Puritán körülmények fogadnak a Homoród­kará­csonyfalva határában, az Oklándra vezető úttól nem messze található népi feredőnél egy napfényes őszi délután. Nincs itt semmi egyéb, mint a tájba illő, természetes anyagokat használó épületek, a gyógyvíz és iszap, jó levegő, körben mezők, a színesedő erdő és csend. Székelyföld szabadtéri fürdőhelyeinek zöme ilyenkor már rég bezárt, de ez a domboldalban kialakított kis feredő október végéig nyitva tart. 

Enyészet és újjászületés

A Kis-Homoród völgyében járunk, Homoródalmás és Oklánd között. Karácsonyfalva határá­ban, a Sóspatak völgyében egykor a környékbeliek által jól ismert és kedvelt, nevezetes fe­redő működött, egészen az 1977-es földrengésig, amikor a földcsuszamlás tönkretette a helyet. A Dungó feredőről szóló leírások szerint Orbán Balázs „fekete színezetű gyógyforrásként” emlékezett meg róla. Az első deszkaépület a 20. század elején épült, majd nem sokkal később Vass Albert oklándi gyógyszerész dr. Ruzitska Béla egyetemi tanárral elemeztette a fürdőt tápláló forrás vizét.
A helyi közbirtokosság a 2000-es évek elejétől kezdett gondolkodni a Dungó feredő újjáélesztésén. Az első fürdőépítő kaláka 2006-ban zajlott, azt követően újra birtokba vehették a helyiek az újjáépített fürdőt, amely mai formáját 2019-ben nyerte el egy újabb kalákának és a helyi közösség erejének köszönhetően.

Lélekfürdő

Már a kapu, amin belépünk a feredő területére, jelképezi azt a szemléletet, ami a kerítésen belül mindenre kiterjed. Szinte spirituális módon lélegzenek együtt az épületek a környező tájjal. A hagyományos székely népi építészet jegyében csak fából készült, illetve faszerkezetű létesítményeket találunk, szellemes és elgondolkodtató szöveget tartalmazó festett táblák segítik az eligazodást, vagy egyszerűen csak elmélkedésre késztetik a látogatót. A reggeli merengő padról köszönteni lehet a napot, este a kör alakú tűzrakó helynél a lángok játékában elmerülve élhető meg a tudatos jelenlét, a nyugalom és a harmónia.
Eddig inkább a feredő lélekre és elmére gyakorolt hatásáról írtam, ami közel sem elhanyagolható, de itt végül is a gyógyhatású vízé és iszapé a főszerep. A testi gyógyulást a hideg és meleg vizes medencék mellett a lábáztató, bivalyfürdő – ez lenne az iszapfürdő – és a gyógyvizes csorgó nyújtja.

Iszap és merülés

A leírások szerint a gyógyító kúra kezdődjön az iszappal. A népi motívumokkal díszített festett táblácska szerint a szürke ásványi sókban gazdag iszap jó mozgásszervi és reumatikus, érrendszeri betegségekre is, tisztítja és regenerálja a bőrt. Aztán jöhet a lazítás a melegített vizes medencében, amit a 17–19 fokos hideg medencében való csobbanás kövessen. A gyógyvíz sós, nátrium-karbonátos, kalcium-magnézium tartalmú hypoton víz, mozgásszervi, nőgyógyászati, gyomor- és bélrendszeri panaszok, valamint májbántalmak kezelésére javallott.
A tágas területen kis nyitott teaház, filagória, tűzrakó hely, öltözők is helyet kaptak, kövezett ösvények vezetnek egyik helyről a másikra. Kerül hely bőven egy pléd leterítéséhez, padokat is találni a pihenéshez, még gyermekcsináló padlás is van. Sőt elkészült már a góbé szauna is, amely külföldi támogatásokból jött létre, előtte hideg vizes csobbanóval.

Gyógyhely ez, nem vitás

Ezen a helyen az enyészet magát a gyógyvizet, valamint a hely és környezet szellemét nem érintette, ezeket csak újra „formába” kellett hozni, és a lelkes kezdeményezők a hagyományokhoz nyúltak vissza, amikor újra életre hívták a népi fürdőt. Ráadásul a hely – érdekes módon – rendkívül gazdag gyógynövényekben, amelyeket a helyiek a népi gyógyászatban ma is használnak, Hargita Megye Tanácsa nem véletlenül nyilvánította természetvédelmi területté. A gyógyiszap pedig feltehetően egy hatalmas iszapvulkán évezredes működésének köszönhető. Szóval a Dungó feredő varázslatos hely, csak érezni kell, amit kínál.