Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy a következő műsor 12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott! Jaa, nem tévé, ez újság. Akkor írom így: Felhívom kedves olvasóink figyelmét, hogy az alábbiakban szarkazmussal és iróniával telített riportot olvashatnak! Humortalanok kíméljenek! Múlt héten a főszerkesztő azt mondta, rangidős vezető szerkesztő vagyok. Gyorsan megjegyzem, sem rangom, sem időm, s ejsze még idős sem vagyok, de azért most megengedem magamnak a rendhagyó írást. Szóval, szombat délelőtt fotós kollégámmal a csíksomlyói kegytemplom melletti parkolóba igyekeztünk, és oda is érkeztünk, hiszen jófej volt a rendőr, megengedte, hogy ha már engedéllyel rendelkezünk, akkor be is hajthassunk a lezárt útszakaszra. Aztán az első tíz percben úgy éreztem magam, mintha a csíksomlyói pünkösdi búcsúra érkeztünk volna, hiszen majdnem a szélrózsa minden irányából érkeztek az autóbuszok. Ezúttal a zarándokok helyett a hagyományőrzők jöttek. Nevezetesen: Csíkcsicsóból, Csíkszentkirályról, Szentegyházáról, Gyergyóditróból, Gyergyóremetéről, Gyergyószárhegyről, Kászonaltízből, Alsósófalváról, Csíkmenaságról, Csíkszentsimonból és Csíkborzsovából. S még nem szóltam a hagyományőrzők vendégeiről meg a fotósok, filmesek hadáról, akiktől ezúttal is alig lehetett lépni néhányat.

Sok beszéd szegénység – szoktuk mondani, és ahogy elnéztem, a szervezők és a politikusok is meghallották, mert a hivatalos megnyitón alig mondtak néhány mondatot. Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere a hagyomány és a modern világ összeegyeztethetőségéről, a közösségek életerejéről beszélt, amely szerinte Szeredának a kincse, és még mondott ezt-azt, de sokáig nem, mert mint rámutatott: „elharapták a nyelvemet.” Ugyancsak a hivatalos megnyitón vette át Székely Ernő, Csíkszentkirály polgármestere a farsangtemetési stafétát, így jövőre ők lesznek a hagyományőrző rendezvény házigazdái. Az alcsíki elöljáró arról is beszélt, hogy Csíkszeredát reményei szerint a közeljövőben Szentkirályhoz csatolják. Nem fenyegetőzött, szerinte a hozzácsatolás titka a sör, a pálinka és a víz fogyasztásában van. Mint mondta: a házasok sört és pálinkát igyanak, a leányok és a legények fogyasszák a szentkirályi borvizet. Utóbbi – a polgármester szerint – azért is jó, mert aki a településükön megissza a borvizet, az ott is marad. Ha a fiatalok ott maradnak, és sok házasság köttetik, akkor beépítik a Baka-kertet egészen Szereda végéig, majd el lehet gondolkodni azon, hogy miként csatolják Szeredát Szentkirályhoz.

Borboly Csaba megyeelnök, ahogyan egy korábbi élő videójában, úgy most is azt mondta, mindenki vegye elő a szerszámját. Kedves olvasóink, ne botránkozzanak meg! A mulatozók elő is vették, s így történt meg, hogy a menaságiak Cibere vajdájának jelmezéből le is tört egy darab. Mint a jól leélt élet végén, úgy itt is megjelent a pap. Ezúttal nem gyóntatni érkezett, hanem áldást adott a mulatozókra.
Végül minden csoport ment, amerre látott, azaz amerre korábban kijelölték az útvonalakat, amelyeken bemutatták farsangi szokásaikat.

Amint a felvezetőben említettem, minden a feje tetejére állt Csíkszeredában. Ugye sokan tudjuk és mondogatjuk is, a sör nem ital és az asszony nem ember. Utóbbit ezúttal Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere cáfolta meg.

