Lukács Bence Ákos főkonzul ünnepi beszédében rámutatott, hogy joggal merül fel a kérdés: volt-e értelme hússzoros túlerővel szembeállnia a maroknyi székelynek? Mint mondta, a siker és a nagyság nem ugyanazt jelenti, és az erkölcs, illetve a tiszta lelkiismeret követése legalább annyira fontos, mint az érdekek.

Tánczos Barna szenátor szerint a sorsba beletörődő megemlékezés ez, de a honvédek tetteire gondolni tartást és erőt ad nekünk. Szántó László, Csíkkozmás polgármestere ünnepi beszédében felidézte az 1849. augusztus 1-én történteket. Mint mondta, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye. 1849-ben az orosz–osztrák csapatok áttörték a Kárpátok védvonalát, megrohanták Székelyföldet, a Nyerges-tetőt augusztus elsején érték el. Tuzson János honvéd őrnagy, a Kászonokból visszaszorulva, mintegy ezerfős különítményével tartóztatta fel a hússzoros túlerővel bíró ellenséget.

‒ A nehéz idők kemény embereket szültek, nagyapáinknak nehéz sorsuk volt. Most a béke és fejlődés ideje van, de a jövő a kezünkben van, és a mi feladatunk továbbadni a fiataloknak a nemzeti értékeinket – fogalmazott a polgármester.

Végül Bilibók Géza tusnádfürdői plébános szólalt fel, aki szerint minden megemlékezés úgy hiteles, ha abban bizalom és hála van. A plébános vezetésével a megemlékezők közösen imádkoztak, majd az emlékműnél elhelyezték a koszorúkat.

A nyerges-tetői megemlékezést huszárok, néptáncosok és fúvósok közreműködésével tették ünnepélyessé. A csíkkozmási Bojzás néptáncegyüttes küküllőmenti táncot mutatott be, és a Tuzson János Fúvósegylet katonás dallamokat fújt, és közreműködött a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület, a Csíkszéki Gál Sándor Huszáregyesület, a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület 11-es székely huszárezred csapata és a 15. Székely Határőr gyalogezred csapata. Magyarországi hagyományőrzők is jelen voltak, akik Szegedről és Fonyódról érkeztek a Nyerges-tetőre.