– Hány új daganatos beteget jegyeztek tavaly a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban?

– Évente körülbelül tízezer konzultációnk van, és nagyjából 250-300 új esetet veszünk nyilvántartásba, de ez ingadozó. Nagyon sok beteg kezdett jönni Kovászna, Neamț, Bákó megyéből is hozzánk.

– Hogy állunk a szűrőprogramok tekintetében Csíkszeredában? Honnan értesülhetünk a szűrővizsgálatokról és hogyan tudjuk elvégeztetni azokat?

– A legkézenfekvőbb a média. Aki érdeklődik a szűrővizsgálatok iránt, az biztosan szembetalálkozik egy-egy – akár a minisztérium által finanszírozott – reklámmal, és az alapján el tud indulni. Ha mégsem, általában a családorvosoknál szoktak érdeklődni. Ők kapcsolatban állnak a biztosítóházzal, így tudják, hogy aktuálisan mely szűrővizsgálatokat lehet ingyenesen igénybe venni.

– Ezek állandók vagy periodikusak? 

– Általában periodikusan elérhetők, mert megvan, hogy a biztosítóház melyiket mikor fizeti, de ha országos elérhetőségű szűrőprogramról van szó, mely kiterjed az egész országra, azok ingyenesek, mivel az egészségügyi minisztérium támogatja.

– Daganattípusonként milyen vizsgálatokat ajánlott végeztetni?

– A négy leggyakoribb daganattípus – vagy ahogy mi emlegetjük, lokalizáció – a mell-, a prosztata-, a tüdő-, illetve a vastag- és végbéldaganat. Ezek közül kettő esetében vannak konkrét ajánlások, hogy melyik korcsoport milyen típusú szűrővizsgálatot ér­de­mes végeztessen. A mellda­ga­nat esetében, ha a családban volt már, 40 éves kor előtt évente érdemes mammográfiát végeztetni, ha szükséges, ECHO-val kiegészíteni. Ha nem volt a családban kórelőzmény, akkor 40–45 éves kortól kétévente érdemes ugyanezeken a vizsgálatokon részt venni. Prosztatarák-szűrésre is megvan ugyanez. Ha volt a családban, 45 éves kor felett, ha nem, 55 éves kor után jó kétévente urulógushoz fordulni. A tüdő-, valamint a vastag- és végbéldaganat problémásabb, azokra nincs konkrét ajánlás. Tüdődaganat esetében, bár a rizikócsoportok megvannak – családi előzmény, dohányzás –, nem tisztázott, hogy milyen vizsgálatokat lenne érdemes végeztetni. A tüdőröntgen nem elegendő, nem segít a szűrésben. Ha szűrőprogramszerűen készítünk CT-vizsgálatokat, az sem vezet elég eredményhez a daganatos betegek számának csökkentése szempontjából. A vastag- és végbéldaganat esetében pedig szintén ismertek a nagyobb rizikócsoportú betegek: ha előfordult a családban, vagy ha bizonyos vastag- és végbélbetegségekben szenved, akkor 50–55 éves kor felett ajánlott kétévente végbéltükrözést végezni gasztroenterológussal. Ellenben egyelőre még nem tudjuk, hogy ez valóban segít-e csökkenteni a daganatos betegek számát.

– Ez esetben mire érdemes figyelni a tüdő-, valamint a vastag- és végbéldaganatot illetően?

– Ha megjelenik valamilyen tünet, azonnal orvoshoz kell fordulni. Két hétnél tovább tartó száraz köhögés, mely mással nem magyarázható, vérköpés, fulladásérzés, nehézlégzés, bármi, amit korábban nem tapasztalt. A családorvos, ha felmerül tüdődaganat gyanúja, továbbküldi tüdőgyógyászhoz a pácienst, de lehet direkt tüdőgyógyászhoz fordulni, ő elvégzi a szükséges komplex vizsgálatokat, mint CT, bronchoszkópia, hörgőtükrözés. Ha valakinél hasi fájdalom, vérzés, székletelváltozás merül fel, rögtön gasztroenterológushoz kell fordulni. Mindig azt mondjuk, hogy a legolcsóbban és legkönnyebben elvégezhető szűrővizsgálat az önvizsgálat. Mindenki saját magát ismeri a legjobban, észrevesszük, ha olyasmit tapasztalunk magunkon, amit korábban nem, és abban az esetben feltétlenül el kell indulni, hogy további kivizsgálásokat végezzenek. A szűrővizsgálat még soha senkinek nem ártott. Ha valaki húszévesen úgy érzi, hogy ad magára és az egészségére, elmehet szűrésre, 45 és 65 év közöttieknek pedig igen ajánlott. Mindent az idő befolyásol, hogy mikor vesszük észre a daganatot. Persze mindenkiben ott van a félelem, hogy a vizsgálat során valamit találnak, de attól, hogy nem megyünk el, még lehet, hogy van daganat.

