A madéfalvi Schola gyermekkórus előadása teremtett méltó hangulatot a kopjafaavató kezdetén, majd Szentes Csaba, a község polgármestere osztotta meg megemlékező gondolatait. Úgy fogalmazott: az emlékmű árnyékában kissé szokatlan helyen gyűltek össze. Rámutatott: tizenkét évvel ezelőtt engedélyezték a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének az emlékmű területén egy kopjafaállítást, ezáltal is jelezve az arra látogatóknak, hogy a madéfalvi veszedelem által sok minden megváltozott, de valójában nem ért véget semmi, hiszen a mészárlás és a menekülés után a székelyek új életet kezdtek.  Megjegyezte: az első kopjafa állításakor tudatában voltak annak, az a kopjafaállítás sok ötletnek csupán a kezdete, ezért úgy döntöttek, semmi másnak nem biztosítanak helyet, és immár a Potápi Árpád János, a Magyar Miniszterelnökség volt nemzetpolitikáért felelős államtitkárának emlékére állított kopjafa immár a harmadik.

– Nem hittük, hogy az az alacsony termetű székely emberke, aki akkor a kopjafa előtt állt, mekkora erővel, mekkora elszántsággal rendelkezik országa és nemzete iránt, és hogy számára ez a szó, hogy Siculicidium, nem csupán egy évszám, nem csupán egy latin kifejezés. Számára ez a szó minden betűje feladat, hivatás és elkötelezettség volt népe iránt. És csak itt, Madéfalván, ezt az említett kopjafát követte az emlékmű restaurálása, a kápolna építése, majd az óvoda és az óvodaudvar, templomunk restaurálása, kulturális egyesületeink támogatása, egy nagyon szoros, Bonyhád–Madéfalva tengely kialakulása, melybe belekapcsolódtak és velünk szárnyaltak azok a települések, ahol székelyek élnek határon innen és határon túl. És jött az a pillanat, amikor eladó lett ez a telek, ahol ma állunk. Ide parkolókat, sétányt alakítottunk ki, és még volt egy nagyon hosszú lista, amelyen számtalan dolog szerepelt, amelyet meg akartunk valósítani. Erősíteni kell ezt az együttműködést, ezt az összetartozást, de most egy kicsit megálltunk. Nem a tenni akarásunk torpant meg, hanem azzal szembesültünk, hogy távozott közülünk ennek az eszmének a megtestesítője – utalt Szentes Csaba Potápi Árpád János október 17-én bekövetkezett halálára, majd a néhai államtitkár székelyföldi és magyarországi barátaihoz fűződő történeteit, illetve személyes emlékeket idézett fel.
– Ma, vízkereszt estéjén a madéfalvi közösség a napkeleti bölcsek példájára egy kis ajándékkal készült a te munkásságod emlékére. Fogadd tőlünk szeretettel ezt a csekélységet, csak hálánkat szeretnénk kifejezni. Tudom, hogy te nem kérted, és nem is akarod, csupán a saját magunk megnyugvásáért tesszük, és nem búcsút akarunk venni tőled, hanem megköszönni neked, amit tettél, és édesanyádnak a születésedet. (…) Közösen fogadjuk meg neked, hogy azért a sok elképzelésért, amit arra a papírra felírtunk, és közösen elképzeltünk, mindannyian dolgozni fogunk – tette hozzá a polgármester. Úgy fogalmazott: az Erőss Zsolt hegymászó emlékére állított kopja mellett egy újabb, erős ember emlékére állított kopjafát lepleznek le, és mindkét személy életútja példaként szolgál az utókornak, hogy érdemes élni, hogy legyenek álmaink, terveink, amelyekért dolgozni, kitartani, kockáztatni és talán meghalni is kell.

A kopjafaavatáson jelen volt a néhai Potápi Árpád János lánya, Potápi Katalin, fia, Potápi András, illetve Szilágyi Péter, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád polgármestere, illetve jelen voltak az államtitkár székelyföldi barátai is.

Potápi András rövid beszédében kifejtette: tíz évvel ezelőtt járt először Madéfalván, azóta számos barátja lett a településen, illetve arról biztosította a jelenlévőket, hogy a jövőben, amikor tehetik, mindig eljönnek a madéfalvi megemlékezésre.
A beszédek után a kopjafát az államtitkár gyermekei leplezték le, majd egyházi áldás és a kegyelet koszorúinak elhelyezése következett.

A megemlékezést a régi székely himnusz eléneklése zárta.