– Honnan jön a hegyikerékpár iránti szenvedélye? Hogyan kell elképzelni ezt a sportot? 

– Kiskorom óta a hegyi sportok megszállottja vagyok, főként édesapámnak köszönhetően. Tíz évet biatlonoztam, így viszonylag hamar megvolt a hegyi sportokhoz elengedhetetlen alapom. Később a hegyikerékpárra váltottam, sokkal inkább sajátomnak éreztem, ebben akartam kitűnni. A mountain bike-nak több ága van, és bármelyikbe is vágjunk bele, rendkívül költséges sport, de ez valamennyi extrém sportra igaz. A hegyibiciklizés endurováltozatát űzöm olyan hegyek meglovaglásával – angolul ride –, amelyek látványosak, egyeseknek talán gyalogosan is kihívást jelentenének. Laikus szemmel sokaknak eszükbe sem jutna, hogy itt is lehet bringázni. Szeretek új és változatos terepeken tekerni, inspirálni akarom a közönségem a természetben való sportolásra, a projektjeim és videóim által értéket akarok közvetíteni a nézőimnek. 

– Melyek a legemlékezetesebb versenyei?

– Az évek során országos és helyi versenyeken egyaránt részt vettem, de két éve váltottam, jelenleg a digitális tartalmak előállítására fókuszálok. A versenyek korlátoznak, mert ott az a lényeg, hogy te legyél a leggyorsabb célba érő. Számomra fontos a látvány és az új kihívások. Ámbár már nem versenyzek, tavaly mégis elindultam a hegyikerékpár világának legrangosabb versenyén Franciaországban, a Megavalanche-on, ahol a sportág krémje áll rajthoz. A nagy döntőre a rangsort a kvalifikációs futamok alapján állították fel, ezerötszáz biciklist tízes csoportokra osztottak, így a kvalifikációs futamon sikerült az ezerötszáz versenyző közül a legjobb 350-be bekerülnöm. A nagy döntőben a Red Bull sportolóival és világbajnokokkal versenyezhettem, és 1 óra 2 perc alatt teljesítettem a szakaszt, így az összes résztvevő közül összesítésben a 202., míg a korcsoportból a 89. helyen végeztem. Románia valamennyi hegyét meglovagoltam, a Fogarasi-hegységben szoktam felkészülni, ezenfelül jártam Spanyolországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban és Marokkóban is. Hegyvidéket, dzsungelt, sivatagot és városokat bicikliztem be, néha mindezt egy út során. 

– A technikai sportok egyik velejárója a jármű ismerete. Milyen az összhang ön és a kerékpárja között? Mire érdemes figyelni? 

– Az életem múlhat a biciklin, ezért fontos a megfelelő műszaki karbantartás, amit háromhavonta a kolozsvári Eastride Bike Service csapata végez, már közel három éve dolgozunk együtt. Sok múlik a műszaki beállításokon, mert elég egy rossz mozdulat, és ötszáz métert zuhanhatok a mélybe. Az utak kockázattal járnak, de ezt a lehető legjobban le kell redukálni. Ismernem kell a bicikli minden beállítását, de már kialakult egyfajta automatizmus is ezzel kapcsolatban a felkészülés mellett. 

– Mint említette, ez kockázatos sportág. Voltak nagyobb sérülései? Fel lehet ezekre készülni?

– Szerencsére eddig nem sérültem meg komolyabban, voltak eséseim – ez a sportágból fakadóan elkerülhetetlen –, éppen ezért odafigyelek a testem rugalmasságára. Majdnem naponta végzek nyújtásokat, ami abban segít, hogy eséskor lehetőleg ne törjenek el a csontjaim. A felkészülés egész évben tart, szigorú az életvitelem, igyekszem minden területre alaposan figyelni, ebből fakadóan a magánéletre kevés időm jut. 

– Milyen esélyekkel indulnak a helyi hegyikerékpár-versenyzők a külföldiekhez képest? 

– Azok, akik a hegyikerékpárban nagy versenyzővé szeretnének válni, az alapokat el tudják itthon is sajátítani, de fejlődésük érdekében egy idő után kénytelenek külföldre menni. Itthon nem tudunk kiteljesedni, de csak gratulálni lehet az összes hazai versenyzőnek és szervezőnek az itthoni színvonalért. Külföldön rengeteg hegyoldalban van edzőpálya, itthon jóval szerényebbek a lehetőségek. 

– Mivel foglalkozik, amikor épp nem a hegyekben teker?

– Egyetemista vagyok, Kolozsváron tanulok, ráadásul az utazások zömét én szervezem le, a videókat is én vágom össze – ezek mind-mind időigényes teendők. Maximalista vagyok, szeretem a dolgokat a lehető legjobban csinálni, és szerencsére ebben örömömet is lelem. A megszerzett tudást és a több lábon állást szeretném kombinálni, később pedig profitálni ebből. 

– Min dolgozik jelenleg? Megvan a munkájához szükséges támogatói légkör?

– Jelenleg egy profi videós csapattal közösen dolgozunk egy projekten: Európa legaktívabb vulkánján szeretnék végigbiciklizni augusztusban, és dokumentumfilmet készítek erről, amely év végén lesz elérhető. Eléggé magányos farkas típus vagyok, de hálával tartozom a szüleimnek, támogatóimnak és barátaimnak, hogy azt tehetem, amit szeretek.