Köztudott, hogy a nézők előadás előtt 10-20 perccel érkeznek a színházba, de kevesen tudják, hogy a színészek kezdés előtt másfél-két órával már készülnek a fellépésre. Azt szinte biztos, hogy senki nem tudja, ki érkezik elsőként – kezdés előtt akár 3 órával is –, előadás után pedig utolsóként távozik: az öltöztető. Jelenléte amennyire láthatatlan, épp annyira elengedhetetlen. Hiányát a színészek és a nézők egyaránt megéreznék.

Kíváncsiak voltunk, mivel, hogyan telik az öltöztetők napja, miért ennyire fontos részei a társulatnak és az előadásoknak, miért kell a segítségük az öltözéshez, elkészüléshez. Kérdéseinkre a Csíki Játékszín két alkalmazottja, Bíró Ildikó női és Bálint Gabriella férfi öltöztető adott választ. Két előadás idejére megnyitották előttem az öltöző ajtaját.

Mindent pontra tenni

Látogatásom napján a társulat Bertolt Brecht klasszikus művét, a Koldusoperát zenekari kísérettel játszotta. Kezdés előtt két órával érkeztem fotós kollégámmal, ekkor már javában tartott az előkészület. Az öltöztetőknek fontos feladata a ruhák mosása, vasalása, gőzölése, rendszerezése, hogy minden színművész, illetve a zenekar tagjai készen kapják kézhez a jelmezt. Szintén ők foglalkoznak a ruhák javításával is, ha bármi megsérült, elszakadt, helyrehozzák, visszavarrják a hiányzó gombokat, a szétfoszlott csipkét, megjavítják az elromlott cipzárt.

Mindezt az emeleti műhelyben végzik, ahol a jelenleg repertoáron levő előadások ruháit és kellékeit is tárolják. Sok ruha egyedi, én is felismertem, hogy melyiket ki viseli a darabban, viszont az egyformának tűnő kalapok, harisnyák, öltönyök, alsószoknyák, cipők rengetegében elvesztem, pedig azokat sem szokták összecserélni a szereplők között. Az öltöztetők egyszerű trükköt használnak, minden ruhadarabba beleírják viselője nevének kezdőbetűit, így ha egy előadást évek múltán újra színre visznek, mindenki a saját jelmezét kapja vissza.
Amikor minden ruhát kivasaltak és vállfára tettek, a cipőket megtisztították és összeállították a színészek személyre szabott jelmezét, a ruhákat a női és férfi öltözőkbe vittük. Az öltözőkben mindenkinek saját helye van, szekrényekkel és tükörrel. A ruhákat úgy helyeztük a terem közepén magasodó állványra, hogy a művész háta mögött a sajátjai legyenek, az előttük levő asztalon pedig a szükséges kiegészítők: zokni, harisnya, kalap, ékszerek, zsebkendő. Ugyanakkor előkészülnek a gyorsöltözésekhez is. Ez olyan mozzanat, amelyet legtöbbször nem tudnak egyedül megoldani a színészek, mert ilyen helyzetben sokszor nem csupán egy kabát fel- vagy levételéről van szó, hanem teljes és pillatok alatti jelmezcseréről.

Az utolsó hajrá

A kezdés előtti egy-másfél órában a színészek jelmez­be bújnak, ha bonyolult – fűzős, hátul megkötős, több­ré­tegű – ruhadarabjaik van­nak, segítséget kapnak, és még nem késő – ha kiderül, hogy egy ruhadarab sérült, szakadt – orvosolni a bajt. Ilyenkor kerül a művészek testére a mikroport is, amelynek vezetékeit szükséges a nyakukhoz, hátukhoz ragasztani, ehhez szintén jól jön még két kéz. Ezután párhuzamosan zajlik a színpadon a mikroportok próbája és beállítása, valamint a frizura és a smink készítése. A Csíki Játékszínnél nincs külön sminkes és fodrász, így ezek a feladatok is az öltöztetőkre hárulnak, bár a legtöbb nő elkészíti a saját sminkjét és haját. Vannak olyan alkalmak, amikor segítségre szorulnak, ilyenkor Ildikó az, aki hajat fon, vasal, göndörít. A férfi színészeknek kevésbé van szükségük sminkre. A Koldusopera első perceiben az egyik színészt megverik a színpadon, így neki kék és lila foltokat, orrvérzést imitáló sminket kell készíteni, ebbe én is besegíthettem. Végül mindenki még egyszer szembenéz magával a tükörben, az öltöztetők megigazítják a gallérokat és kezdődhet az előadás.

Függöny fel, kezdés!

Az előadáskezdés előtti percekben történt egy, az öltöztetők számára szokványos mozzanat: leszakadt egy ruha gombja. Én titkon örültem ennek, mert így láthattam, hogy milyen gyors és hatékony reagálást és munkát igényel az öltöztetői szakma. Gabriella azonnal hozta a megfelelő színű és méretű gombot, hogy a színész úgy léphessen színpadra, ahogy azt a darab rendezője és a jelmeztervező megálmodta. Néhány másodperc múlva már hiánytalan jelmezben állt a nézők előtt. 

Hat órakor elkezdődött az előadás, én az öltöző előtt vártam, hogy megérkezzen az első olyan színész, akinek gyorsöltözése van. Pillanatok alatt megvált a koldusruháitól, felvette a gondosan előkészített nadrágot, a már begombolt, felhajtott ujjú inget, mellényt, cipőt és ékszert, és egy fél perc múlva már a színpadról hallottam a hangját. De az előadás során akadt több olyan helyzet is, amikor a színészeknek még ennyi idejük sem volt, a takarásban – a díszlet melletti vagy mögötti részben –, félhomályban segítettünk ruhát váltani.

Három óra hosszú idő

Az öltöztetők az előadás alatt sem pihennek, az idő egy részében a takarásban állnak mindketten és várják, hogy érkezzen az, akinek gyorsöltözésben kell segíteni, vagy épp elkapnak egy oldalra kidobott köpenyt, esetleg kézre adnak egy-egy kelléket. Minden pillanatban a kezükben volt az irányítás, tudták, hogy mikor ki fog belépni az öltöző ajtaján és mire lesz szüksége. Az előadás közben is volt egy izgalmas feladatom, az egyik férfi színészt kellett nőnek öltöztetni, harisnya, szoknya, fűző, magas sarkú bevetésével. Ez komoly feladat, de nem bírtuk ki nevetés nélkül.

Ezalatt volt időm kicsit beszélgetni velük. Gabriella és Ildikó 16 éve dolgozik a Csíki Játékszínnél, a munkatársakkal jó viszonyt ápolnak, együtt és külön is mindent megtesznek azért, hogy az előadások megfelelően működjenek. Érdekes, izgalmas munkaként írták le szakmájukat, bár minden előadást kismilliószor látnak elejétől a végéig, mégis tud változatos lenni. A színészek és a ruhák is „hozzájuk nőnek”. Úgy vélik, néha nehéz, de hálás feladat az övék.
Előadás után összeszedtük az addig takarásban maradt, levetett jelmezeket, minden fésű és rúzs a helyére került, majd az emeleti műhelybe vittük a tisztításra vagy javításra szoruló ruhadarabokat. 
Forgott a mosógép dobja, kiteregettük a vizes ruhát, majd villanyoltás és… holnap kezdik elölről.
Most már én is tudom, milyen nagy felelősség van az öltöztetők vállán, milyen jelentős szerepük van a produkciókban.