Kőrispatak, szalmakalap

Negyed évszázada hozták létre, két évtizede szer­veznek nyaranta fesztivált – megyénk turi­sz­tikai kínálatának egyik gyöngyszeme a Kőrispa­taki Szalmakalap Múzeum. Az egyedi létesítmény a hagyományos mesterségek élő otthona, és egész évben látogatható.

Asztalos Ágnes
Kőrispatak, szalmakalap
Kalapok és fonatok. Kis képeinken: a múzeum otthona és érdekességek az udvaron Fotó: Asztalos Ágnes

Az Etéd községhez tartozó Kőrispatak határ menti település, alig néhány kilométerre innen már Maros megyébe lépünk át. A szelíd dombok, lombhullató erdők előterében egyre több a szépen rendbe tett hagyományos porta – van közöttük vendégház is –, érdemes hát egy sétát is tenni a faluban. Ma már három irányból is jó úton közelíthető meg, ami jót tett a település látogatottságának, fő attrakcióját – a szalmakalap-múzeumot – főleg nyaranta turisták százai keresik fel. 

Kőrispatak, szalmakalap

Hagyomány és falukép

Ahogy elérünk a falu központjába és átmegyünk a hídon, máris ott találjuk a több mint 120 éves parasztházban berendezett kis múzeumot, amely a környék évszázadokon át űzött egyik hagyományos mesterségét mutatja be. Már kívülről is a székely hagyományok tiszteletét tükrözi, az utcarész hatása mégis keserédes érzéseket kelt a látogatóban. Jól mutatja ugyanis a faluképvédelem mifelénk általános problémáját: a szép, „parasztkékre” festett ház, a faragott székelykapu és kerítés, a barátságos, hívogató bennvaló mellett antitézisként egy almazöldre festett betonkocka emelkedik. Múlt és jelen…


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


A múltat választjuk

A szalmakalap-múzeum idén 25 éves, Szőcs Lajos kőrispataki kézműves mester és családja 2001. július 21-én nyitotta meg. A háromosztatú parasztház egyik szobájában a Romániában készült és viselt kalapok foglalnak el jelentős helyet, ugyanis a kalap nemcsak a székely ember számára bírt kiemelkedő fontossággal, és egykor „beszélt” is viselője anyagi helyzetéről, státuszáról, de származásáról is. A szalma fejfedők megformálásához először fonatokra van szükség, ezek számos változatát lehet itt megnézni, tapintani, érinteni. Természetesen mind kézzel készülnek, egy érdekes gabonafajtából, ami igazából olyan, mint a búza. Sőt, az is, ősbúza. Az alakornak, egyszemű búzának nevezett gabona termőhozama elmarad a szélesebb körben elterjedt „mai” búzáétól, de szalmája sokkal jobb annál – tudtuk meg. Ha a látogatónak szerencséje van, valamelyik szalmakalap-készítő mester fogja végigvezetni a kiállításon, így még több érdekességre derülhet fény.

Jöjjön a rekorder!

A középső helyiségben is sok érdekesség fogad, itt a szalma sokoldalú felhasználási lehetőségeiről kapunk képet: készülhet belőle táska, de láthatunk rendkívül míves fali díszeket, egyéb használati tárgyakat és rengeteg karácsonyi dekorációt.
A harmadik szoba már segít azt is elképzelni, hogyan készül a szalmakalap, hiszen itt megtekinthetők a készítésénél használt gépek, a prés és varrógép is. Azt mondják, ha már kéznél van az alapanyag, azaz a fonat, akkor egy átlagos férfikalap, préseléssel együtt egy jó mester kezében 35-40 perc alatt készül el. Itt látható az a bizonyos rekorder kalap is, amelyet a világ legnagyobbjaként a Guinness Rekordok Könyve is jegyez. Az óriási fejfedőhöz közel 600 méter fonatot, 22 255 szál szalmaszálat használtak fel, átmérője két méter, és 2,6 kilogramm a tömege. 

Kőrispatak, szalmakalap

Pihenjünk az udvaron

Szalmával még mindig foglalkoznak a faluban, néhányan még fonással, szal­ma­ka­lap-készítéssel is, és éppen azért szerveznek nyaranta kézműves-foglalkozásokat, táborokat, hogy ne vesszen el ez a tudás. Kőrispatak szívesen fogadja a faluturizmus kedvelőit is, azokat, akik csendre, elvonulásra, nyugalomra vágynak, számukra is lehetőség nyílik bármikor betekinteni a kalapkészítés, szalmafonás rejtelmeibe. 
A tágas bennvaló további izgalmas látnivalókat kínál, de finom „pánkót” is kóstolhatunk, ha megéheztünk kirándulás közben. Aztán van itt az udvaron egy különleges kőgyűjtemény, amelynek darabjai a falun átfolyó Küsmöd-patakból kerültek elő: a természet alkotta furcsa formák ezek, még kalapot, de Magyarország egykori térképét idéző darab és kacsa alakú is van közöttük. Akadnak itt egyéb furcsaságok is, például rengeteg irányjelző tábla. Igazából azoknak a településeknek a neveit mutatják, ahonnan az évek során látogatók érkeztek a múzeumhoz, úgy tudjuk, hogy előre meg kell rendelni ezeket, ha azt szeretnénk, hogy a mi településünk neve is bővítse a sort. Fotózkodni is lehet a filagóriánál, érdemes a kiállított fényképeket is alaposan végignézni, s egy kis ajándékboltból szuvenírt is vihetünk haza magunkkal.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!