Az idegenforgalom fellendítése érdekében a 2010-es évek kezdetén turisztikai információs központokat építettek Hargita megye több településén. A sajátos stílusjegyeket hordozó, nagyrészt fából épült, toronyra emlékeztető irodákban közös, hogy mindegyik a polgármesteri hivatalok szomszédságában épült, a tervezőjük Macalik Arnold Ernő építész volt. Ezt azért is fontos kiemelni, mert a megyében működnek egyéb információs irodák is, amelyek eltérő időpontban kezdték meg tevékenységüket, illetve működési módszertanuk is eltérő – utóbbiak nem képezik jelen írásunk tárgyát. 
A turisztikai tevékenységek ösztönzését támogató európai uniós pályázat a Nemzeti Vidékfejlesztési Programban valósult meg a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium felügyeletével. A pályázat a turisztikai információs központ építése mellett kiterjedt különböző digitális eszközök beszerzésére, weboldal létrehozására és fenntartási költségeire, illetve információs táblák elhelyezésére is. 
Az átadást követő bő egy évtized elteltével az épületek egy-két szerencsés kivételt leszámítva üresen állnak, vagy eredeti funkciójuktól eltérően működnek.

Forma tartalom nélkül

Macalik Arnold ko­lozs­vá­ri építész szerint az általa tervezett információs irodák esetében az elmúlt évtizedben a madéfalviak bizonyultak a legjobb gazdának, őket a gyer­gyó­cso­ma­fal­viak követik. 

– A turisztikai információs irodák összetett rendszerként kellett volna működjenek, ahol a messziről érkező turisták bejelentkezhetnek, a helyiek pedig szálláshelyeket és a turizmushoz kapcsolódó szolgáltatásokat hirdetnek. De ahelyett, hogy a pályázat adta lehetőséget kiaknázták volna, sokszor csupán kampányfogásként tekintettek rájuk

– adott hangot véleményének az építész. 
Kihasználatlanul álló épület például a lövétei, amely állítása szerint egyetlen percet sem üzemelt, a csík­koz­má­si szintén üresen áll, ahogy a Csík­szent­im­rei Bü­dös­für­dőn található turisztikai iroda is.

– A kiírás szerint az épületeknek nagy térre lett volna szükségük, de sokszor hely­szű­ke miatt a községházák mellett szorítottak nekik helyet. Ámbár az épületek ránézésre típustervnek tűnnek, mindegyikben felfedez­he­tő valamilyen egyediség. Tudunk egyszerre egyformák és egyediek is lenni, az anyaghasználatban pedig az adott településre jellemző egyediséget hangsúlyoztuk

– mondta Macalik, kiemelve: ő az épületek tervezője volt és nem kezdeményezője. Szerinte a pályázatnak csak egy része volt az irodaház építése, ennél többre lett volna szükség: meg kellett volna tölteni tartalommal.

– Azokon a településeken, ahol nem gondoltak az építkezéskor a tartalomra, az épületek most üresen állnak. Legtöbbször a polgármesterváltással az elképzelések is változtak, jó példák ott működnek, ahol az építtető továbbra is megmaradt vezető pozíciójában. A szép, a hasznos mindig fenntartja önmagát – sokat beszélünk manapság a fenntarthatóságról, de nem igazán van fogalmunk róla. A rendelkezésünkre álló épületekkel nem tudunk megfelelően bánni, és ez nagy probléma

– húzta alá Macalik Arnold.
Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy az építész terveit a kezdetekkor nem fogadta egyöntetű lelkesedés: egyes közösségekben az épületek szokatlannak érzett formavilágát fogadta kétkedés, a szakma pedig azok elhelyezésével volt elégedetlen.

Működőképes példák 

A pályázat feltételei között szerepelt, hogy az épületeket öt évig turisztikai központ­ként kellett működtessék két alkalmazottal – mondta Szentes Antal, a Bogát Fejlesztési Társulás ügyvezetője. 

– Madéfalván két alkalmazott, idegenvezető és turisztikai ügynök dolgozott ott öt évig. A felcsíki hivatalok a határidő lejárta után más rendeltetést találtak az épületnek, ugyanis ahhoz, hogy fenntartható legyen az információs iroda, a térség turisztikai szolgáltatói is be kellett volna szálljanak a költségekbe

– vélekedett Szentes. 
Az öt év letelte után némi módosítást végeztek az épületen, ami jelenleg Kistérségi Fejlesztési Központ néven működik, és a Bogát Fejlesztési Társulás, a Forest Fejlesztési Társulás és a Középcsík Fejlesztési Társulás összesen négy alkalmazottja dolgozik benne. 
Baróti Júlia, a gyergyó­cso­ma­fal­vi turisztikai iroda vezetője elmondta, az épület 2012-ben épült, azóta is az önkormányzat tartja fenn és üzemelteti. A turisztikai információs iroda 2021 augusztusában megszerezte az akkreditációs bizonyítványt. Két alkalmazottja van az irodának, a turisták ismerik és bizalommal fordulnak hozzájuk információkért, kiépítettek egy jól működő hálózatot, amelynek szerves része a térségben működő sok szálláshely és a turisztikai desztinációk. Megjegyezte: tisztában vannak azzal, hogy ebből a pályázatból épült turisztikai információs központok közül sok bezárt, megszűnt, ők szerencsés kivételek. 

Változó igények, aktuális kihívások 

A büdösfürdői turisztikai iroda üresen áll. Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere kérdésünkre röviden annyit válaszolt: anyagi és humán erőforrás hiányában nem tudják működtetni. 
A csíkkozmási épületet nem­rég korszerűsítették, a tetőn kellett módosításokat végezzenek, illetve az eredetileg elektromos fűtésrendszert fa tüzelésű kazánra cserélték, mivel a polgármester szerint sokba került árammal fűteni az épületet. A korszerűsítés értéke több mint 300 ezer lej volt, és arra azért volt szükség, mert a hivatal tavasszal bérbe szeretné adni az üresen álló ingatlant. 

– Már jelentkező is van a bérbevételre, csak a pa­pír­mun­kát kell befejezzük, a felületek készen állnak. Az alsó szinten fodrászszalon lesz

– mondta Szántó László, Csík­koz­más polgármestere.
Hozzátette, a pályázatban és a projektben nem volt kivetnivaló, azonban az épület kivitelezésénél akadtak gondok, üzemeltetése költséges volt, jobbnak látták bezárni egy időre. 

– Ma már kevesen keresnek fel turisztikai információs irodát, inkább a világhálón tájékozódnak, ezért csak akkor van értelme annak, hogy az irodában egy személy üljön, ha az applikációt és digitális felületeket tartalmakkal tölti fel. 
A pályázatban szereplő település forgalmasabb pontjaira kihelyezett információs táblák sem felelnek meg az új igényeknek

– sorolta a kihívásokat a polgármester.