Miért is kellene be­szélni? Régebb sem volt téma a sze­xu­alitás a családokban, mé­gis felnőttek generációk, mond­ják sokan. Valóban, de egy­részt régebb sokkal erő­sebben érvényesültek a tár­sadalmi, erkölcsi normák, a közösség íratlan szabályai a nemi érésre, nemek közötti érintkezésre vonatkozóan, más­­részt egy­általán nem igaz, hogy az ifjakat ne érdekelte volna ugyanúgy a téma, ahogy az sem, hogy ne lettek volna „megesett” lányok, derékba tört életek a tabuk, a félelem és az információk hiánya miatt.

Mindeközben…

Ma már közel sem élünk annyira zárt közösségekben, rá­adásul minden oldalról túl­szexualizált üzenetek árad­nak a gyermekek felé, akik kü­tyükkel a kezükben nőnek fel – a világhálón bármi elérhető –, a nemi érés pedig mindenképp lezajlik, a hormonok működnek, az érdeklődés, a vágy pu­bertáskorban felébred, hiába próbálunk úgy tenni, mintha ez még korai lenne.
Románia az európai or­szá­gok között élen jár a ko­­rai terhességek, ter­hesség­meg­szakítások és a kiskorú lány­anyák számát tekintve, évente átlagosan 15-17 ezer lány szül 19 éves kora előtt. Növekszik a nemi úton terjedő betegségek előfordulási száma, mi­közben a 16–18 év közöttiek több mint fele szexelt már védekezés nélkül, és tíz fiatalból legalább kilenc keveset tud ezekről a koc­kázatokról.
A felmérések szerint főleg a vidéki fiatalok jelentős része nem jut hiteles és alapos in­formációhoz a szexuális hi­giénia, a fogamzásgátlás te­rén. Alig van tudásuk a bán­talmazásról, a zaklatás je­­lenségéről, a pornó és az internet veszélyei­ről, de a szülő mondhat nemet, megvonhatja azt a kevés és elenyésző le­hetőséget is, hogy gyermeke tájékoztatást kapjon és ezáltal védettebbé váljon.

És akkor ki válaszol?

Jelenleg egyetlen iskolai év­folyamon sem kötelező tan­tárgy a szexuális nevelés, a gyermekek és fiatalok a biológia tantárgyon belül tanulnak egy keveset a fogamzásról, fo­gamzásgátlásról, és létezik egy központilag elfogadott vá­lasztható tantárgy, az egész­ségnevelés, amelynek sze­xu­ális vonatkozásai is van­nak. A gyakorlat az, hogy ritkább esetben az osz­tály­főnökök érintik a témát egy-egy órán, gyak­rabban az iskolai tanács­adó, iskolaorvos vagy más külső szakemberek bevonásával zaj­lik ugyancsak egy-két órán szexedukáció, de egyelőre nincs semmi szabályozás erre vonatkozóan, a szülőknek pe­dig aláírásukkal kell jelezniük a beleegyezésüket. Úgy, hogy általában még a párok is ne­hezen tudnak beszélni intim dolgaikról, és sokan egyenesen lefagynak már gyermekük első szexuális tartalmú kérdésénél. Ha ma, mondjuk, egy nyolcadik osztályban feltesszük a kérdést, hogy ki szokott otthon a szex­ről beszélgetni a szüleivel, majdnem biztos, hogy nagyon kevesen nyújtanák fel a kezüket. Felmerül tehát a kérdés: mit kap az a gyermek, fiatal, akit a szülei „nem engednek” szex­edukációs órára? Ha az iskola nem, akkor ki válaszol a kérdéseire? Magukra és egy­más között maradnak?

Mit tud nyújtani a szülő?

