Az 1956-os magyar forradalom eseményeire emlékeztek tegnap délután Csíkszeredában. A köztéri tisztelgések sora a Kalász negyedi temetőnél kezdődött. A Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetsége szervezte főhajtáson mindössze néhány tucatnyian vettek részt. Az egybegyűlteket Nagy Benedek volt politikai fogoly köszöntötte. Beszédében rámutatott: Magyarországot és a magyar népet ma ismét sötét, okkult erők támadják és próbálják fojtogatni. Úgy fogalmazott: napjainkban nem tankokkal támadnak, hanem az egész magyar népet sújtó büntetésekkel, és ugyanazért, mint ’56 őszén. Azért, mert egy bátor kis nép és megválasztott vezetői nem engednek a nyomásnak, akik az ország függetlenségét, szuverenitását védik, a birodalomépítésnek állnak ellen és a szabadság utolsó bástyáit védik. Hozzátette: sok európai ország mondja ki hol hangosan, hol halkan, hogy igazuk van, de mint ’56 őszén: szinte senki sem segíti a kis és elszánt népet, országot ebben a küzdelemben.

Kitörő öröm és félő aggodalom

– 1956 őszén kitörő örömmel, de féltő aggodalommal követte Erdély magyar közössége a magyar forradalmat, a halált megvető hősiességet, amellyel gyerekemberek néztek szembe szovjet tankokkal. Nagyon sok erdélyi fiatal akart segíteni. Nekifutott a határnak és ha nem jutott át, súlyos börtönévek elé nézett. Fiatalok, munkások, diákok, egyetemisták próbálták a magyar népre nehezedő nyomást enyhíteni azzal, hogy követeléseket fogalmaztak meg és tették közzé környezetük, iskoláik, egyetemük szabadabbá, demokratikusabbá tételéért. November negyedike, a második szovjet beavatkozás után az igencsak megrettent román kommunista hatalom visszanyerve magabiztosságát kegyetlenül lecsapott azokra a magyar fiatalokra, kevésbé fiatalokra, akik megpróbálták lazítani a mindannyiunkat fojtogató diktatúrát, a törvénytelenségeket, a szovjet típusú elnemzetlenítő rendszeren – mondta Nagy Benedek. Hozzátette: a meghurcoltak pontos számát máig sem tudni, csak azt, hogy közel tízezer súlyos börtönítélet született, köztük 45 halálos. Ezek közül hárman csíkiak voltak.
– Emlékezzünk rájuk és mindazokra, akik nincsenek közöttünk, adjuk át a felnövő nemzedékeknek az emlékezést és a példamutatás örök érvényű parancsát. Gloria victis, dicsőség a legyőzötteknek! – tette hozzá a volt politikai fogoly.
Darvas-Kozma József címzetes esperes, a Szent Kereszt Főplébánia plébánosa és Solymosi Alpár unitárius lelkész beszéde után koszorúzással és a székely himnusz eléneklésével zárult a főhajtás.

Szabadságunkat nem adjuk ingyen

A csíkszeredai megemlékezések sora délután hat órától a Gloria Victis emlékműnél folytatódott. A magyar himnusz eléneklése után Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere szólt a tisztelgés résztvevőihez. Azt mondta 1956. október 23. minden magyar ajkú ember számára egybeforrott a szabadsággal és a szabadság szeretetéve és beépült a köztudatunkba a többi nemzeti ünnepeink mellé, de mégis különleges, már csak azért is, mert nem is olyan régen történt, másrészt az október 23-i eseményekkel számos erdélyi magyar szolidarizált, akiket később letartóztattak és elítéltek. Az erdélyi lázadókat soha nem hallott megtorlások érték, csíkból 10-en haltak meg, illetve több társukat zárták börtönbe.
– Hatvanhat évvel a forradalom után egyre kevesebben vannak közöttünk, akik élő szemtanúi e kornak és egyre többen vannak azok, akik nemcsak 1956-ról, hanem az azt követő diktatúra időszakából személyes emlékek hiányában élnek. Ránk, akiknek ezek az évtizedek nemcsak a történelemkönyvekben léteznek, hanem még emlékeinkben saját tapasztalásunkban is jelentős feladat hárul: meg kell ismertetnünk fiataljainkkal történelmünket, történelmünk ezen korszakát, mert csak így van esély arra, hogy megértsék azt, hogy mekkora drága kincs a szabadság. Meg kell tanítanunk gyerekeinknek, hogy a megmaradásunkat és jövőnket jelentő szabadságunkat és a nemzeti függetlenséget nem adjuk ingyen. Mindennap újra és újra meg kell küzdeni értük – mondta Korodi. Hozzátette: kötelességünk, hogy a hősök emlékét megőrizzük; az ifjúságnak elmondjuk, kik, mit és miért tettek 1956-ban. Rámutatott: ha ezt a feladatot be tudjuk tölteni, a közösségünk megmaradása nem lesz kérdéses.