– Mondhatom, hogy Csíkszereda vette a lapot, hiszen ránk került a sor, hogy mi legyünk e gyönyörű rendezvény házigazdái, és egyénként is vettem a lapot, hiszen ezen a napon lehet bolondozni, és miért ne válaszoljak egy ilyen történettel, hogy ma férfiruhába öltöztem. Még bajuszom is van. Szerintem meg kell élni ezt a bolondozásos pillanatot, és házigazdaként is igyekszünk ennek eleget tenni. Nyilván nyugtával kell dicsérjük majd a napot, de úgy néz ki, hogy itt a téren szép számban összegyűltek a hagyományőrzők és az érdeklődők – mondta Sógor Enikő. Igyekezett azt is hangsúlyozni, hogy milyen ügyesek a csíkszeredaiak, hiszen lelkesen készültek a szombati mulatságra, és mindenféle ízes farsangi eledelt készítettek elő a résztvevőknek.

Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója ezúttal is rendkívül kedvesen válaszolt az unalmas kérdésemre. Szerinte azért különleges az idei megyei farsangbúcsúztató, mert sokkal nagyobb térben zajlik, mint vidéken, illetve ő is rámutatott arra, hogy milyen lelkesen készültek a csíkiak a vendégek fogadására.

– Ami mindig más, az az aktualitás. Mindig van valami, ami foglalkoztatja az embereket, legyen az lokális konfliktus, egy érdekes dolog, amit jólesik parodizálni. Kíváncsi vagyok, hogy miket hallhatunk, milyen évértékelők lesznek, vagy ki az, akit pellengérre állít a farsangoló. A legfontosabb üzenete mégiscsak a nevetés, amely szabaddá teszi az embert, és ennek köszönhetően tud továbblépni – mondta a kulturális központ vezetője.

Mondtam, hogy sok beszéd szegénység, de én sem tudtam megállni, hogy ne érdeklődjek a szervezőknél. És hiába mondta a csíkmenasági hagyományőrzők csoportjának vezetője, hogy tartsak velük a felvonuláson, s nemcsak azért, mert a téltemető szokásuk igencsak különleges, hanem azért is, mert sok szép szemrevaló leány van a csoportjukban. Kecsegtető ajánlat volt, mégsem velük tartottam. Fotós kollégámmal meg sem álltunk Csobotfalváig, ahol a csíkszentsimoni, az alsósófalvi és a kászonaltízi csoporttal űztük a telet. Miután bemutatták a hagyományőrző csoportok jellegzetes farsangi szokásaikat, ettek, ittak és mulattak. A sorrend néha változott. A kíváncsiskodókat is megkínálták a szer lakói.

Petres Éva (rendkívül kedves és lelkes interjúalany, aki nem félt a diktafon térkiürítő hatásaitól) elmondta, mivel a farsangbúcsúztatón autentikus minden, így a szomszédaikkal és szegedi rokonaikkal autentikus eledelekkel készültek az alakoskodóknak. Habár kérdés, hogy Csíkban többek között a szalonna, főtt pityóka, zsíros kenyér és a kolbász mellett mennyire számít autentikusnak a halászlé. Ahogy elnéztem, mindenkinek ízlett.

–  Nagyon fontos számunkra, hogy megőrizzük hagyományainkat, és a jövő nemzedékének indíttatást és útmutatót adjunk arra, hogy kövessék példánkat. Fel kell karolni és nem szabad elfelejteni a hagyományőrző rendezvényeket, mert ez a mi igazi megtartó erőnk – mondta Petres Éva.

Az idei farsangbúcsúztatón csókot nem kaptam a bolondozóktól, hamut sem szórtak a fejemre, pálinkát és forralt bort sem ittam, de valamiféle niveás kenetet kaptam egy „paptól”. Az is lehet, az utolsó volt, mert a kiszolgáltatása után igencsak erősen kezdett fájni a fejem. Ezért már nem is mentem vissza a kegytemplom melletti parkolóba, ahol a farsangolók közös mulatozásával ért véget a 31. Hargita Megyei Farsangbúcsúztató. Ha véletlenül mégsem az utolsó kenet volt, akkor néhány nap múlva megírom, hogy sikerült-e elűzni a telet, és majd a Csíkszentkirályon szervezett 32. hagyományőrző rendezvényről is írok ezt-azt. Víg farsangi napokat! Amíg még van…