Fotókon mutatjuk az Ezer Székely Leány Napját
A népzene, a néptánc, a népviselet és az imádság legnagyobb székelyföldi ünnepe zajlik ma Csíkszeredában és Csíksomlyón. Az Ezer Székely Leány Napja legszebb, legfontosabb pillanatait fotókon mutatjuk, cikkünk a nap folyamán folyamatosan frissül. Maradjanak velünk!
„Hitében erős, erkölcseiben tiszta, önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk!” – így hirdették meg 1931-ben az első Ezer Székely Leány Napja rendezvényt, és a szervezők azóta is ezt tartják szem előtt. Annak ellenére, hogy az előző évekhez képest kevesebb ünneplő gyűlt össze, július első szombatján így is piros-feketében pompázott a csíkszeredai Szabadság tér, ahol kilenc órakor már gyülekeztek a népviseletbe öltözöttek.
A megnyitón Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlevőket.
– Fiataljaink ennek a nemzetnek a gyarapításában, megtartásában, hagyományaink megőrzésében és a csodálatos Székelyföld építésében láthatják a jövőt, hiszen ennél szebb tájon nem is élhetnénk
– hangsúlyozta az elöljáró, közös ünneplésre hívva az összegyűlteket.
A megyeelnök köszöntőjét és az ünneplők közös táncát követően a népviseletbe öltözött hagyományőrzők lovakon, lovas szekereken ülve, énekelve vonultak fel a csíksomlyói kegytemplomhoz. A huszárkísérettel elindult felvonulást sok érdeklődő követte.
Az ünnepi szentmisét a csíksomlyói kegytemplomban Csiby László, Csíkszentdomokos plébánosa celebrálta, aki tisztelettel és szeretettel köszöntötte a jelenlevőket. Prédikációjában az első Ezer Székely Leány Napra emlékezett vissza, illetve annak szervezőire, a Szociális Testvérek Társaságára – akiket gyakran szürke nővéreknek is neveztek –, a Katolikus Nőszövetségre és Domokos Pál Péter néprajzkutatóra.
– Gondolnunk kell arra, hogy volt itt egy szerzetesrend, amely elindította ezt a rendezvényt. Céljuk elsősorban az volt, hogy a leány ifjúságot erkölcsre, imádságra, mesterségre, hivatásra tanítsák, és ezt is tették lelkesen. Amikor megpróbáljuk hódolatunkat letenni a Jóistennek a Szűzanya lábánál, akkor gondoljunk erre a lelkes csapatra, akik szívvel-lélekkel tették a dolgukat. Ezt nevezem én tanúságtételnek, mert nemzedékeket neveltek fel tisztességgel és becsülettel
– fogalmazott szentbeszédében Csiby László plébános.
A megnyitóünnepség a nyeregben a magyar és székely himnuszok éneklésével kezdődött a Szentegyházi Gyermekfilharmónia közreműködésével.
– A hagyományok nem betegek, hogy ápolásra szoruljanak, hanem szerintem sokkal inkább arra vágynak, hogy bennük és általuk éljük meg a világot.
– kezdte köszöntőjét Szávai Attila író szavaival Csíkszereda polgármestere, Korodi Attila.
Mint mondta, fontos nap a mai, hiszen a népviselet magunkra öltése emlékeztet a sokszínűségünkre, összetartozásunkra és arra, hogy honnan indultunk és hova tartunk.
Karda Róbert, a tiszteletbeli házigazda Csíkszentdomokos község polgármestere ünnepi beszéd helyett egy rövid családi történetet mesélt el.
– Nagyapámnak nyolc fiútestvére volt. A kilenc testvér elhatározta, hogy ugyanabban az utcában építenek házat, egymás mellett. Nekifogtak a munkának: egyik évben fát vágtak az erdőn, másik évben fát faragtak, és a harmadik évben házat építettek. És valóban, mindannyian ugyanabban az utcában alapítottak családot, ott élték le az életüket. A kilenc testvér közül ma már csak nagyapám él. Azért meséltem ezt el, mert nagyapámék csak nehéz, kemény munka árán tudták ezt az életet megteremteni, és a családom ma nekik köszönheti, hogy itt vagyunk. Imádkozzunk azért, hogy a székely népünk leányai legyenek befogadók, tudjanak családanyák lenni, és tudjanak hosszú ideig életet biztosítani
– mondta a polgármester.
