– Mi inspirálta arra, hogy kutyaoktatással foglalkozzon?

– Franciaországban voltam katona nyolc és fél éven át, ahol kutyákkal is dolgoztunk, főleg belga juhászokkal, akkor szerettem meg őket. 2021-ben szereltem le, és elvégeztem az oktatói tanfolyamot ugyancsak Franciaországban. Hazajöttem, és 2022-ben elindítottam a ZEN Kutyaiskolát Székelyudvarhelyen.

– Mik a tapasztalatai, itthon mennyire nyitottak az emberek erre a szolgáltatásra? 

– Nem annyira, mint külföldön, itt még nincs jól kialakult kutyatartási kultúra. Itthon még sem a tömegközlekedési eszközök, sem a bárok, éttermek többsége nem kutyabarát. Ám a gazdik egyre nyitottabbak, különböző versenyekre, kiállításokra, kirándulásokra is eljárunk. Ha az ember jól akarja tartani a kutyát, akkor tanítani kell, és ezt egyre több gazdi belátja. 

– Hány kutyával foglalkozik egyszerre, és elsősorban mire tanítja őket?

– Általában tíz kutyával és a gazdáikkal foglalkozom – hol többel, hol kevesebbel, ez évszakonként is változik. A legfontosabb, amire a kutyát tanítani kell, az a szocializáció. Fontos, hogy ne féljen semmitől – sem biciklitől, sem autótól, sem az emberektől vagy más kutyáktól –, hogy a gazdi nyugodtan tudjon menni vele sétálni. Ezt követi az engedelmesség: sokkal könnyebb egy szófogadatlan, de szociális kutyát tanítani, mint azt, amelyik fél mindentől vagy agresszív. Az alapokra tanítjuk meg őket, ide a leül, fekszik, marad, behívás vagy visszahívás parancsok tartoznak. Ezek azért is kellenek, hogy gyakorlatokat végezhessünk velük. Emellett azoknak a kutyáknak, amelyek kiállításra, versenyre készülnek, megtanítjuk a helyes pozíciótartást, harapásvizsgálatot is. Szoktunk néha trükköket is tanulni, de azt csak azért, hogy mentálisan is elfáradjon a kutya, és mert a gazdik is szeretik. 

– Mennyi ideig ajánlott tanítani egy kutyát? 

– Ki ameddig akarja, a gazdin múlik, mi a célja vele. Az enyém négyéves és folyamatosan tanítom. Viszont az első másfél év a legfontosabb, amíg a kamaszkorból átvált felnőttbe. Az első fél évben kell megtanítani a szocializációra, egyéves korára kezd kamaszodni, majd körülbelül másfél évesen éri el a felnőttkort. A kis testű kutyák általában hamarabb fejlődnek, mint a nagy testű társaik. Az időt nem kell sajnálni tőlük, amennyi időnk van, azt a tanításukra kell fordítani!

– Mi a hatékony oktatás titka?

– A motiváció: ráerősítünk arra, amikor jól viselkedik, és rászólunk akkor, ha rosszul. Motiválni pedig jutalomfalattal, játékkal, simogatással és szabadon engedéssel lehet a leginkább, vagy azzal, amit a kutya legjobban szeret. Viszont mindegyikük más: míg az egyik elfogadja a jutalomfalatot, a másik be sem falja; van, amelyiket játékkal könnyű tanítani, s van, amelyik rá sem néz. Sokan dicsérik az ultrapozitív módszert, hogy a rosszat ignorálod, és a jót erősíted, de én nem teljesen értek ezzel egyet. Bár a módszer kölyökkutyáknál nagyon jól működik, egy felnőttnél már nem biztos, hogy hatékony. Mindegyikük esetében meg kell találni, hogy mi az, amivel motiválható, és ki kell alakuljon egy olyan kapcsolat, hogy felnézzen ránk, szót fogadjon nekünk. Fontos az is, hogy az oktatás, amennyiben lehet, mindig jó hangulatban végződjön.

– Ön szerint melyek a leggyakrabban elkövetett nevelési hibák?

– A legtöbb probléma abból ered, hogy a kutyákat úgy kezeljük, mint az embereket. Ha a kutyák egymással találkoznak, nem köszönnek, nem mondják, hogy mindjárt jövök, semmi baj stb. Ők találkoznak, összeszagolnak, mennek. Nincs emberi kommunikáció. Az ember viszont hajlamos túl sokat beszélni az állatnak. Észben kell tartani, hogy a kutya családtag, de nem ember. A gazdi általában túl sokat beszél, amiből a kutya maximum a nevét érti, és két-három szót. Ezért minél kevesebbet beszélünk, annál jobban fog hallgatni ránk: mondjuk a nevét és azokat a kulcsszavakat, amiket megtanult, és ez éppen elég.

– Miért fontos az, hogy tanítsuk a kutyánkat?

– Először is azért, hogy harmonikusan tudjunk együtt élni vele, beilleszkedjen a családba. Az nem kutyatartás, amikor az állat be van zárva, mert harap vagy fél. Ha igazán szeretjük, és úgy gondoljuk, hogy a családhoz tartozik, akkor mindenképp tanítani kell – hogy otthon vagy iskolában, az a gazdira van bízva. Nem az a legfontosabb, hogy az alapmozdulatokat megtanítsuk neki, hanem hogy ha kimegy vele a gazdi, akkor a kutya tudjon viselkedni, ne féljen, és ha találkozik más kutyákkal, az ne jelentsen gondot. Ezért elsősorban otthon kell foglalkozni vele, majd jöhet a kutyaiskola.

– Menhelyen is dolgozik. Mennyire nehéz az idősebb, esetleg problémás kutyákat tanítani?

– Ha kiskorban kerülnek a menhelyre, akkor könnyebb dolgom van, ők még nem szocializálódtak rosszul, nem érte őket trauma. Viszont sok olyan kutya van, amelyik eleinte meg akart harapni, nem lehetett közel menni hozzá, hozzáérni. Velük többet kell foglalkozni, de sokszor csak annyit csinálok, hogy odamegyek hozzájuk, hogy szokják a jelenlétemet, és várom a visszajelzést. Idősebb kutyák esetében nehezebb, sokszor látszik, hogy emberek között volt, de előjönnek a problémák. Lehet, hogy a többi társára haragszik, lehet, hogy az emberektől fél, ilyenkor sokkal több idő és türelem kell. Legtöbbször nem tudjuk azonosítani a problémát, azt, hogy mit élt át a kutya, ezért több technikával próbálkozunk.

– Mit tanácsol annak, aki kutyát szeretne vásárolni, de nem tudja, hogy milyen fajtát válasszon?

– Az a legrosszabb, ha külalakra választunk kutyát, és nem nézünk utána, hogy az egyednek milyen szükségletei vannak, pedig ha nem tudjuk teljesíteni az igényeit, akkor szenvedni fog. Például ha egy nagy mozgásigényű kutyával nem tudunk eleget mozogni, mentálisan elfárasztani, akkor az a fajta nem nekünk való, válasszunk helyette olyat, amelyik nem arról híres, hogy kilométereket szalad (például egy francia buldogot). Ha szeretünk sportolni, akkor választhatunk belga juhászt, vizslát, vadászkutyát. Ha családbarát kutyát szeretnénk, jó választás lehet a labrador, a golden retriever vagy a spániel. Minden esetben az életvitelünknek megfelelően válasszunk!