Silókukorica jelenleg mintegy 2500 hektáron terem nálunk, főleg a Gyergyói- és Csíki-medencében – a tavalyi terméshozam átla­gosan 30-40 tonna volt hek­táronként. Az utóbbi években a sze­mes kukorica termesztése is növekvőben van, átlagban 1500–2000 hektáron termesztik, elsősorban a megye nyugati részén, a Székelyudvarhely és Székelykeresztúr környéki területeken. Ugyanakkor a le­hetőségek nem kívánt kö­vetkezményekkel is járnak: a szemes kukorica esetében kon­k­ré­tan barna medvék ké­pében. 

Változó éghajlat, diverzifikálódó növénytermesztés

A klímaváltozás, a felmelegedés következtében a megye mező­gazdaságában adódó új le­hetőségekről érdeklődve Szép Róbert, a csíkszeredai Vadászati és Hegyvidéki Erőforrások Kutató és Fejlesztő Intézetének (ICDCRM) igazgatója azt mondta: a hőmérséklet emel­kedése és a hosszabbodó termesztési időszak poten­ciálisan kedvezőbb felté­teleket teremtett olyan ha­szon­növények számára, amelyek korábban kevésbé voltak jelen Hargita megye mező­gazdaságában. Így gyakoribbá vált a silókukorica vagy a cukorrépa termesztése, sőt, olyan új növénykultúrák be­vezetése is lehetségessé vált, amelyek eddig nem voltak életképesek a hegyvidéki klí­mán, ilyen a napraforgó és a repce. A melegebb nyarak és enyhébb telek lehetővé tették, hogy a kukoricafélék jobb hozamot érjenek el, rá­adásul az utóbbi években már a szemes kukorica is hang­súlyosabb tényezővé vált: ami korábban a hegyvidéki éghajlati adottságok miatt ritkaságnak számított, most már sok helyen lehetséges, teljes érésben, ami új bevételi forrást jelent a ter­melőknek.

Az intézményvezető kutató szerint ez azt jelzi, hogy Har­gita megye mezőgazdasága fokozatosan alkalmazkodik a megváltozott klímához – a szemes kukorica beérése nem­csak a termelési struktúra bővítését teszi lehetővé, hanem hosszú távon adott hányadban hozzájárulhat a megye agrárgazdaságának di­ver­zifikálásához és jöve­del­mezőségéhez is. 

Így lehet nagyobb a kár, mint a haszon

Ugyanakkor a kuko­rica­ter­mesztés nem várt ökológiai következményekkel is jár, ne­­vezetesen azzal, hogy a barna medvéket a tele­pü­­lések, az intenzíven használt mezőgazdasági öve­­­zetek közelébe csábítja. A kukoricatáblák intenzív illata és a kukoricaszemek magas energiatartalma erő­sen vonzza a nagyvadakat, kü­lönösen a barna medvéket, amelyek ösztönüknél fogva keresik a könnyen elérhető, magas kalóriatartalmú táplá­lékforrásokat. A szemes ku­korica érése idején, kü­lönösen a szeptemberi-no­vemberi időszakban a med­vék rendszeresen bejárják a kukoricatáblákat, és ezáltal egyre közelebb merészkednek a falvak határához, sőt, sok esetben be is húzódnak a te­lepülésekre, kertekbe, háztáji gazdaságokba. Ez a jelenség nemcsak jelentős gazdasági kárt okoz a termelőknek – a medvék gyakran egész sorokat letarolnak a kukoricatáblában –, hanem növeli az ember és vad közötti konfliktusokat is, veszélyt jelentve az emberek biztonságára.

Ennek fényében a szemes kukorica termesztése gazdaságilag ugyan előnyös lehet, de vadgazdálkodási és köz­biztonsági szempontból kockázatot is hordoz, amit a települések és a gazdálkodók tudatosan kell kezeljenek, például vadvédelmi kerí­tések, riasztórendszerek al­kal­mazásával, valamint a lakosság tájékoztatásával és a hatóságokkal való együtt­működés erősítésével.

Új világrend a falu határában

Ezek tükrében is a mező­gazdaság és a természet közötti új egyensúly megteremtése Hargita megyében is el­kerülhetetlen feladat, ha a gazdasági lehetőségeket a közösség biztonságával és az ökológiai egyensúllyal összhangban kívánjuk kihasz­nálni – nyomatékosította Szép Róbert.
Amint a Hargita Megyei Kör­­nyezetvédelmi Ügynökség adataiból kiderül, az elmúlt esztendőben 463 kártérítési ké­relmet nyújtottak be Har­gita megyében a védett fa­jok – elsősorban medvék és farkasok – által okozott károk rendezésére. 437 eset­ben teljesültek a törvényes feltételek, így az érintett gazdák számára az ügynökség több mint kétmillió lejt ítélt meg kártérítésként. A vad­állatok által okozott károk elsősorban mezőgazdasági te­rületeket és haszonállatokat érintettek. Összesen 415 hek­tár­nyi terület károsodott részben vagy teljesen. A ra­gadozók elpusztítottak 192 szarvasmarhát, 250 juhot, 6 sertést, 5 lovat és 250 baromfit, és megsemmisítettek 58 méh­családot. A kárt 417 esetben medvék, 42 alkalommal pedig farkasok okozták. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy ezek a számok korántsem fedik le teljes mértékben a vadak okozta károkat, mivel azokat a gazdák nem minden esetben jelentik.