Volt lehetősége alaposan megismerkedni a csíkszeredai vasútállomással, sokszor utazott innen más városokba – mondja Rebecca Suggelli, aki ideiglenesen önkéntesként dolgozik Csíkszeredában. Az olaszországi lány tapasztalatai szerint azokra a vasútállomásokra, amelyeken ő megfordult, nem a tisztaság jellemző – a kellemetlen szagok már annál inkább. Kérdésünkre, hogy külföldiként – sem a román, sem a magyar nyelvet nem beszéli – könnyen megtalálja-e a számára szükséges információkat az állomásokon, azt válaszolta, csak azt nehéz megértenie, hogy a vonaton melyik kocsi melyik: mivel csak a vasúti személykocsik ajtajára tűzött papírdarabon szerepel azok száma, nehéznek találja eligazodni.

– Itt olcsó vonattal utazni, igaz, sok időbe telik eljutni egyik helyről a másikra, és ez fárasztó. Olaszországban jobbak a körülmények, de drágábbak a jegyek

– teszi még hozzá Rebecca Suggelli.

Az Amerikai Egyesült Államokból Csíkszeredába érkező Ashley – akinek kérésére nem közöljük teljes nevét – többször utazott vonattal térségünkben. Feltűnő számára, hogy az állomások berendezése mennyire elavult – az illemhelyek pedig szerinte borzalmasak. Hozzátette, mindezek ellenére vonattal utazni legalább olcsó. A számára legszükségesebb információt mindig megtalálta az állomásokon, de úgy véli, nem kapnak sok segítséget azok, akik nem beszélik az ország nyelvét.

– Egyes állomásokon nehéz közlekedni, a mozgássérülteknek szinte lehetetlen. Jó lehetőség lenne az utazásra,
és mivel nem kerül sokba, sokaknak hozzáférhető, de jó lenne, ha megbízhatóbb lenne a vasúti közlekedés

– mondta. Hozzátette, hogy ott, ahol ő él, nincsenek vonatok, de sokat utazott az Egyesült Királyság területén, és ha számokkal értékelhetné az ottani és itteni vasúti közlekedést, az egyesült királyságbelit tízessel jelölné, a romániait pedig egyessel.

Ugyanaz a szabvány, más a minőség

Márpedig a törvényes előírás – az 1998/12-es számú, később többször módosított és kiegészített sürgősségi kormányrendelet – szerint a vasúti infrastruktúra elemeinek meg kell felelniük azoknak a nemzetközi megállapodásoknak és szabványoknak, amelyeknek Románia részese.
Románia tagja a Nemzetközi Vasútegyletnek (UIC, franciául: Union inter­natio­nale des chemins de fer), a vasúti vállalatokat tömörítő, nemzetközi közlekedési szervezetnek, amely egységes szabályokat, rendelkezéseket szab meg a tagok számára. A Nemzetközi Vasútegylet tagjainak listája elérhető az egylet honlapján, ahol az is olvasható, hogy az  utasoknak nyújtandó szolgáltatásokkal és a létesítmények állapotával kapcsolatos szabályokat az UIC 413. számú, 10/2008. számú dokumentuma tartalmazza. Tehát mondhatjuk, hogy az állami tulajdonban lévő Román Vasúttársaság személyszállító ágazata (CFR Călători) által nyújtott szolgáltatásokat illető követelményeket is ez a nemzetközi érvényű dokumentum foglalja össze: tartalmazza az állomáshoz vezető bekötőutakkal és a járművek, kerékpárok parkolóhelyeivel kapcsolatos előírásokat, a jegypénztárakkal, várótermekkel, az alapvető higiéniával, az utasok megfelelő tájékoztatásával, jelzésekkel, feliratokkal, peronfelületekkel kapcsolatos előírásokat.
Ez olvasható a CFR 2021–2025-ös periódusra érvényes szerződésében is – pontosabban annak 16-os számú mellékletében –, ahol megtalálható az a lista is, amelyen azok a vasútállomások szerepelnek, amelyeket korszerűsítenek ebben a periódusban. Egyetlen Hargita megyei helyszín sem szerepel a listán, pedig a forgalmas, turisták által gyakran látogatott állomások is többnyire elavult állapotban vannak, nem beszélve a vidékiekről. Körbenéztünk.

