Kürtszó, dobpergés hang­zik, fehér ingeken vi­rí­tó vörös nyak­ken­dők százai jelzik, hogy megérkeztek az ünnepi emelvény elé a felvonuló közel háromezer csíkszeredai pionír és iskolás első csoportjai. Fehér ingek és piros nyakkendők alakítják ki a drága betűket: RKP, s közben békejelkép, galambraj szökken a derülő égre. Magasra emelt táblácskákon számok, tízesek, kilencesek, iskolai eredményeikkel büszkélkednek az éltanulók, majd a jövő mér­nö­kei, feltalálói, a műszaki-gyakorlati tanulókörök tagjai következnek. Sötétebb színbe vált a fehér, felsőbb osztályosok következnek, a fennállásának negyedik évszázadába lépett csíkszeredai líceum tanulói, szoros barátságban felnövő magyar és román fiatalok, a boldog közös jövő letéteményesei – olvasható a május elsejei felvonulásról a tudósítás az 1971. május 3-án megjelent Hargita napilapban. Az újságcikk szerint a vállalatok, intézmények dolgozói fegyelmezett sorban, zászlót lengetve követték egymást, bemutatva a helyi ipar termékeit. A fényképeken a felvonulók láthatók, táblákat tartanak a magasba, amelyen többek között a „Trăiască 1 Mai” (Éljen Május 1.) felirat olvasható.

– Ha jól emlékszem, másodikos voltam, amikor a Csík­sze­re­dát Csík­szent­ki­rál­lyal össze­kötő aszfaltutat átadták az egyik ilyen ünnepélyen. A tri­bün a város zsögödi bejáratánál volt felállítva, a parkolóban, és az ott megtartott beszédekben a szovjetek által elért eredményeket dicsérték

– idézte fel gyermekkori emlékét a zsögödi Péter István, aki a Vasúti Építőanyag-Kitermelő Vállalat (IPIC CF) főmérnöke, majd a Hamerock Rt. igazgatója volt.

Változó forgatókönyv

A nyugalmazott igazgató emlékei szerint az ötvenes, hatvanas években és hetvenes évek elején megrendezett május elsejei utcai felvonulásokon a több ezer főt számláló tömegben egyesek jelszavakat kiabáltak, a trikolórt és a párt vörös zászlóját lengették. A hatvanas évek elején még azt skandálták, hogy „Gheorghiu-Dej, luptător, pentru pace și popor” (Dej, a békéért és a népért harcoló), és mindenhol szerepelt a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” felirat. Később ezt felváltották a „Trăiască Partidul Comunist Român în frunte cu secretarul său general, tovarăşul Nicolae Ceauşescu” (Éljen a Román Kommunista Párt, élén Nicolae Ceauşescu első titkár elvtárssal) jellegű feliratok. A felvonulók az állam vezetőinek plakátméretű arcképeit tartották a magasba, a fényképeken levő személyek által betöltött funkciók fontossági sorrendje szerint haladtak egymás után. Péter István elmondása szerint az évtizedek során változtak a használt szimbólumok: míg kezdetben szovjet zászlót is lengettek, a hetvenes évek elején már csak trikolórt. 
Románia szocialista kor­sza­kának ünnepeit, köztük a hi­va­talosan megszervezett május elsejei ünnep változása­it tanulmányozta Bodó Julianna társadalomkutató, a Sapientia – EMTE oktatója. A kutató szerint a hatalom a szoci­a­liz­mus korai szakaszaiban látványosan megünnepelte május elsejét, de a hetvenes évek végén, a nyolcvanas években már nem tartották meg a hivatalosan megszervezett, tömegeket megmozgató, nyilvános tereken megrendezett eseményeket.

– Ez a változás azért is érdekes, mert a hatalom működésére nyújt némi rálátási lehetőséget. Általában mindenféle hatalomnak, politikai rezsimnek az a célja, hogy a kezében tartsa az ilyen jellegű ünnepeket, és a megnevezéseket is meghatározza. A hatalom számára megmutatkozási lehetőség, amikor tömegek előtt a maga erejét, nagyságát felmutatja, és elvárja a vele szembeni hódolatot és elfogadást

– részletezte a május elsejei ünneppel kapcsolatban.
Bodó Julianna emlékeztetett, hogy az ünnep kezdetben a 19. században a nemzetközi munkásmozgalmak által elért gazdasági és szociális változásokra hívta fel a figyelmet. A rossz munkakörülmények ellen fellépő, egymással szolidarizáló szakszervezeteknek a sztrájkjából alakult ki, így kezdetben az ünnep hivatalos neve a Munkások Szolidaritásának Nemzetközi Napja volt, de szocializmus utolsó évtizedeiben már a munka ünnepének nevezték.

„Mititei, flekken ínycsiklandó szaga...”

Péter István visszaemlékezése szerint a hatvanas években diákként vett részt a május elsejei felvonulásokon, a hetvenes években pedig a csíkszere­dai Helyi Ipari Vállalat mérnökeként. Bár munkaszüneti nap volt, a dolgozóknak már reggel hét órakor gyülekezniük kellett a városban a vállalatok előtt, és kilenc óra körül kezdődött a felvonulás. A munkások csoportjai kijelölt helyen várakoztak a menetoszlopra, amelyhez a szervezők irányítása szerint csatlakoztak. A felvonulások két-három órát is tartottak, ezután a tömeg feloszlott, kezdődhetett a felszabadult ünneplés. Péter István szerint a többség a felvonulásokat szükséges rossznak tekintette, amely a munkaszüneti nappal együtt járt. Elmondása szerint azelőtt hetekig túlórázva készültek erre az eseményre, pannókat festettek, takarítottak és szebbé tették a várost, de örültek annak, hogy aznap a majálisokon sört lehetett venni, ráadásul volt flekken és miccs is. 

„Ugyancsak felcsapták a lacikonyhát a kivonuló kereskedelmi egységek is: mititei, flekken ínycsiklandó szaga kínálta az ennivalót, sikerült jó ideig hűvösen tartani a sört, hatalmas hűtőkocsival fagylalt is érkezett enyhíteni a déli hőhullámot és igazán kitett magáért a zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat: paprika, paradicsom, uborka, hagyma, retek között válogathatott az, aki a hús mellé körítést keresett, és kiváló minőségű almát is vásárolhatott. Kivonult a játéküzlet egy részlege is, a kicsinyek kezében színes léggömbök emelkedtek a meg-meglebbenő szélben. Körben a szabadtéri színpadon megkezdődött a kulturális-művészi műsor, május elsejét, hazánkat, pártunkat köszöntő szavalatok hangzottak el, népi táncokban gyönyörködködhettek a nézők, könnyűzenei számok hangzottak el” – tudósít az 1977. május 3-án megjelent Hargita napilap a Zsögödfürdőn megrendezett majálisról.
Mint Péter István mondta, akkoriban már nem rendeztek utcai felvonulásokat május elsején, de a jókedvű majálisokat továbbra is megtartották a zsögödfürdői tisztáson.

– Ma sokan el sem tudják képzelni, hogy milyen az, amikor nincs szabad szombat, és egy hónapban egy-két vasárnapon is kellett dolgozni. Az emberek vágytak a szabadnapra, május elsején pedig mindenki örült, hogy nem kell bemenni a vállalathoz, és ki lehet menni a közeli erdők tisztásaira. Ráadásul másodika, a nemzetközi ifjúsági nap is munkaszüneti nap volt!

– emlékezett vissza.