– Mik a legfontosabb feladatai a csíkszeredai sörgyár technikusaként a mindennapokban?

– A termelési részlegen dolgozom, ahol a gépek és berendezések beállítása, működtetése, megfelelő tisztítása és ellenőrzése a feladatom, a technológiai előírások betartásával. Követem a gyártási terveket, részt veszek a termékek minőségének ellenőrzésében, és gondoskodom az élelmiszer-biztonsági szabályok betartásáról. Figyelem a gyártósoron zajló folyamatokat, végzem a szükséges adminisztrációt, valamint a karbantartási feladatok egy részét.

– A sörgyártás sokaknak izgalmas, de titokzatos világ. Miben rejlik a csíkszeredai sörgyár sikere?

– Más kultúrák sörgyártásába nem igazán láttam bele, így nincs viszonyítási alapom, de a helyi sörgyártásnak nagy hagyománya van, története impozáns és messzire visszanyúlik. A csíkszeredai sörgyárban az ott dolgozók biztonsága után a minőség a legfontosabb, azt gondolom, hogy a siker ebben rejlik.

– A gyárból egy teljesen más világba, a jégpályára vezet az útja. Hogyan került kapcsolatba a női jégkoronggal?

– A jégkorong már gyermekkorom óta az életem fontos része, városunkban nagy múltja van ennek. Sokan nem is tudják, de a férfiak mellett a női jégkorong története is hosszú évekre nyúlik vissza, és komoly sikerekkel büszkélkedhet. Már korábban is igyekeztem segíteni a csapatot, 2023-ban pedig felkértek a támogatói és menedzseri szerepre, amit örömmel és bizakodóan vállaltam el. Hiszem, hogy azok a játékosok, akik évtizedekig életben tartották a női jégkorongot Csíkszeredában, megérdemlik a megbecsülést, a fiatal tehetségeknek pedig látniuk kell a lehetőséget, hogy maradjanak a sportban, és kapjanak támogatást, hogy minél messzebbre juthassanak. Máig ezt a két szempontot tartom a legfontosabbnak.

– Milyen feladatai vannak menedzserként a jégen és azon kívül?

– A jégen a csapat gördülékeny működését segítem, figyelem a játékosok és az edzők igényeit, és gyors segítséget nyújtok. Mérkőzéseken a kispadon ülök, a cseréknél én nyitogatom az ajtót a játékosoknak – bár ez nem a kedvenc elfoglaltságom. A jégen kívül sokféle teendőm van, amit nagyon szeretek: a játékos leigazolásától, a mérkőzésre való benevezésen és az utazások megszervezésén át a felszerelések beszerzéséig. Kapcsolatot tartok a szövetségekkel, a klubbal, az ellenfelekkel, támogatókat szerzek, és én írom a közösségi médiás bejegyzéseink szövegeit is. Gondoskodom a csapat versenyfeltételeiről, és működtetem a sportegyesületet, hogy pályázatokat adhassunk be a még jobb kondíciókért. Mérkőzések előtt bevásárolok, a gyümölcsöket és vizeket is én pakolom ki, s még ezt is szeretem csinálni. Természetesen egyedül mindezt képtelenség lenne elvégezni: a barátaim rengeteget segítenek, a közösségimédia-felületeinket pedig a kapusunkkal közösen menedzseljük. Mindent szívesen teszek, ami megkönnyíti a játékosok dolgát és leveszi a terhet az edzők válláról, hogy ők csak a játékra koncentrálhassanak, és élvezhessék minden pillanatát.

– A női jégkorong kevesebb figyelmet kap. Itt, Székelyföldön mi jelenti a legnagyobb akadályt vagy kihívást ennek szervezésében?

– Számos kihívás akad. A legnagyobbak, hogy kevés a játékos, nincs elég lány a jégkorongban, és alacsony a sportág támogatottsága. Korábban nem volt prioritás lányokat vonzani a jégkorongba, sem a szövetség, sem a klubok, de még az edzők sem foglalkoztak ezzel igazán. A környéken talán a Felcsík SK-nál volt kicsit jobb a helyzet. Ma a Székelyföldi Jégkorong Akadémia és a 2023-ban új alapokra helyezett szövetség jobb szemlélete fontos szerepet játszik abban, hogy egyre több kislány kezdjen jégkorongozni. Székelyföldön – ha szabad így fogalmazni – két nagyobb bázis van: a Csíkszeredai Sportklub és a Gyergyószentmiklósi Fox Hockey, amelyek itthon célpontot jelenthetnek a fiatal hokis lányoknak. Arra törekszünk, hogy minél több kislány a jégkorong mellett tegye le a voksát, és meglássa benne a lehetőséget, amiért érdemes maradni. A támogatásokból talán sosem elég, hiszen a jégkorong nagyon drága sport, de a mi csapatunknak nagyszerű és odaadó támogatói vannak – ki anyagilag, ki pedig a kétkezi munkájával támogat bennünket odaadóan, amiért nagyon hálásak vagyunk, és igyekszünk megdolgozni azért, hogy továbbra is méltók legyünk rá.

– Hogyan találja meg az egyensúlyt e két időigényes, sokrétű elfoglaltság között?

– Sokszor nem egyszerű összeegyeztetni, néha akadnak nehezebb helyzetek, de mindig találok megoldást. A jégkorong a szenvedélyem, így sosem érzem tehernek, a csapattal való munka örömet okoz. A sörgyári munkám legnagyobb részét is szeretem, és mivel a Heineken a csíkszeredai jégkorong kiemelt támogatója, sokan tudják, hogy aktívan részt veszek a terepen, így megértőek és segítőkészek. A szabadnapjaim nagy részét is a jégkorongra fordítom, de közben marad minőségi szabadidőm is.

– Mi motiválja, hogy ennyi energiát fektessen a munkába és a sportba is?

– A Heinekennél a legnagyobb motivációm, hogy a közösségnek visszaadjak valami jót, értékeset. Ez hajt akkor is, amikor karácsony előtt adománygyűjtési akciót szervezünk cégen belül, így téve szebbé sok rászoruló embertársunk karácsonyát. Szeretek segíteni, mert korábban rajtam is sok jó ember segített – például volt idő, amikor az éves bérletemet a hokimeccsekre a szurkolótársaim és barátaim vették meg, mert nem engedhettem meg magamnak. Ugyanez motivál a jégkorongban is: tenni valami jót a közösségért. A lányok nagy része nem válik profi jégkorongozóvá, érthető módon a tanulást, majd a munkavállalást választja. De ha harminc lányból csak egynek is tudunk segíteni abban, hogy profi legyen és magasabb szintre jusson, akkor már megérte! Ha pedig a többi huszonkilenc úgy emlékszik vissza a jégkorongban töltött éveire, mint élete egyik legmeghatározóbb és legszebb időszakára, akkor tettünk valami jót. A csapat jó része nagyon fiatal, tizenéves, nekik pedig óriási felelőséggel tartozunk. Bizonyítanunk kell nekik, hogy bízhatnak a felnőttekben, van, kire számítsanak, mert amikor felnőnek, egyfajta tükröt mutatnak majd rólunk a világnak. A sport sok mindenre megtanít, jó embereket ad a közösségnek, én pedig hozzá szeretném tenni ehhez a részem.