Gyergyó és Hévíz: egyik rosszabb, mint a másik  

Gyergyószentmiklóson az állomásépületek közül az irodáknak helyet adó rész nyílászáróit kicserélték, de a kőburkolatú épület, ahol a váróterem és a pénztárak vannak, igencsak elhanyagolt állapotot mutat. A kicsi és sötét váróteremben néhány műanyag széket látni, és minősíthetetlen higiéniai állapotot. Egy kifüggesztett nyomtatványon olvashatatlanul apró betűkkel írt bérletárak és a különböző, az utasokat érintő jogszabályok – lennének – olvashatók. A peronfelület elhanyagolt állapota is szembetűnő, tulajdonképpen mintegy tíz centiméter magas, omladozó, törött betontömbökből áll, így az utasoknak nagyot kell lépniük és fel kell kapaszkodniuk a vonatokra, mert a peron magassága nem megfelelő. A peronon kihelyezett szemetesládák talán az elmúlt évek legnagyobb újításának számítanak.in
A maroshévízi vasútállomás állapota rosszabb a gyergyószentmiklósinál: sem illemhely, sem kereskedelmi egység nincs már, és évtizedek óta semmilyen felújítást nem végeztek itt. A csomagmegőrzőt is bezárták, idén pedig lebontották az 1909-ben épült, a gőzmozdonyok ellátásában egykor fontos szerepet játszó víztornyot is. A jobb időket is látott állomásépületben a jegypénztár nyitvatartási ideje is hagy kívánnivalót maga után: 9 órától 19 óráig lehet itt jegyet vásárolni, aki ettől eltérő időpontban utazik, annak vagy korábban kell megvásárolnia a jegyét, vagy az internetes felületen kell megrendelnie azt. A legnagyobb nehézséget azonban itt is az alacsony peronok jelentik, amelyek nagyon megnehezítik az utasok fel- és leszállását. Az egyetlen – pozitívnak mondható – fejlemény az elmúlt évtizedekből a magyar nyelvű Maroshévíz felirat kihelyezése.

Nem rossz, de a jó nem ilyen

A székelyudvarhelyi vasútállomás sem nevezhető utas­barátnak. A Bethlen Gábor utcai állomásépületbe csak a peron felől lehet bejutni, az utcáról üresnek, használaton kívülinek, elhanyagoltnak tűnik. Bent egy kis méretű váróterem található néhány székkel, egy kávéautomatával, A4-es lapokra nyomtatott menetrenddel és egy jegypénztárral. A mosdó a várótermen kívül van, de az ajtaján lakat van, mert csak a személyzet használja.
Bár túlzás lenne azt kijelenteni, hogy a tusnádfürdői állomás korszerű, az eddig felsoroltakhoz képest jobb állapotban van: az épület környéke rendezett, belül pedig tiszta. A váróteremben székek és poggyásztartó található, az utazóknak fenntartott illemhelyiség is van. A peron felé vezető lépcsők burkolata helyenként töredezett, és egy-két padon elkorhadt a fa, de a peront megemelték, így az utasok biztonságosabban és könnyebben léphetnek fel a kocsik lépcsőjére. Ehhez hasonló a csíkszeredai vasútállomás, habár az épületben pókhálós falak között várakoznak az utasok, egyébként valamennyire rendezett és tiszta az elavult bútorokkal berendezett váróterem, ahol kifüggesztett táblán lehet információt találni a vonatok menetrendjéről. Az utasok körében talán az kelti a legnagyobb elégedetlenséget, hogy az illemhelyen törökvécét találnak.
Összességében annyit mondhatunk a látottakról, hogy nem teljesen rossz, de a jó nem ilyen.
 

Tudósított: Boncina-Székely Szidónia, Péter Ágnes, Simó Bernadette