A Csíki Székely Múzeum képzőművészeti gyűj­­te­­ményének legn­a­gyobb részét Zsögödi Nagy Imre hagyatéka ké­pezi: a több mint hatezer alko­tásból álló hagyaték az olaj­kompozíciók, metszetek és tus­rajzok mellett a művész vázlattömbjeiből, jegyzeteiből áll, de a képzőművészeti gyűj­­­temény részét képezi a festő zsögödi emlékházában található tárgyi hagyaték is, közli érdeklődésünkre a gyűj­temény kezelője, Túros Eszter. Nagy Imre művein kívül je­lentős alkotások találhatók a gyűjteményben Nagy Istvántól, Márton Ferenctől vagy Szász Endrétől. Többnyire adomány útján gyarapodik A mintegy nyolcezer tételt számláló gyűjteményben fő­leg csíki, illetve székelyföldi, erdélyi származású képző­művészek alkotásai találhatók meg, például Szopos Sándor, Benczédi Sándor, Pállfy Ár­pád, Márton Árpás és Gaál András művei. Ugyanakkor jelentős értéket képviselnek a gyűjtemény középkori mű­tárgyai, melyek közül az ismeretlen mester által fából készült Búsuló Krisztus cí­mű szobrot, illetve a Mária megkoronázása című domo­kosi oltárképet említi a mu­zeológus.

– Miközben fontos szem­pont, hogy a műtárgyak gyűj­teménye folyamatosan gya­­­­­­ra­podjon, bővüljön, a rak­tározásra alkalmas térről is gondoskodni kell. A képző­művészeti gyűjtemény rak­tárának bővítésére van terv, de idő és pénz kell ahhoz, hogy megvalósuljon a kijelölt helyiség átalakítása, hiszen a műtárgyak tárolására al­kalmassá kell tenni azt – mondja a művészettörténész. Az alkotások többnyire adományként kerültek a mú­zeumba, nem tudatos gyűj­tés eredményeként, de Túros Eszter szerint figyelnek arra, hogy a jelentős helyi alkotók műveivel gyarapítsák a gyűj­teményt. Például Márton Ferenc alkotásaiból mintegy kétszáz rajzot, illusztrációt, ka­tonaportrét vásároltak. A raktárból a múzeumlátogatók elé A gyűjtemény darabjaiból igyekeznek minél többet meg­­mutatni a közönségnek időszakos vagy állandó ki­állításokon vagy a hónap tárgyaként. Túros Eszter sze­rint például a Nagy Imre-alkotásokat elég jól ismerheti a közönség – annak ellenére is, hogy a zsögödi galéria évek óta zárva van –, hi­szen sokszor rendeztek vá­logatáskiállításokat, és kiad­ványok is készültek. Emellett a tavaly nyáron zárult Nagy Imre-emlékév rendezvényei­vel is ellen­súlyozni próbálták a tényt, hogy zárva van a galéria, és a Csíki Székely Múzeumban januárban meg­nyílt Barabás Miklós Céh Hargita megyei, valaha volt tagjai­nak kiállításán is látható volt néhány Nagy Imre-al­kotás.

– Alapvető feladatunk az ő hagyatékának méltó gon­dozása, viszont nem sze­retnénk túlzásba esni az ő ünneplésével – teszi hozzá Túros Eszter. Idén több képzőművészeti kiállítással is készülnek a mú­­zeumban, de mint a mu­zeológus mondja, van, aki így is számonkéri a múzeu­mot, mondván: kevés kortárs képzőművészeti tárla­tot szer­veznek. Túros Eszter szerint azonban egyre inkább helyet kap a kortárs képző­művészet is, és nem zárkóznak el az egyéni kiállításoktól sem. Vi­szont e témában még min­dig megválaszolatlan kér­dés­nek látja, hogy a Csíki Székely Múzeumnak a Mikó-vár falain belül mennyire fel­adata foglalkozni a kortárs képzőművészettel. Teendők és tervek Amikor 2017-ben Túros Eszter átvette a képzőművészeti gyűj­­­temény kezelését, bele­csöppent a meglévő rend­szer működésébe. Ugyan­akkor hangsúlyozza, hogy mun­­ká­jának töredéke a gyűj­temény kezelése: fele­lősségei sokfélék, melyek közül csak egy a gyűjtemény kezelése, holott ez sok évvel ezelőtt önálló munkakört jelentett. Úgy véli, ez meg is látszik azon, hogy mennyi időt tudnak szánni egy-egy műtárgyra, de reméli, hogy ezen a téren is történnek majd változások a jövőben.

– Szeretem a munkám, de számomra negatívum, hogy a képzőművészet terén, szak­­mabeliként egyedül kell dol­goznom. Talán mindenki így van ezzel itt, mert a mu­zeológusok között egy-egy szak­mának egy-egy kép­vi­selője van. A múzeum mun­katársaiként közösséget al­ko­tunk, de a szakmánkban többnyire magányosan dolgo­zunk, és ez hosszú távon sem jó, hiszen még az ötleteinket sem tudjuk egy szakmabelivel megbeszélni – mondta a mű­vészettörténész. Továbbá szándékukban áll a gyűjteményt kortárs al­ko­­­tá­sokkal bővíteni, ugyan­is ezekből kevés van a mú­ze­um­ban: többek között Botár László, Xantus Géza, Jánosi Antal, Csillag István, Fazakas Barna munkái találhatók meg a gyűjteményben, de mint a mű­vészettörténész mondja, a kor­társ művek szinte ki­vétel nélkül adományozás révén kerültek a múzeumba. Túros Eszter sze­rint ennek az oka, hogy a mú­zeumnak ritkán adatik meg a vásárlás lehetősége.

– Szeretnénk, ha több kortárs művet tudnánk vá­sárolni. Ez az igény a mú­zeum falain kívül is meg­fogalmazódott már, de leg­­kevésbé a szándék hiá­nya az oka annak, hogy a mú­zeum nem vásárol kortárs képzőművészeti alkotásokat. Anyagi akadálya van ennek, mert ha költségvetési meg­szorítás van, akkor a múzeum fenntartásához nem feltétlenül szükséges kiadásokat szokták levágni a büdzséből. A szándék tehát megvan, és reméljük, hogy a jövőben meg is valósul – fogalmazott a gyűjtemény kezelője.