzre van szükség, ráadásul hatalmas rizikóval jár. A kisipari szövetkezet nagyon nehezen tudja felvenni a lépést a szolgáltatói palettán található versenytársakkal, hiszen minden ágazatban vannak már konkurensek – szögezte le az elnök, hangsúlyozva, hogy a minőségi munka biztosítása érdekében a jelenleg működő kisipari szolgáltatásokra koncentrálnak, segítik őket a szükséges eszközök beszerzésével.

Mit kellene tenni?

– A versenyképesség növelése érdekében elsősorban pénzügyi reformra lenne szükség, ugyanis nálunk a kisiparosok a nyersanyag feldolgozása révén kétkezi munkájukat adják el a megrendelőknek. Mondanom sem kell, hogy sok esetben az anyagi juttatás elmarad a mester munkájának értékétől – mondta Fábián Miklós –, a környéken a kisipari szövetkezetben dolgozók talán még mindig messze áron alul dolgoznak.
Véleménye szerint az állam leginkább az adóterhek csökkentésével segíthetné a kisiparban dolgozók mindennapjait.
– Hargita és Kovászna megyében a legalacsonyabbak a bérek, és ez azt mutatja, hogy mindkét megye gazdasága nagyon gyenge lábakon áll – hívta fel a figyelmet Fábián. – Csíkszereda megyeszékhely, de nincs ipara, a vásárlóerő is csökken, pedig itt sokan egymás munkája után élünk. A tudásunkat, a kétkezi munkát eladjuk, de ez visszafogó erőként van jelen a piacon, különösen a kisipart illetően – fűzte hozzá.
Az elnök felhívta a figyelmet arra is, hogy a rendszerváltást követően elmaradt a szakemberek szervezett utánpótlása, a hiány erőteljesen érződik napjainkban.
– Vegyük csak a városban az egyik legfájóbb esetet, az órásmesterek hiányát. Régen Aradon képezték ki a jobbnál jobb órásmestereket, ez megszűnt. Az ékszerészeket, elektroműszerészeket is az ország különböző pont­jain működő szakemberképző mű­helyekben tanították be, de ezek is rég megszűntek – mondta az elnök. – Korábban a hálózat kinevelte a maga szakembereit, a kilencvenes évekre azonban ez megszűnt, mindenki üzletelni kezdett, könnyebben akart pénzt keresni. Állítom, a jó szakember a kétkezi munkája után megél, anélkül, hogy aggódnia kellene a megélhetéséért, vagy egyetemet végzett volna.
Az elnök hangsúlyozta, hogy mindezek dacára a szövetkezet minden évben pozitívan zárta az évi mérleget, sőt gazdasági mutatóik alapján az országos élvonalba tartoznak.
Végezetül megjegyezte, hogy kisiparosokról manapság egyre ritkábban hallani, mert megszűnt a hálózat.Talán eljárt az idő a kisipari szövetkezetek fölött?
– Pedig mi létezünk – jegyezte meg –, azonban legtöbb esetben a termelői szféra már finanszírozza a fiatal szakemberek képzését, így a fiatalok sok esetben hozzánk el sem jutnak. Mókuskerékben vagyunk: nincs rendes átlagkereset, egyre kisebb az igény az általunk kínált szolgáltatásokra. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mi a lakosság zsebéből élünk, ha kevés a pénz, akkor mi sem tudunk utánpótlást biztosítani – szögezte le az elnök.
Saját példáját hozta fel: 1978-ban állt munkába, és azóta a szövetkezetben dolgozik. Véleménye szerint nem kell száz munkahelyet váltani, ahol dolgozni kezd az ember, onnan el is lehet menni nyugdíjba, de kitartásra van szükség.