Ezt követően elkezdődött a hagyományőrző csoportok előadása. Az előadás-sorozat a csíkszentdomokosiak bemutatójával kezdődött, a településről összesen hét csoport érkezett a nyeregbe, hogy színpadra lépjen, és bár nagyon sokan voltak, mindannyian elfértek a színpadon.
A tűző nap elől sokan árnyékba vonultak, mások a felállított sátrakban kerestek menedéket. A nyeregben csíkszentdomokosi népviseletek kiállítását tekinthették meg, valamint kézműves-kiállítás és -vásár is csalogatta az érdeklődőket. Közben mesterségbemutatók – székelykapu-faragás, kovácsmesterség, fazekasság, tojáspatkolás, bútorfestés vagy csomózás-bogozás és ügyességi játékok is zajlottak.
Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere ünnepi beszédében kiemelte, hogy manapság, amikor a női és férfi szerepek átalakulóban vannak, fontos, hogy ne szembeállítsuk a nőket és férfiakat, hanem összhangba hozzuk a hagyományost a modernnel.
– A székely leányaink és legényeink sikeres orvosok, mérnökök, művészek, földművesek vagy vállalkozók, akik büszkén viselik a népviseletüket. A hagyományos világ és az új trendek nem zárják ki egymást, sőt együtt adják korszerű identitásunk teljességét. Leányaink már rég nemcsak családról és háztartásról gondolkodnak, hanem vezetői pozíciókat is betöltenek. Fiaink pedig nemcsak munkájukra figyelnek, hanem gyermeket nevelnek és főznek. Van, akinek ez sok, és van, akinek ez kevés a változásból vagy a hagyományból. A változáshoz rugalmasság és alkalmazkodóképesség kell, ami mindig is jellemezte ezt a nemzetet. Itt, Csíkban, kissé lassabban történnek a társadalmi változások, de ennek köszönhető, hogy megőriztük kultúránkat, és hogy emberségesek maradtunk a történelem során
– mondta Sógor Enikő.
Az alpolgármester a fiatalokhoz szólt, mondván: lehet valaki egyszerre modern és hagyománytisztelő, világpolgár és székely.
Ezt követően Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője a rendezvény meghívottjaként köszöntötte a résztvevőket.
Beszédében a nemzeti, népi örökségeink fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, a népviselet nem külsőség, hanem önazonosságunk tényleges megnyilvánulása, jelenben megtartó és jövőt építő öröksége.
Ezután a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és utánpótláscsoportja közösen vajdaszentiványi táncot járt. A közönség nagy érdeklődéssel követte az előadást.
A felnőtt, fiatal táncosok után kisgyermekek is színpadra álltak: a Csíki Hagyományőrző Táborozók körtáncokat mutattak be.
A gyermekek előadása után közös táncos játékokra hívták a szervezők a résztvevőket. A Hármashalom-oltár előtti tér megtelt népviseletbe öltözött gyermekekkel és fiatalokkal, és a mozgalmas, játékos táncok után elkészítették a csoportképet, amelyen minden jelen levő hagyományőrző csoport rajta van.
Az ünnepség végéhez közeledve Csíkszentkirály községnek adták az esketőszékeket, így jövőben az alcsíki település lesz a találkozó tiszteletbeli házigazdája. A Sándor Attila székelyudvarhelyi fafaragó által készített székeket Korodi Attila polgármester, Karda Róbert csíkszentdomokosi polgármester és András Mihály, a Hargita együttes vezetője adta át Székely Ernőnek, Csíkszentkirály polgármesterének.
Ezután folytatódott a hagyományőrző csoportok előadásainak sorozata, majd a nap végéhez érve a tömeg oszladozni kezdett, ki-ki egy tartalmas, mozgalmas nap után hazaindult.