A kötelező szexuális nevelés vagy az egészségnevelésbe foglalt szexuális nevelés beve­zetése ellen legvehemensebben az egyházak tiltakoznak, és nemcsak az ortodox egyház, hanem más felekezetek vezetői is azt hangoztatták, hogy a szexuálisnevelés-órák kötelező mivolta sérti a szülők jogait, ugyanis elsősorban a szülők felelősek gyerekeik neveléséért. Ez így van, de vajon minden szülő képes a szexuális ne­velést is megfelelően mű­velni? Induljunk ki abból, hogy ahhoz, hogy a gyermek egyáltalán feltegye a kérdéseit, optimális (oldott, laza, nem ítélkező, bizalomteljes) légkör kell. Megfelelő szavak kellenek, tájékozott, önmagával, önmaga szexualitásával rendben lévő felnőtt kell. Olyan felnőtt, aki nem hebeg-habog, aki tud ter­mészetesen beszélni, és érzi, hogy miből és mennyit kell akkor és ott mondania. Aki nem riogat, hanem keresetlenül, prédikáció- és értékítélet-mentesen közöl és nyújt válaszokat, és aki nem kibújik a „kötelesség” alól egy gyors „felvilágosító” beszéddel. 
Ma már számos, kimon­dottan a szexuális nevelést tá­mogató könyv érhető el, akár már kisgyerekeknek szóló is, és nagyon jó szülői támogató programok is vannak. Érdemes például a magyarországi Hin­talovon Gyermekjogi Alapítvány oldalát fel­keresni, ahol több hasznos tájékoztató anyagot, online kur­zust is találnak a szülők.

Több mint szex…

Fontos hangsúlyozni, hogy a szexuális nevelés jóval több annál, mint ha csak kimondottan a szexre gondolnánk: hozzájárul az egészséges testkép, a test­határok, intim határok felis­meréséhez, az önismeret fej­lődéséhez, de akár a szexuális bántalmazás ellen is felvértez. A szakszerű szexedukáció egy folyamat, amelyet korán – akár már kisiskoláskorban – érdemes elkezdeni a közoktatásban (otthon jóval korábban), és szakaszosan, de rendszeresen folytatni. Tudományosan meg­alapozott és minden esetben a gyermek életkorához és fej­lettségi szintjéhez igazodó tartalommal zajlik, és nemcsak a biológiai tényekre (serdülőkor, testi változások, nemi szervek, reprodukció) szorítkozik, hanem a kapcsolatokkal, érzelmekkel, intimitással, nemi sokféleséggel is foglalkozik, fókuszt helyez olyan témákra, hogy hogyan hat a média és a kortársak felől érkező nyomás a testképre, hogyan lehet nemet mondani, hangsúlyos eleme a beleegyezés fontossága és a partner tisztelete. A szakszerű szexedukáció ke­rü­li a félelemkeltést, a „ne csináld”, „nem szabad” típusú üzeneteket, a célja hozzájárulni, hogy tudatos döntésre képes, egészséges szexualitású, igé­nyeit ismerő és vállalni tudó személyekké váljanak a fiatalok. Fontos, hogy az előadások, száraz adatközlés helyett szi­tuációs gyakorlatokkal, vita­helyzetekkel, interaktív mód­szerekkel él, hogy ne csak tudás, hanem készségek is ki­alakuljanak.

A kötelező iskolai szexuális nevelést először 1955-ben ve­zették be Svédországban, majd a hetvenes-nyolcvanas években Nyugat-Európa több más országában is beiktatták a tanrendbe. Mára már az uniós országok zömében jelen van az iskolák kínálatában a kötelező tanterv részeként a szexuális nevelés, hét ország: Románia, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Horvátország és Olaszország kivételével

Könyvajánló
Első könyvem a nemiségről – A legkényesebb kérdések és válaszaik. Tündér Könyvkiadó, 2014
Barcs Kriszta: Így működik a szerelem – Felvilágosító könyv 7–12 éves gyermekek szüleinek
James Dawson: Fiú vagyok
Hayley Long: Lány vagyok
Elisabeth Raith-Paula: Élő adás a testemből