Az előző évi megemlékezésekhez hűen, a Hagyományőrző Székely Huszárezred felvonulásával és díszszemléjével kezdődött el a március 15‑i megemlékezés Székelyudvarhelyen. A himnuszt követően a történelmi egyházak elöljárói áldották meg a jelenlevőket, hangsúlyozva, hogy értékeink megtartására nagy figyelmet kell fordítanunk napjainkban.

– Legyen ez a hely újra a szentek földje, ahol olyan szentek és jellemek nevelkednek, mint a legnagyobb székely vagy Márton Áron püspök – fogalmazott fohászában Tamás Huba római katolikus lelkipásztor.

Pitó Zsolt református lelkész arra hívta fel a figyelmet, hogy a napjainkban gyorsan változó értékek miatt sokan bizonytalanok.

– Megannyi megközelítéssel találkozunk nap mint nap. Sajnos az érhető tetten, hogy a sokszor nyilvánvalóan ártó jelenségek is normálisnak számítanak – figyelmeztetett a lelkész, aki reméli, hogy az igazságot, a hiteles értékeket a megemlékező magyarság leszármazottjai is felismerik majd.

Az egyházi elöljárók áldásának sorát Simó Sándor unitárius lelkész zárta.

A következőkben Gálfi Árpád polgármester ünnepi beszédét hallhatták a jelen levő megemlékezők, aki a márciusi ifjak harca és hősiessége eredményének nevezte, hogy az egységes magyar nemzettudat máig összeköti a magyarokat a székelyekkel. Mint elmondta: a lelkek összetartozását sem államhatárok, sem felszabadító hatalmak vagy eszmék nem tudták megbontani.

– Közös emlékezet híjával olyanok lennénk, mint a polyva, amit szertefúj a szél. Ha elfeledkeznénk őseink sírjáról és emlékezetéről, jöttmentekké válnánk – fogalmazott a polgármester, aki szerint büszkének kell lennünk az örökségünkre és öntudatunkra, mindennap a szívünkben hordozva azt.

Sokan, sokszor, sokféleképpen próbálnak leszoktatni és lebeszélni arról, hogy szabadon annak valljuk magunkat, amik vagyunk. Erőszakkal, fenyegetve, vagy nyelvtörvénnyel, jogokat csorbítva, nyelvünket vagy épp puszta létezésünket eltagadva

– sorolta az elöljáró, leszögezve, hogy nincs sem nagyhatalom, sem eszköz, ami egy közösség élő hitén és erején erőt venne. 

Az ünnepi beszédek sorát Beregszász polgármestere, Babják Zoltán folytatta. Mint mondta, felemelő érzés ekkora tömeg előtt felszólalni, hiszen Kárpátalján minden tömeges rendezvény be van tiltva a háborús protokoll miatt, így csak főhajtással, csendben tudnak emlékezni.

– Úgy érzem, a mai világban az értékek létrehozása a második helyre csúszik vissza, ahhoz képest, hogy az értékeinket meg kell tartanunk. Soha nem került annyi munkába, energiába és figyelmességbe, hogy megtartsuk azt, amink már megvan, mint napjainkban

– hívta fel a figyelmet a székely anyaváros testvértelepülésének elöljárója, aki egyben háláját is kifejezte a városok közt kialakult gyümölcsöző kapcsolatért és a háborús időkben tanúsított segítségnyújtásért.

Utolsóként Percze László konzul tolmácsolta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ünnepi gondolatait. Mint rámutatott, a márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt és egyenlőséget követeltek, hanem egy olyan Európára is vágytak, melyben a nemzetek egymás mellett, nem pedig egymás romjain emelkednek fel.

– Személyes véráldozatukkal megpecsételt örökségként hagyták ránk, hogy szellemi önállóságunkból senki barátságáért vagy fenyegetésére egy hajszálnyit sem engedhetünk – hangoztatta a konzul rámutatva, hogy a magyar őrtüzek lángja most is messze világít, szabad, méltóságteljes és békés Európát követelve.

Az ünnepi gondolatokat a Benedek Elek Pedagógiai Líceum kórusa, a Székely Dalegylet Férfikara, az Oroszhegyi Fúvószenekar, a Boróka Néptáncegyüttes és a Csík Zenekar ünnepi előadásai tették egésszé, egy megemlékező szavalattal kiegészülve, amit Endes Ábrahám Ákos VII. osztályos tanuló adott elő.

Az ünnepi megemlékezés koszorúzással zárult.