Hatvan év után iskolapadban
Mosolygós arcokkal, baráti ölelésekkel és kézfogásokkal, ismerős üdvözlésekkel fogadták egymást tegnap délelőtt Székelyudvarhelyen, a Szent Miklós-hegyi plébániatemplom előtt gyülekező maroknyi csoport tagjai. Közös cél vezérelte őket oda, hiszen érettségi találkozót ünnepeltek, nem is akármilyent: 60 éve léptek ki egykori iskolájuk, a Tamási Áron Gimnázium kapuján a nagybetűs életbe.
Ünnepelni és egyben emlékezni gyűltek össze csütörtök délelőtt azok a véndiákok, akik 60 éves érettségi találkozójukat tartották. Az egykori A, B, C osztályokból 25-en gyűltek össze, hogy közösen megünnepeljék, e számukra igencsak jeles évfordulót. A helyiek mellett az ország számos területéről, sőt a határon túlra elszármazottak közül is sokan hazatértek. Verestóy Károly volt a találkozó szervezője, aki, mint mondta, a középiskolás évek a fiatalság, az ifjúkor része, amelyre mindig jó emlékezni.
– Az a kötelék, amely akkor született egy életre szól. Úgy érezzük mindannyian, akik ma itt vagyunk 60 év után is, hogy összetartozunk – fogalmazott.
Hozzátette, az évtizedek során is követték egymás életének alakulását, éppen ezért bizonyos tekintetben felelősek is egymásért.
– Tudjuk, ki hol van, mit végzett, milyen a családi, egészségi állapota, és éppen ezért hatalmas öröm, hogy ismét együtt lehetünk, vannak, akikkel igazi, őszinte barátság fűz össze mind a mai napig – tette hozzá.
Kiemelte ugyanakkor azt is, hogy ezek az összejövetelek erőt adó találkozások, amelyek során felidézik a múltat, a szép emlékeket, de még az egykori diákcsínyeket is.
– Együtt emlékezünk tanárainkra, akik előtt fejet kell hajtanunk, mert tartást, tudást, emberséget adtak nekünk, amelyre építkezhettünk tovább az életben. Úgy gondolom, egy nevelőnek, oktatónak ez az egyik legfontosabb feladata – emelte ki.
Verestóy Károly ugyanakkor elmondta, hogy ötévente szervezik meg az érettségi találkozóikat, amelyekre a külföldön élők is hazatérnek, a közelebbiekkel, akik Székelyudvarhelyen vagy a környékén élnek, azonban évente találkoznak.
– 102-en végeztünk volt, osztályonként 34-en voltunk, de sajnos mára már az évfolyam fele elment – mondta.
Cseke Péter irodalom- és sajtótörténész, költő, egyetemi tanár is az 1963-as évfolyam tagja volt. Kolozsvári otthonából érkezett vissza Székelyudvarhelyre, hogy részt vegyen a 60 éves érettségi találkozón. Elmondta, mindeddig rendszeresen jelen volt a hasonló összejöveteleken, és nagy öröm számára, hogy megérték a hatvanadikat is, ilyen szép számban.
– Kellenek ezek a számvetések, találkozások, hatvan év hosszú idő, sok minden történt velünk, jó is, rossz is, de fő, hogy itt vagyunk, együtt. Sebestyén Teréz volt az osztályfőnökünk, majd később Deák Imre tanár úr vette át az osztályunkat, és az is nagy boldogság, hogy ő is itt van most közöttünk, velünk – részletezte.
Mint mondta, életre szóló házi feladatokat kaptak volt osztályfőnökeiktől, amelyeknek köszönhetően tovább nőtt bennük a jellem, a tettrekészség és az emberi tartás.
Az érettségi találkozó ökumenikus istentisztelettel kezdődött, ahol a katolikus, református és unitárius lelkészek köszöntötték az egykori diákokat, áldást kértek életükre, és hálát adtak azért, hogy ismét együtt ünnepelhetnek. Az egykori diákok az istentisztelet után átvonultak a Tamási Áron Gimnázium épületébe, ahol felkeresték régi osztályukat.