– Milyen gyakoriságú szűrővizsgálatot javasolna a méh­nyakrák korai felismerésére?

– Bár világszinten nincs az első négy előfordulási gyakoriságú daganat között, Románia Európában első a méh­nyak­rá­kos esetek számát tekintve. 40–45 éves kor felett legalább kétévente jó nőgyó­gyászati vizsgálatra menni, megcsináltatni a méh­nyak­ke­net kiértékelését.

– Hogyan lehetne csökkenteni a daganatos megbetegedések számát? És hatékonyabban kezelni, finanszírozni az ilyen betegek ellátását a jövőben?

– Egyáltalán nem látom reménykeltőnek a jövőt, többek között azért sem, mert a destruktív életvitelünk, a stressz mellett, ami ér ben­nün­ket, olyan idegen anyagok­kal is találkozik a szervezetünk, melyeket nem tud kezelni. Az Egészségügyi Világszervezet becslései alapján 2030-ra a da­ga­na­tos betegségek lesznek a vezető betegségek világszerte, megelőzve a szív- és érrendszeri betegségeket is. 2050-ig 20-30 százalékkal nő a daganatos betegek száma a mostanihoz képest – ha most tízből 2-3 személy daganatos, harminc év múlva tízből 5-6 személy lesz az, ami a népesség felé. Világszinten kevés onkológus van, ezért vélhetőleg kezelhetetlen lesz a helyzet, arról nem is beszélve, hogy ez hatalmas terhet fog róni az egészségügyi rendszerekre is, ugyanis az onkológia a legnagyobb anyagi fogyasztó. Az általunk használt kivizsgálások és gyógyszerek messze a legdrágábbak, és minél több a beteg, annál több kezelés kell,  annál több pénzt használunk, és ez nagy problémát fog jelenteni.

– Mennyire veszik igénybe a szűrővizsgálatokat nálunk?

– Nagyon rosszul áll a helyzet országos szinten és nálunk is. Nem tudnék felsorolni öt olyan beteget, aki hozzám került, aki rendszeresen, éveken át járt szűrővizsgálatra, betartotta az ajánlásokat, és így időben felfedezték a daganatot. Egy ideje már meg sem kérdezem az újonnan diagnosztizáltaktól, hogy jártak-e rendszeres szűrővizsgálatra, mert csekély az esélye, hogy igen legyen a válasz. Általában az a daganat felfedezésének forgatókönyve, hogy a személynek valami problémája volt, valami vérzett, fájt, rosszul lett, csomót érzett, epilepsziás rohama lett, besárgult, elakadt a vizelet vagy a széklet, vért köpött, köhögött, lázas volt, bármilyen kísérő tünet, attól függően, hogy hol volt a daganat. De ez már általában nem első stádium. Sokan nem hiszik el, hogy szinte bárki lehet daganatos beteg. Tagadásban élünk, pedig egyformák vagyunk, ugyanazt esszük, ugyanúgy élünk, mérgeződünk vagy mérgezzük magunkat, senki sem kivétel.

– Ezek szerint ez nem mutat javuló tendenciát? 

– Nem. És a következő évtizedek során nem is fog, mert nincs, amitől változzon a mentalitás. Aki nem megy el szűrővizsgálatra 20 évesen, az miért tenné meg 40 vagy 60 évesen? Pedig nem bonyolult, a családorvos ad küldőpapírt, azzal elmegyünk a szűrővizsgálatra, kijön az eredmény, ami után vagy megnyugszunk, vagy időben észrevették a szakemberek az elváltozást, és segíthetnek rajtunk. Mióta tíz éve onkológusként dolgozom, semmit nem változott a helyzet, és attól tartok, tíz év múlva is ugyanezt kell mondanom.