Mosolygó tekintetekkel, baráti kézfogásokkal és ölelésekkel üdvözölték egymást csütörtök reggel a Boldogasszony zarándokvonattal a csíksomlyói búcsúra igyekvők. Indulás előtt világi és egyházi elöljárók is köszöntötték őket. Soltész Miklós, a magyar kormány egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára arra kérte a búcsúra igyekvőket, személyes szándékaik mellett a békéért is ajánlják fel Istennek imáikat. 

– A békéért és békességért imádkozzanak. Legyen béke emberek és emberek, közösségek és leginkább nemzetek és nemzetek között. Magyarországról Romániába, Erdélybe, Székelyföldre megyünk. Kérek mindenkit, hogy a magyar–román barátságért is imádkozzunk. Itt vannak közöttünk a felvidéki testvéreink is Párkányból. Arra kérem a püspök atyát és önöket, a fiatalokat is, akik még talán nem értik, hogy mennyire fontos és szükséges a békesség, hogy Szlovákia miniszterelnökéért Robert Ficóért, a szlovák nemzetért is imádkozzunk. Nem mindegy, mi történik ott, abban a keresztény országban, ahol az értékek azonosak a miénkkel, nem mindegy, ki vezeti azt az országot, és hogy állnak hozzánk azok az emberek, akikkel adott esetben évtizedekig sok-sok nehézség terhelte a kapcsolatot, és hála istennek, mostanra a barátság és az együttműködés az erős

– tette hozzá az államtitkár.
A Boldogasszony zarándokvonat a lelki megújulás jegyében immár tizenegyedjére szállítja a magyarországi zarándokokat Székelyföldre.

– Több volt az az elgondolás, küldetés annál, minthogy vonatozzunk egyet Székelyföldön, habár az sem rossz gondolat, mert gyönyörű tájakon halad át a vonat Erdély szakrális eseményéhez. Mi ennél többet gondoltunk, például arra is, hogy a vonat ne csak utazási eszköz legyen, hanem közösségi tér is, mozgó kápolnaként is emlegetjük, volt olyan szerzetes, aki azt mondta, ezt a vonatot nemcsak a mozdony húzza. Mi a zarándokvonatot, a zarándoklatot komolyan gondoltuk, ezért van vonatrádió, ezért vannak csendes fülkék, ahol lelki beszélgetésre, gyónásra lehet jelentkezni. A termes kocsikban együtt énekelünk, imádkozunk. Az elmúlt évek alatt számos barátság is köttetett, valóban a lelki megújulást szolgáljuk

– mondta a Hargita Népének Budai László, szervező, a Misszió Tours utazási iroda vezetője.

Felföldi László pécsi megyés püspök, az idei csíksomlyói búcsú szónoka nem magánúton, hanem a magyarországi zarándokokkal együtt utazott.

– A megújulásnak a legeslegfontosabb pontja nem más, mint az embernek a szíve, és a gondolkodásmódja. Ez a két irányítópontja van mindenkinek, és ha az irányítóközpont jól működik, akkor minden rendben van, de meg kell újulni és fiatalodni. Az egyháznak, a családoknak is meg kell fiatalodni, újra kell tervezniük magukat. Nem feltétlenül azért, mert eddig valamit elrontottunk, hanem az élet természetes velejárója a megújulás, és ebben a megújulásban hiszek. Az ember önmagával, a saját életével mélyebben, élőbben kapcsolatba kell kerüljön, hiszen azt látni, néha elmegyünk a saját életünk mellett: mások élik az életünket, másokra figyelünk, hogy ez vagy az mit fog szólni. Az én életemet csak én látom, és csak én élhetem, ezért rajtam kívül csak Isten látja jól, és hozzá viszonyítva kell jól vezetnem és megújítanom

– hangsúlyozta Felföldi László pécsi megyés püspök.
A szerelvényen a Rákóczi Szövetség meghívására 300 Kárpát-medencei és a nagyvilágban élő magyar középiskolás is utazik. 

– Ez az a kor, a 14–18 év közötti időszak, amelynek emlékei megmaradnak hosszú távon, és amelyek meghatározzák a személyiséget, és nem mindegy, hogy a fiatalokat milyen ingerek érik, milyen emlékeket őriznek meg magukban. Azt kívánom nekik, hogy ez a zarándoklat legyen nekik személyes hitbéli megerősödésükre, nemzeti összetartozásuk megerősödésére, imádkozni tudjanak családjukért, Magyarországért, Európáért és a békéért

– részletezte még a hajnali induláskor Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke.

A zarándoklaton részt vevő diákok a nagyvilág magyar diaszpóra szervezeteinek képviseletében Új-Zélandról, Ausztráliából és Brazíliából, illetve a Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei középiskolai szervezeteinek képviseletében a felvidéki Ipolyságról, a kárpátaljai Beregszászról és Zápszonyból, a vajdasági Adáról, valamint Gödöllőről, Győrből, Hajdúdorogról, Kapuvárról, Gyöngyösről, Kisvárdáról, Miskolcról, Pásztóról, Pécsről, Szegedről és Szekszárdról zarándokolnak Csíksomlyóra. 

– Vallásos fiatal vagyok. A csíksomlyói búcsú a Kárpát-medencében nagyon meghatározó helyszíne a kereszténységnek. Egyszer mindenképp el akartam látogatni a kegyhelyre, és erre most lehetőség adódott. Annyit tudok Csíksomlyóról, hogy nagyon szép hely, meg olyan varázsa van, mint semmilyen más templomnak, helynek itt a környéken

– mondta Molnár Mihály, a debreceni Szent József Gimnázium diákja.
Miközben sebesen robogott a szerelvény Székelyföld irányába, a vonatrádióból Pálmai Árpád karnagy vezetésével Mária-énekeket tanultak a zarándokok. Így felcsendült a Nyíljon ki szívetekben az örömvirág, zengjétek, hogy hallja meg az egész világ… kezdetű ének, szólt a kegyhely himnusza: Köszöntünk Somlyó szép Csillaga, és ugyancsak énekelve kérték a zarándokok a Szűzanyát: Ó, segíts mirajtunk, / kik hozzád sóhajtunk, / Mária, segíts, Mária, segíts! 

– Immár másodjára megyek Csíksomlyóra. Először 2016-ban voltam, és nagyon-nagyon megtetszett, úgy most ezért jövök ismételten. Ez a zarándoklat mindenképp lelki töltődést jelent számomra, másrészt nagyon jó megtapasztalni a magyarság összetartozásának érzését. Ez visszahív Csíksomlyóra. Gyergyószárhegyen lesz a zarándokszállásunk, néztünk fényképeket az interneten, nagyon szép településnek tűnik, ott is igyekszünk majd szétnézni

– sorolta érdeklődésünkre Morvainé Gál Éva kalocsai zarándok.
A magyar–román határon áthaladva az első megálló Nagykároly volt. A helyiek székely és magyar zászlókat lengetve terített asztaloknál várták a zarándokokat. A helyi polgármester és plébános köszöntője után a fiatalok egy csoportja ifjúsági énekekkel, míg a néptáncosok rövid előadással örvendeztették meg vendégeiket. 
„Köszönjük, szeretünk titeket, összetartozunk!” – kiáltotta búcsúzáskor az egyik zarándok az állomáson jó muzsikát megszólaltató nagykárolyiaknak, s az üdvrivalgás közepette a vonaton sokan csillogó szemekkel ültek vissza helyükre, és kérdezték: ha már itt ilyen szeretettel fogadtak bennünket, akkor milyen lehet a csodálatos szépségű Székelyföldön!?