Megdőlt a mindenkit gúzsba kötő félelem

Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja beszédében kiemelte: 1956 az emberi minőség forradalma is volt: nem felborította, hanem helyreállította a valódi értékeken alapuló rendet, mert a valódi rend igazságon és örök érvényű erkölcsi értékeken nyugszik. 1956 azért annyira rendkívüli, azért különbözik annyi más hasonló történelmi eseménytől, mert a diktatúra jelenét hirtelen maga alá temette a jövő, a mánál fontosabb lett a holnap. A zsarnoksággal, a sötét hatalommal együtt a mindenkit gúzsba kötő félelem dőlt meg.
– A hatalom urai a jövőt nem tudták kisajátítani. 1956-ban a bátor magyarok nemet mondtak a sötét jelenre és igent mondtak egy másik jövőre. Bebizonyosodott, bebizonyították, hogy mindennek következménye van, felelősök vagyunk egymásért is, és a tettekkel el kell számolni.
1956 tehát azért különleges, mert a sötétség, a törvénytelenség és erkölcstelenség után a magyar forradalmárok visszaállították az erkölcsi alapon álló törvényt, a hazug szólamok helyett a nemzeti összetartozás érzését élték meg – hangsúlyozta a konzul. Hozzátette: 1956 után több mint három évtized kellett ahhoz, hogy a vérrel és verítékkel kivívott szabadság valóra váljon, hogy a történelem kereke ismét az igazság, a szabadság és a nemzeti függetlenség mutatójához forduljon. Mi, ma élő magyarok a történelem tanulságaiból okulva tudjuk, hogy mit jelent ennek az örökségnek az önkényes kezelése, tudjuk hová vezet az előttünk járók által jóváhagyott célok feladása. Rámutatott: az ’56 hőseinek véráldozata árán kivívott szabadság tehát felelősség: nekünk, a szabadsággal bíró magyar utódoknak éberen és tisztább lélekkel kell őrködnünk nemzeti létünk méltósága, értékeink fölött.

– Ha 1956-ban a szabadság kivívása volt időszerű, ma az erkölcsi, a nemzeti értékek iránti hűség. Ma sem elég csak gondolkodni arról, hogy mi a helyes, mi a jó, amikor azt a helyzet megköveteli, tennünk is kell érte. Ma a hatalom erői sokkal megtévesztőbb köntösbe burkolódznak, mint 1956-ban. Nem a nyers és brutális erőszak durva egyenruhája ez, hanem az egyéni kényelmet hirdető és a közösség sorskérdései iránti közöny csábító öltözete. A mai hatalom szavai többnyire hízelgők, és szabadságnak az önző, egyéni vágyaink kiélését tünteti fel. Ám mi, ’56 örököseiként méltóképpen akarunk emlékezni és a hősök iránti hálánkat leróni. Jól tudjuk tehát, hogy ma is vannak olyan fontos kérdések, amelyek nemcsak az egyes ember, de nemzeti közösségünk, sőt Európa sorsát, jövőjét is meghatározzák. Szabadságunk felelőssége, hogy ezekre a kérdésekre cselekvő módon, hittel és becsülettel adjunk választ újra és újra – mondta Percze László konzul, majd Borboly Csaba; Hargita Megye Tanácsának elnöke és Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Szövetség cskszeredai önkormányzati képviselője osztotta meg gondolatait.

A Gloria Victis emlékműnél tartott megemlékezés résztvevőire Csapai-Árpád Szilárd egyetemi és kisegítőlelkész kérte Isten áldását, majd koszorúzás zárta a tisztelgést, amelynek hangulatát Sándor Petra, a József Attila Általános Iskola diákjának szavalata és a Csíkborzsovai Férfikórus előadása emelte.
Az ünnepi program részeként ugyancsak tegnap délben a Hóhér, vigyázz! A siralomháztól parlamentig című, Wittner Mária életét bemutató portréfilmet vetítették a Csíki Moziban. Az 1956-os események évfordulóján este szintén a Csíki Moziban zenés irodalmi estet tartott a Sárik Péter Trió a Csíki Játékszín művészei, Szabó Enikő és Veress Albert közreműködésével.

