– Korábban azt nyilatkozta, a Határtalanul a Magyar Fiatalokért Egyesülettel a magyar ifjúsági szervezeteknek olyan országos és nemzetközi hálózatát hozták létre, amely összeköti az anyaországi és a határon túli magyar fiatalokat, és lehetőséget teremt arra, hogy közösen dolgozhassanak a közéletben. Ez hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban?  

– Kissé visszalépve az időben, érdemes felidézni azokat a körülményeket, amelyek a Határtalanul Egyesület megalakulásához vezettek. 2015-től kezdődően Ukrajnában egyre markánsabban jelentek meg a nacionalista politikai törekvések. Ennek egyik első látványos megnyilvánulása volt a 2017-ben elfogadott oktatási törvény, amely jelentősen korlátozta a magyar nyelvű oktatás lehetőségét. A jogszabály különösen a felső tagozatos diákokat érintette hátrányosan, hiszen fokozatosan megszüntette az anyanyelvi oktatás lehetőségét számukra. 2019-ben fogadták el a DAC-mérkőzéssel kapcsolatos szlovák himnusztörvényt, amelynek értelmében akár 7000 eurós büntetés róható ki Szlovákiában más országok himnuszának az énekléséért, amennyiben nincs jelen az adott ország hivatalos küldöttsége. Ugyancsak 2019-ben volt az első Úz völgyi temetőrongálás is. A kedvezőtlen események hatására mi, a nemzeti elkötelezettségű ifjúsági szervezetek – Magyarországon és a határon túl egyaránt – úgy láttuk, hogy az alkalmi találkozások és megbeszélések önmagukban már nem elegendők. Szükség volt egy olyan jogi keretek között működő szervezetre, amely rendszeres kapcsolatot tart a legkisebb településeken élőkkel is, és közös találkozási pontot teremt minden olyan fiatal számára, aki érdeklődik a közélet iránt és tenni akar a magyarság megmaradásáért. Szükség volt az egyesületre azért is, hogy hatékonyabban tudjunk jótékonysági akciókat vagy közös politikai megnyilvánulásokat szervezni. Így a konkrét válasz a kérdésre nem más, mint a folyamatos kapcsolattartás a külhoni magyar ifjúsági szervezetekkel. Évente 50 ezer kilométert teszünk meg azért, hogy legalább egyszer személyesen minden egyes szervezethez eljussunk. Ugyancsak kiemelt feladataink közé tartozik a konferenciák szervezése. Évente két-három nagyszabású eseményt rendezünk a külhoni magyar ifjúsági szervezetek tagjainak. Ezek közül az első rendszerint március 15-höz, a második október 23-hoz, az 1956-os forradalom évfordulójához kapcsolódik. Március 15. és október 23. a külhoni magyarság számára is kiemelt jelentőségű évfordulók. Az ezekhez kapcsolódó konferenciáink fontos találkozási pontot jelentenek annak a 200-300 fiatalnak, akiket közös hálózatba szeretnénk összekapcsolni. A harmadik nagy célja az egyesületnek a folyamatos – havonta, kéthavonta – közéleti tréningek szervezése.

Ezek a képzések szervezeti kommunikációról, szervezetépítésről és egyfajta szellemi muníció átadásáról, a közös ügyeink egyeztetéséről szólnak. A képzéseinken 20-30 főt tudunk fogadni, minden alkalommal a tagszervezeteink jelölik ki azokat az tagokat, akik az adott évben részt vehetnek. Eddig mintegy 200 fiatal vett részt a háromnapos képzési alkalmakon. A negyedik, szintén kiemelten fontos küldetésünk a jótékonyság. Több alkalommal is jelentős összeget – összesen több millió forintot – gyűjtöttünk a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete (KMKSZ ISZ) javára. Közösen olyan rendezvényeket szerveztünk, amelyek célja egyrészt a Magyarországon élő kárpátaljai magyarok közösségének megerősítése, másrészt a Kárpátalján maradt, nehéz helyzetben élő emberek támogatása volt. Kiemelten segítettük a krónikus betegeket és a koraszülött gyermekeket, akik életmentő ellátásához sürgős anyagi támogatásra volt szükség.

– Mennyire találja erősnek a külhoni magyar ifjúsági szervezeteket, és miben látja a jelentőségüket?

– Amikor a külhoni magyar ifjúsági szervezeteket nézem, vegyes érzések fogalmazódnak meg bennem. Egyrészt aggasztó látni, milyen nyomás nehezedik rájuk a többségi nemzet részéről, másrészt azonban bátorító az a lelkesedés és elkötelezettség, amellyel a fennmaradásukért dolgoznak. A Kárpát-medencei helyzetet tekintve az erdélyi ifjúsági közösségek állnak az élen, különösen a székelyföldi, kolozsi, szatmári és bihari szervezetek, amelyek létszám, programkínálat és a fiatalokkal végzett közvetlen munka tekintetében is példamutatók.

– Említette, hogy szomorú történések miatt is alapították az egyesületet. Hogyan látja, azóta sikerült-e mérsékelni az erőszakos retorikát?

– Ez egymillió forintos kérdés. Mindig lesznek olyan politikusok, politikai vezetők, akik a saját legitimációjukat a többségi nemzet és a magyar kisebbség közötti feszültség szítására építik. Sajnos ez a politika természetes velejárója. Ez folyamatos nyomást jelent a nemzet számára. Ugyanakkor az elmúlt években jelentősen, tízszeresére nőtt a nemzetpolitikára fordított források mennyisége, ami stabil és jelentős támogatást eredményezett. Emellett a határon túli városok is látványosan erősödtek, a saját erejükből is. A külhoni magyar vállalkozások számos sikertörténettel bizonyítják, hogy a magyar közösség egyértelműen megerősödött. Itthon, Magyarországon nekünk az a feladatunk és kötelességünk, hogy támogassuk a külhoni magyarokat. A közéleti viták szinte folyamatosan zajlanak a külhoni magyarok szavazati jogának biztosításáról. Mi úgy véljük, hogy a jövőben el kell érnünk, hogy a jelentősen megnövelt nemzetpolitikai, valamint a külügy és más szaktárcák által nyújtott anyagi források a közös gazdasági, Kárpát-medencei tér kialakítását szolgálják, ezáltal is erősítve egymást. Ezt az irányt következetesen kell folytatni, kompromisszum nélkül. Ha csak a Kárpát-medencei magyar ifjúságot nézzük, jól látható, hogy öt-hat évvel ezelőtt még alig ismerték egymást a fiatalok. A trianoni döntés óta először nőhet fel egy olyan közéleti-politikai generáció, amelynek tagjai Kárpát-medence-szerte erős bajtársi szövetségben küzdenek a magyar nemzetért. Ez hatalmas lehetőséget jelent a jövő számára.