Fáklyával és hangversennyel

Székelyudvarhelyen Tiltott lázadás? Magyar rockzene a kommunizmusban címmel rendhagyó történelemórát tartottak pénteken a Művelődési Ház koncerttermében. Az előadás elsősorban középiskolásoknak szólt, dr. Fodor János, a BBTE Magyar Történeti Intézetének oktatója beszélt a magyar rockzene helyzetéről a kommunizmus idején.
Szombaton a Művelődési Ház előtti placcot lepték el a fiatalok. A helyi iskolák tanulói, valamint az Üvegfigurák amatőr színjátszó csoport tagjai zenés és táncos produkcióval készültek. A gyerekek hangos szabadság felkiáltásokkal, és az általuk írt szövegekkel fejezték ki tiszteletüket az ’56-os hősök előtt.
Vasárnap a Stúdió Mozi épülete előtt kiosztották a fáklyákat a jelenlévőknek. Ezt követően a tömeg felvonult a városban, egészen a Márton Áron térig sétáltak az októberi esőben. A megállónál megtekinthették a Haáz Rezső Múzeum Barikád a szabadságért elnevezésű szabadtéri tárlatát. A megemlékezés további része az Üldözöttek és Áldozatok emlékművénél zajlott, ahol Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere és Soós Zoltán, Magyarország csíkszeredai konzulja mondott beszédet. Az elöljárók hangsúlyozták az ’56-os események jelentőségét, majd megosztották gondolataikat a nemzetet összetartó szoros kötelékről. Az alkalmi műsor alatt a Role zenekar működött közre. A kör a Stúdió Mozihoz visszatérve zárult be, ahol a Székelyföldi Filharmónia ünnepi szimfonikus hangversenyét hallhatták az érdeklődők. A koncerten két kolozsvári meghívottat köszönthettek: Demény Balázs zongoraművészt és Jankó Zsolt karmestert. A repertoárban szerepelt Beethoven Egmont-nyitánya, amely az 1956-os forradalom háttérmuzsikájaként is ismert. Ezenkívül műsorra tűzték a magyar zeneszerzők legjobbjait – a közönség hallhatta Dohnányi Ernő Variációk egy gyermekdalra című művét, részleteket Erkel Ferenc Hunyadi László című operájából, Bartók Bélától a Román népi táncokat, valamint Liszt Ferenc II. magyar rapszódiáját.

Maroknyian Gyergyószentmiklóson

Gyergyószentmiklóson a római katolikus temetőben maroknyi résztvevő gyűlt össze, hogy az ’56-os mártírok arcképcsarnoka előtt emlékezzenek a forradalmi eseményekre. Előbb Portik Zsolt történelemtanár idézte fel az eseményeket, majd Gyergyószentmiklós polgármestere, Csergő Tibor András szólt az egybegyűltekhez. Emlékeztetett arra, hogy a budapesti, Corvin közi ifjak, egyetemisták, főiskolások is bebizonyították, a magyar nép akár élete árán is ragaszkodik a szabadsághoz, a függetlenséghez.
– Emlékezzünk a suhancokra, a pesti ifjakra, akik bátran kiálltak eszméik mellett és előkészítették a forradalmat. Volt, aki az életét adta érte, másokat bebörtönöztek – mondta az elöljáró, s rámutatott, az erdélyi magyarságot teljesen másképp érintette ez a történelmi esemény. – A megtorlás mértéke volt döbbenetes, ha figyelembe vesszük, hogy Romániában nem voltak olyan cselekmények, mint Magyarországon. Sokan hallgatták a nyugati rádióadásokat, sokan szolidarizáltak a budapesti felkelőkkel és változást reméltek Romániában is, de ezt csak nagyon kevesek és elszigetelten merték felvállalni. Ehhez képest nem kevesebb mint 30 ezer embert tartóztattak le valamilyen politikai motivációval, ami az ’56-os forradalomhoz köthető volt – részletezte a történészi végzettséggel rendelkező polgármester.
Este Thurzó Zoltán világrekorder-zongorista előadásán vehettek részt az emlékezők a Szent Miklós-templomban.

Barabás-Pál Hajnalka, Bíró István, Miklós Dalma